Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-31 / 43. szám

XV. ÉVFOLYAM, 43. SZ.

NEW YORK, N. Y OKTÓBER 31.

VOL. XV. No. 43.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAP.IA

Editor:

Rev. LA 1). HAR8ANYI » 454 E. llßth St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FEDERATION-te™1 aS Second-c1^ mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y.. under the act o* March 3. 18T9

MUNKA A JÖVENDŐÉRT. október 31.

A hüvelyéből olyan hirtelen, annyi fékezhetetlen indulattal kiröppent kard rettentő sebet hasított a világ testén. Milliók élete sorába nyisszantott bele a hideg vas és a fölpatakzott vér tenger árján — mint eszeveszett orkánok kényé nek-kedvének kiszolgáltatott sajka — úgy hánykódik a civilizáció. Megindultak az erdők és mindenik fájukból sírkereszt lett, a harsogó zivatarban elmúlt minden emberiesség és százezrek, milliók sorsa fölött ott trónol a vér bíborában megfürdött, emberi csontokból rakott trónusán az ágyúgolyó.

Titokzatosan élt, mélyen elburkolt rejtelmekről rántotta le a leplet a háború. Láttuk, hogy a nemzetközi szerződéseknek csak addig volt érvényük, mig egy energikus kéz ketté nem szakitá a papirost, megállapodásokat rúgtak föl és az esztendők során át barátságos szorításra nyújtott kezek öklön- döző indulatokat rejtegettek. — Egyetlen perc kellett csak — egy ördögien izzó, bűnös perc — és összedőlt minden, amit a béke évtizedei alatt a dolgozó emberi energia halomba hordott. Vijjogó keselyük szárnya hasit csapást csapásra a levegőben és a messze világitó tüzek lángját romokba égett

országok, városok zsarátja szítja. Ami borzalom az ember elképzeléseiben csak halaványan, alig-alig megsejtett körvonalakban élt, az mind kövérre hízva, az ereiben vadul száguldó eleven vérrel lépett elénk; érezzük, tudjuk, hogy mi a háború és a rettenetes tanításra százezrek, milliók jajszava, a haldoklók hörgése, az özvegyek és árvák sikolya oktatott ki minket.

És a rettenetes förgeteg magyarázatát nem lehet másként adni, minthogy az ember túlontúl eltávolodott az Igétől. A lelkében meggyökeredzett bálványok imádatára hamis próféták tanították; szentséggé emelte a fenhéjázó, elvakult lelkek morálját és megtagadta azt, amit maga isteni szep- lőtelensége tett szentséggé. Az uj idők uj szellemet segítettek szárny ra és a roskadozó lélek — eltánto- rodva az igaz hittől — az élet ezernyi vonatkozásában a pogány örömök himnuszát zengte. Az anyagiasság úrrá lett s az arany megállítása, a vakmerő szabadosság, az olcsó ragyogásokban való elmerü- lés odáig fesezitették az indulatokat, hogy a pokoli káoszból más sem robbanhatott ki, mint a háború.

Ennek a háborúnak meg kell

hoznia a lélek reneszánszát is. Újjá kell születnie az emberi léleknek, hogy semmi más, de csak az igaz tanítás trónolhasson az emberi akarat fölött. Ha majdan el- viharzott az orkán és az események sora visszalendül a mindennapi szürkeségbe, meg kell indulnia az uj hadjáratnak, de ez a hadjárat azután a krisztusi szeretet hadjárata legyen. Múljanak el a telkekből a bősz indulatok, távoz- tassék el minden kisértet: visszhangozza minden emberi ajak az Ur dicséretét és fogantassék meg az elhatározásokban az Igének való fogadalom. Olvadjanak össze a lelkek és az elkövetkező áldott harmónia az Istenbe vetett hit erejével fog majd szárnyat adni az embernek.

A mi hitünkre korszakos feladatok várnak. Most a romlás arat, de jön majd idő, mikor a szeretet vetése hasad majd a televény földből. Most a háború zaja tölti be a világot, de nem lehet messze az az idő, mikor a békét szolgálja majd minden erő. És hogy ez az idő minél előbb elkövetkezzék és a lélek reneszánszát minél dusabb bőséggel hozza, azon minden igaz és hit- hn református embernek nemcsak imádkoznia, de dolgoznia is kell.

Széttörnek a bilincsek, amelyek évszázadokon keresztül lenyűgözve tartották a lelkeket. Luther Márton megtalálja a bibliotékában a leláncolt poros bibliát, megtörli annak lapjait s viszi oda a szomju- liozó lelkekhez, hirdetve lánglelkesedéssel a szabadságot azoknak, akik már nem birták tovább a pápai uralom visszaélését. Október 31 a reformációnak, a lelkiszabadság fellendülésének az emlékünnepe. Tisztitó hatással volt ez magára a katholikus vallásra is. Luther Márton nem ismert el semmi külső hatalmat csupán Istennek parancsolatait, amelyeket minden keresztyén lélek minden külső parancs nélkül örömmel teljesit. Ez a lelkiszabadság az, amelyet ő hirdetett! Ebben kristályosodik ki az ő személyisége! Miként az égen tündöklő napnak nem szükség ráparancsolni, hogy sugaraival felmelegitse a földet, a virágot nem kell kérni, hogy illatozzon, a madártól nem kell követelnünk, hogy énekeljen ép igy az emberre sem lehet ráparancsolni külső erőszakkal, hogy imádkozzon, mert az embernek a természete olyan, hogy ezt úgy is megteszi és csupán az az imádság kedves az Isten előtt, amelyet szabadon, minden kényszer nélkül vált ki a szivünkből a vallásos érzés. Ez az amit Luther hirdetett és ha megtudjuk becsülni a lelkiszabadságot ünnepeljünk okt. 31-én a reformátió emlékére!