Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-10-10 / 40. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40. sz. 1914 Október 10. ben egy megtérő bűnös emberen, nagyobb, minthogy kilencvenki­lenc igazakon... ” ? — Jó, jó, de a te fiad nem tért meg. — Dehogy nem, dehogy nem, ugy-e megtértél, István ? — Meg, megtérek igazán, csak ne haragudjék kend kedves, ara­nyos édes apám, én nem jöttem volna haza, hanem a Pali bácsi hozott. Azt se tudták, nevessenek-e, sir- janak-e rajta. — Jaj, te buksi, hát azt is mondd már, hogy nem csúfolod többet apádat! — Nem, nem, sohase csúfolom többet, csak még egyszer ne üssön agyon! Ugy-e, Pali bácsi, kendnek is azt mondtam... • — Azt, azt öcsém. Kedves bá­tyám, még se lágyul meg a kend szive? Hej, ha az Isten is igy... — Nem, nem, az Isten jó, az Is­ten megbocsát, hát kend, édesapja No hamar fiam, csókold meg a ke­zét apádnak. — Gyere hát, te gonosz lélek, ugorj ide a térdemre, mert huszár lesz te belőled úgy is. — Jaj, most mindjárt megreped a szivem! Jaj, most mindjárt kire­pül a lelkem. Jaj Istenem, Istenem, de jó vagy te! Hát egyetek cselé­deim, igyatok, vigadjatok. Hát nem esztek, hát sirtok? Jaj, én is majd hogy nem sírok, de az öröm­től ! Az igaz, ma karácsony estéje van. Én igazán látom, aki ma el­jött. No, Pál öcsém, hát mért vagy olyan szomorru ? Én igazán hallom az éneket: “Dicsőség a magassá- gos mennyekben Istennek és e földön békesség.” Tgen, békesség és öröm, boldogság... — Édes, kedves feleségem, meg­árt a sok öröm! — Nem, nem, nem. Pali öcsém, maradj itt nálunk, tejbe-vajba fü- rösztelek, hozzád adom ezt a csú­nya Katit, ugy-e szép leány? Ma­radj itt, téged az Isten küldött ide, az a jó Isten, aki az ő egyet­len fiát is elküldötte ma. Maradj itt. — Nem lehet. — Tán van már menyasszonyod? Hát nem kötöm rád a Katit, hozd el, akit szeretsz, lányom lesz, mon­dom, ha cigánysátorban született is. Maradj itt. ■ — Nem lehet. — Édes anyád vár, akkor nem lehet. Akkor siess. Van tarisz­nyád? Rakok bele utravalót. Csak siess. Te, ne siess, hclnap befoga­tunk. két sárkánv rönk haza, a Madár meg a Villám. Karácsony ünnepe lesz, az igaz, de nem ver meg az Isten, tudom, ha az édes anyához a fiút hazaszánkáztatjuk. — Nem lehet, nem lehet. — Nem lehet, nem lehet. Tát te Egyebet nem tudsz mondani ? Még egyebet se mondtál, mióta itt vagy. Mért nem lehet ? — Mert nem mernék az édes­anyám szemébe nézni. — Ehol ni, csupa tékozló fiák! De Pál öcsém, ha ez az én sárká­nyom megbocsátott az én tékozló fiamnak, te csak nem félsz az anyádtól? Ugy-e apjuk? — Ne busulj, Palkó, örvendj ve­lünk, holnap meg mi örülünk ve­led. — Úgy, úgy anyjukom, holnap hazavisszük az anyjának. Ki hin­né, hogy még ekkora fiú is eltéved­het? No, de majd hazatalálsz hol­nap. — Élve nem. — Ugyan mért nem ? Hát még se hiszed, hogy az Isten küldött ide? — Nem. Az ördög küldött, mert azért jöttem, hogy kendteket ki­raboljam. Hát azért nem merek az édesanyám szeme közé nézni, mert... mert mindjárt meghalna, ha tudná, mivé lettem. Hej, pedig olyan jó anya nincs több; de so­kat kért a jóra, de sokat imádko­zott értem sürü könyhullatással! De hiába imádkozott. Hej, mert az Isten is megfeledkezett már én rólam. — Nem imádkozott hiába anyád nem feledkezett el rólad az Is­ten, mert azért küldött ide, hogy no, mert ide jó helyre küldött. Hát rabolj ki no, ha tudsz! — S ezzel összefogta Nagy Istvánná asszo­nyom Palkó kezeit. — Ugy-e nem tudsz? — Nem, kendet nem. De senkit se többet. Inkább meghalok. — No, no, hát édesanyádról meg feledkezel ? — Nem én. Azért szeretnék in­kább meghalni. — Nem sajnálnád - anyádat? — Már megsiratott, már meg nyugodott, ne tudja meg, hogy élek, hogy igy élek. Isten áldja meg kendteket, most már öröm­mel halok meg, mert... mert in­kább meghalok, mint tovább igy éljek -.. aztán tudom, úgy várnak maid engem is ott, mint ezt a Pis­tát itt. .. — Te, csak nem akarod maga­dat elemészteni ? — Nem. De itt a cimborám kí­vül, majd elemészt az. — De az ugyan el nem emészt, mert úgy elszaladt tőlünk, hegy masinával sem érnéd utol, — szólt kö"hp a k’sbiró, aki éppen az előbb érkezett. — Adjon Isten jó estét! Hát azért jöttem, hogy készen volnánk már, ha jönne kigyelmed, kurátor uram; de már az ablakon láttam, hogy nem kell már, mert itthon az István. — Nem ám, Mihály, hát mondd meg azoknak a jó embereknek, hogy majd megszolgálom a szí­vességüket, de most nincs rá szük­ségem, mert ez a becsületes ember hazahozta a fiamat. Majd el is fe­lejtettem, hogy ti meg vártatok. — Hm, hát a becsületes ember­nek a cimborája volt az a másik becsületes ember, aki ezt el akar­ta- emészteni, de akit úgy elszalaj- tottunk ? — Kik? — Hát én! — No jó, hát vigyél a többinek is egy kis harapnivalót. Köszönöm a szives jóakaratotokat. Isten áldjon meg! — Isten áldja meg kigyelmete- ket! Ejnye,ejnye, hogy ennek a legénynek olyan izé... barátja van; — mert az nem jóban járt itt, abba fogadok. Mert hogy na­gyon megijedt. Tyhü, az ezóta már a harmadik faluban jár. Pe­dig nem volt nálam ,csak ez a balta ni. No, jó éjszakát! — Jó éjszakát. — Hát kirabolsz-e még, Pál öcsém ? — Édes néném, édes másik anyám, én visszaadtam kendnek a fiát, kend visszaadott engem az életnek, az anyámnak, az Isten­nek! Áldja meg az Isten a lába nyomát is. — Nem én, hanem -.. te, tudod-e ki mondta, hogy ide jöjj? Tudod-e fci hallotta meg édesanyád sok nagy könyörgését? Az, aki ma született, az, aki az eltévelyedett juhokat ma is keresi, aki a bűnös megtérésén úgy örül. aki a mi id- vességünk. . . az adott téged visz- sza az Istennek! Az keresett és az talált meg. Én csak anyádhoz visz­lek vissza ünnep után. — No kedves cselédeim, na"y nap ez, méltó az örömre, — mondá Nagy István uram, — énekeljé­tek azért velem, ha már siettek, ezt a szép éneket: Jézus, születtél idvességünkre, Amint régente vala ígérve. Atya Istennek nagy szerelme, Emberi nemhez tetszik ebbe’ Kegyessége. Pál nem énekelt, nem tudott éne kelni, az ajkai nagyon vonaglot- tak, a könyei nagyon ömledeztek; de aki mindeneket lát, látta az ő ieaz könyeit, látta az ő szivének l arcát és diadalmát. Oh, milyen végtelen az Isten ir­galma ! (Vége.) k k k k k k k | i k B 8 r, k 8 u % f> k h B K Himzőnők fehér munkához felvétetnek. Házon és városon kívül munkát nagyobb mennyiségben is ki­adunk azonnali minták bekül­dése mellett. M. BALOGH & CO. 15 E. 16th St„ New York. +*»***»'*.***-*iBM'*****l*****«+ Frank Schaup | NŐI ÉS FÉRFI SZABÓ 320 PLEASANT AVENUE 117-118 St. között New York Elvállal megrendeléseket mérték és legújabb európai divat szerint. 3BjF~ Jutányos árak. | Telefon 2-4-79 Orchard r> D?MIKL0SV. WINTER 331 E-ö^ST. 1-2 AVE. KOZOTT f©G I ORVOS Hol a Mobb Foghúzás Munkát Kapja Teljesen a Legmérsékellebb árony Fájdalom Nélkül © •: Fogak, Szájpadlás Nélkül :• ® FELHÍVÁS. Férfiak és nők 18 évestől 65 évesig, bányászok kivételével, bármilyen foglalkozásúak és lakhatnak bárhol is, évi előre fize­tendő $10 tagsági dij ellenében kapnak természetes betegség ese­tén heti $20 betegsegélyt 6 héten át. Ha munkaközt bale et éri és és betegsége alatt a kórházban ápolják, úgy hetenként $25 beteg­segélyre tarthat Igényt 4 héten át. Utazás közben, hajón, vasúton, autón vagy bármily jármüven, ha baleset éri, úgy heti $50-t kap hét héten át betegsegélyként. Csonkulás esetén $3500-t és bal­eseti halálesetére pedig $5000-t kap az örököse. $5-os félkötvé­nyek is kaphatók, melyek csak fele segélyben részesítik a tagot. Magyar alapszabályt díjmentesen küld a NATIONAL ACCIDENT SOCIETY 835 BROADWAY, NEW YORK, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents