Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-10-10 / 40. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 40. sz. 1914 Október 10. Vol. XV. Okt 10, 1914. No. 40. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudősitás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak: Amerikában egész évre...............$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGA RT AN-AM ERIC AN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the PresbyWian Church 0. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church In the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYT Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Magyarok, adjatok. A amerikai magyarságra bibliáin magasztos, mindannyiunk szivéhez férkőzött feladat vár. Ki kell nyújtanunk erős karunkat a vérben úszó Magyarország felé és gyámolitanunk kell a harctér el- esettje'nek özvegyeit és árváit, nehogy a nincstelenséggel való küzdelmeikben keresztülgázolhasson ez élet rajtuk. Sok ezer száj marad éhen, sok százezer kar esdi a gyá- molitó segítséget: adja hát minden amerikai magyar valamennyi fölös dollárját, valamennyi fölös centjét a szent célra, hogy minél nagyobb tömegekben indulhassanak a megváltást jelentő amerikai jvnzek. Adion mindenki és aki í°tz magyarnak érzi megát, senki se tagadja meg az adományát; hiszen ki tudja, hogy nem a szivünkhöz legközelebb álló hozzátartozóinak szemeiből törlik maid le az inség-saitolta könyeket a mi dollárjaink. Aki fevyverbiró fia volt Magyarországnak. ?z mind a harrt°ren van s a vérük hullaitá- sával pengét,«Rk m«1' Ma"y>rer- szág sorsát. Mi nem mehetünk haza, nem enged a tenger: segítsünk hát a helyettünk is harcoló véreink özvegyein és árváin. A magasztos célra szánt adományokat az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja is elfogadja és az eddig beérkezett adományokat lapunk legközelebbi számától kezdődően nyilvánosan fogjuk nyugtatni.-----------o----------A magyar kenyér. Ha a Magyarországon lakó idegen kissé nehezen tanul meg magyarul, akárhány magyar akad, félig kevélyen, félig türelmetlenül szól rá: — Ha magyar kenyeret eszik, tanuljon meg magyarul! Sokan sovinizmusnak bélyegzik ezt a fölszólitást. Nem azért, mert a Magyarországon lakó idegenektől a magyar nyelv tudását követeli meg — ezek is átlátják annak az igazságnak az erejét, hogy meg kell tanulni annak a népnek a beszédjét, amelynek körében élünk. Hanem azért, mert a magyar kenyér élvezete okán követeli meg tőle a magyar nyelv ismeretét. Sovinizmus, — vagyis egy nagyon tiszteletreméltó nézetnek a túlzásba való hajtása — azt kívánni valakitől, hogy csak azért sajátítsa el valamely ország nyelvét, mert annak az országnak a kenyerét eszi. A “ Times ”-nak egyik legutóbbi számában néhány sor jelent meg, amelynek világánál arról a kevély magyar fölszólitásról le fog hámlani a sovinizmus látszata. Az angol újság a háború következéseivel foglalkozik. Kitört a háború s a kereskedelem holtra bénul. A vasút nem szállít árukat, a kereskedelmi hajók pedig csak félve, lopva, szivdobogva mérész- kedDek ki azokra a vizekre, amelyekben aknák úszkálnak és amelyeken dreadnoughtok füstje ho- nályositja el a napot. A háborúskodó országok nem küldhetik Anglia asztalára azt, amit békében arra küldeni szoktak. Erről az asztalról sok falat fog hiányozni, a melyet az angol úgy megszokott, mint a tengert vagy a ködöt. Az első hmny. amelyen az angol lap szeme megakad, a magyar liszt. A finom, világhíres, páratlan magvnr liszt nem juthat el Angliába. Hiszen a háborúskodó Magyarország nak is szüksége van minden s7em búzájára, hogy adhatna ilyenkor akár egy marékkai is másnak?! De ba adhatna is? Mennyi üggyel- byíial tudta volna azt, csak a szi- elküldeni! Hiuságos volt minden reménység: a magyar lisztről, a magyar kenyérről le kell most Angliának mondania. Kaphat az Egyesült Államokból búzát, Argentiniából is, talán még Oroszországból is — de mit ér az, ha nem a magyar te- levény érlelte pirossá? A magyar bnzát nem pótolhatja semelyik. Azzal vigasztalja magát ugyan az angol újság, hogy az angol malmok már ellesték a budapesti malmok titkát; tudnak ők is olyan csodás lisztet őrölni — de mit ér az, amikor azt a csodás lisztet éppen csak a magyar búza beléből lehet kiőrölni. Ilyen himnuszt a magyar búzára idegen ajak még nem énekelt. Aki meghallja, az nem fogja többé szertelenségnek bélyegezni azt az állítást: aki magyar kenyeret eszik, tanuljon meg magyarul. Ezt az állítást nem a csapongó és a magamagáét túlbecsülni hajlandó nemzeti önérzet szülte: hanem, azt lehet mondani, amolyan józan ítél kezésféle és következtetés. A magyar búza csak éppen a magyar földből bújik ki. A föld minden pontján megszámlálhatatlan buzakalászt hajtogat a szél; de egyikben sincs olyan szem, mint a magyar kalászban. Hiába tenyésztették, nemesítették, hiába próbálgatták: a magyar búzát le- kópiázni nem tudták. Annak sziliét, szikér tartalmát, zamatját, fajsulyát csak a magyar föld tudna összerakni és a magyar nép tudja megérlelni. A magyar búzát és belőle a magyar lisztet sem lehet máshonnan előhozni, csak a magyar föld mé- héből. Tudja azt jól az angol és ezért, amikor a háboruszülte hiányokat veszi sorra, első gondolata a magyar kenyér. Ha a magyar kenyér ilyen kmes, nem magától értetődő-e, hogy azok, kik barázdát szántanak alá- 4a, mérhetetlenül büszkék rája — és nem természetes-e az a logikájuk. hosry akik a magyar földiek azt a sehonnan elő nem varázsolható gyümölcsét szájukba veszik, azoknak nyelve nem forgathat más beszédet, mint azt. amelyik szintén úgy kapaszkodik bele abba az áldott földbe, mint a buzakalász gyökere ?!-----------o----------Innen-onnan. A ravasz műkereskedő. Egy müncheni művészeti folyóiratban olvassuk a következő jóizü apróságot : X. műkereskedőben a kartársainál jóval több humor és élelmesség lakozik, pedig az utóbbinak a kollégák sincsenek hijján. A minap megvásárolta T. tanárnak, a hires festőnek egyik képét. Meglehetősen olcsó áron, ami természetes. A vétel után ezt a levelet irta a tanárnak, akivel egyébként is üzleti összeköttetésben áll: — Kedves tanár ur! Megvásároltam egyik képét. Megengedi, hogy elküldjem szignálás végett? Természetesen csak akkor, ha a festmény öntől származik. A művész válaszában biztatta a kereskedőt, hogy csak küldje el a képet majd igy folytatta levelét: A képet én festettem. Ha azonban szignálom is, megnövekszik az értéke. A szignálásért pedig mindössze kétszáz márkát számitok föl, hogy ilyen kis árat tisztára ön iránt való szívességből szabtam. T. tanár. A műkereskedő visszakérte a képet, mert — úgymond — sokallot- ta a kétszáz márkát. Mikor a kép kezei közt volt, a következő soro kát irta a művésznek: — Kedves Tanár ur! Ezer köszönet. Levelét ráragasztottam a kép hátára. Ibsen könyvtára. Ibsen Henriknek, a nagy svéd Írónak a fia, dr. Ibsen Sigurd a brekkei múzeumnak ajándékozta apja könyvtárának egy részét. A könyvgyűjtemény érdekes bepillantást enged Ibsen olvasmányaiba. A könyvek nagy részét a szerzők és kiadók küldték a hires drámaírónak. Van köztük mindenféle nyelvű könv, valamint saját müveinek idegen nyelvű fordításai. Tárgyukat tekintve a könyvek egyáltalán nem bölcseletiek vagy komoly tudományos kérdéselkel foglalkozók a mint ezt várni lehetne, hanem legnagyobb része könnyű olvasmány, sőt igen nagy számmal vannak ben ne detektiv-regények is. Ibsennek megerőltető agymunkája után úgy látszik épp az ilyen könnyű olvasmányok szereztek szórakozást és változatosságot. A könyvek egy része egyébként fel sincs vágva, ami uiabb bizonyíték amaz állítás mellett, hogy Ibsen ugyan szorgalmas újságolvasó volt, a könyveket azonban nem szerette. A neki küldött könyvek közül nem eeryben igen meleghangú de- dikáció olvasható. Van többek között egy könyv, amelynek első lapjára a boldogtalan szerzője a rendes dedukció mellé mé°• ezt a kérést is irta: “írjon nehány vigasztaló szót, amelyre oly nagy szükségem van.” Kissé lehangoló, hogy ez a könyv is felvágatlanul bevert mindmáig a hires drámaíró könyvtárában.
