Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-10-03 / 39. szám
39. sz. 1914. október 3. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ^ INNEN-ONNAN. w* ÖRÖMHÍR. Automata katona. Egy Asesen nevű dán mérnök nemrégiben valami találmányt szabadalmaztatott a kopenliágai szabadalmi hivatalban. Ez a találmány — amint az angol — Daily Telegraph Írja — nem más, mint egy automata katona, amely, ha a gépszerkezetét felhúzzák és beállítják — veszedelmes valami és hadászati értéke megközelíti a félelmetes gépfegyverét. Mi volna most ezután természetesebb, mint az, hogy Anglia, amely államnak nincs rendes katonasága, s haderejét zsoldosokból fogja és hozza össze, sietett megszerezni ezt a szabadalmat, katona-automatákkal pótolandó azt a hiányt, amit a hangos dobszóval, tárogatóval, pénzzel, szeszes italokkal és apróhirdetésekkel immár hetek óta szakadat lanul dolgozó verbunkosok eddig nem voltak képesek még csak részben sem betölteni. Anglia tehát katona-automatákkal akar operálni a szlávizmus érdekében s Európa és a kultúra ellen s minden bizonnyal gépkatonákat fog a kontinensre a franciák és a belgák segítségére átküldeni, mert ami eleven, igazi katonája van, az kevés és otthon is kell a háboru-el- lenes hangulatot szító szocialista munkásság és a kiszámíthatatlan idsteriek fékentartására tessék tehát most ezt a dolgot komolyao venni, mert a dolog tény és mert a katona-automata lényegében is igen komolyan veendő rettenetes fegyver és tessék csak elképzelni a hős német katonák elképedését és halálfélelmét, mikor megtudja és látja, hogy jön a félelmetes ellenség, forszírozott menetben. Hirtelen, mint Kadmus sárkányvetése közvetlenül előtte egész sereg acél ból való harcos burjánzik fel a földből s e harcosok mindegyike rövid néhány perc alatt négyszáz puskalövést ad le minden irányban. Ily körülmények között minden ellenségnek, még a győzhetetlennek mondott németnek is meg kell semmisülnie. A katona-automata működésének módja különben, a feltaláló dán mérnök leírása szerint a következő: Az automatát a távolból villamos áram segítségével kiugratjuk a földalatti rej- tekéből, azután ugyancsak villamos áram utján működésbe hozzunk a lövőkészüléket. A katona- automata tehát lényegben nem más, mint egy távolból működésbe hozható és elsüthető gépfegyver. Ám ennek dacára is nem valószínű, hogy a mindenesetre rendkívül érdekes gyilkos fegyver a gyakorlati életben is érvényesítésre találjon, már csak azért is, mert ha az ellenségnek eszébe jutna az acélseregnek ugyanilyen acélsereget állítani szembe, akkor ugyan kiben tegyen kárt a személyenkint leadható négyszáz lövés. Jó lesz tehát, ha Anglia acélkatonáit a gyarmatokra, a vadak ellen viszi és használja fel. A német ellen ez mitsem ér, legfőlebb csak megkacagnák . . . De meg az is tény, hogy az acélkatona ma még csak modellben levő szabadalom, amely a gyakorlati kiviteltől épp oly távol áll, mint Makó Jeruzsálemtől. Az aradi református nők harcoló hőseink családjaiért. A családfők hadbavonulásával kereső nélkül maradtak felsegélyezésére indított akcióból az aradi református nők is kivették részüket. A gyülekezet kiváló lelkipásztora, nagytiszteletü Csécsi Imre ur, egyik hatalmas szónoklatának hatása alatt, melyben adakozásra, áldozathozatalra szólított fel hiveit: istentiszele végezével a jelenlevő hölgyek közül többen — miként ősanyáink a szabadságharc idején — ékszereiket vitték és tették le az Urasztalára; akiknek pedig ez nem volt módjukban, ékszer helyett filléreiket ajánlották fel a szent célra. Ilyenformán gyűlt be önkéntes adakozásból 570 korona, mely összeget az ékszerekkel együtt, nagytiszteletü Csécsi Im- réné úrnő vezetése mellett küldöttség adott át Arád polgármesterének azzal, hogy ossza szét azt a rászorultak között felekezeti különbség nélkül. Az adakozás is különben a Nagytiszteletü asszony kezdeményezésére indult meg, ki — mint igazi református papné — nemcsak anyagiakkal sietett segítségére lenni a szükölködőknek, de mint a költészet ihletett lelkű papnője, kedves, szivet-lelket megragadó, felemelően szép költeménye ivei is enyhitgeti, gyógyitgatja, vigasztalja és erősiti a bánatba merült. csüggedő édesanyai, hitvesi sziveket. A mindenható Isten áldja és hordozza őket! Támasszon gvülekezetinkben hozzájuk hasonló vezetőket. Akkor nem félhetünk, mert mirajtunk még a poklok kapui sem vehetnek diadalmat. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMATES RGYESüTiKT ax egyetlen olynn református szervezet, a mely ax egá«x nrvzác reformátussá gát egT táborba gyűjti ás tégláiról aieretott*! nailMkodlfc, Október 11. AZ UTOLSÓ VACSORA. Aranyige: “Mert valamennyiszer ejeditek e kenyeret és iandjátok e bort, az Urnák halálát hirdessétek, amiglen eljövend. ” (I. kor. 11 :26. BIBLIAI SZÖVEG. És Pilátus ismét felelvén, mondó nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, kit mondotok Zsidók Királyának. Azok pedig ismét felkiáltának: Feszítsd meg őtet! Pilátus pedig ezt mondja vala nékik: Micsoda gonoszt cselekedett ? Azok pedig annál inkább kiáltanak vala: Feszítsd meg őtet! Pilátus pedig akarván a községnek kedvét keresni, elbocsátá nékik Barnabást és Jézust megosto- roztatván, kézbe adá, hogy megfe- szittetnék. A vitézek pedig bévivék őtet a palotába, mely a törvénytevő ház vala és mind az egész sereget egy- begyiijték. És bársonyba öltözteték őtet, és az ő fejére tevének tövisből font koronát; És kezdék őtet köszönteni, mond van: Egészséggel Zsidóknak Királyok ! És verik vala az ő fejét nádszállal és pökdösik vala őtet és térdeket meghajtván, tisztelik vala őtet. És mikor eléggé csúfolták volna őtet, levetkőztették a bársonyruhából, és felöltöztették a maga ruháiba; és kivivők, hogy megfeszíti nék őtet. És kénszeriték a mellettek elmenő Czireneus Simont (ki a mezőről jő vala, és Alexándernek Ru- fusnak atyjok vala) hogy elvinné a Jézus keresztfáját. És vivék őtet a Golgotának hegyére, mely annyit teszen megmagyarázva, mint Kaponyának helye. És adának néki inni mirhával csináltatott bort; ő pedig nem ivék. És mikor megfeszítették volna ötét, megoszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mennyi részt venne abban. Vala pedig három órakor, mikor megfesziték őtet. MAGYARÁZAT. “Feszítsd meg!” kiáltá a felbőszült tömeg, s a gyáva Pilátus remegve számitgatta az előtte álló Jézus elit éltetésének eshetőségeit. Ismerte már híréből is a Mestert, ki legnagyobb jóltevője volt a népnek, orvosa testének-lelkének; tudta, hogy csupán a főpapok féltékenysége keresi halálra az ártatlanul elébe hurcolt embert. S ha látta néhány nappal az éjjeli gyűlés előtt őt a dicsőséges bevonulás tényében, félreértve a néptől, ismerte szándékait, mellyel az emberiséget boldogítani akarta. És kimondta az Ítéletet. És mégis meg kellett halnia az Isten fiának. A/ egész történet, ahogy végigolvassuk a bibliából, tragikus moz zanataival annyira megkapó, any- nyi szomorúságot tükröző, hogy két ezredév múltán minden keresztyén érzésünk fellázad annyi emberi gonoszság, torz emberi tulajdonság láttára. A nép, mely hozsánnaorditásban egymást harsogta túl, most dühösen hadonászva követeli jóltevő- jének halálát. Szájukból piszkos szidalom tör ki, gúnyolódásaik alatt csak az Isten fia maradhatott oly szelíd, mint ahogyan a Szentirás leírja. Szenvedéseit fokozza a farizeusok, főpapok viselkedése, kik nem tudva kárörömüket visszafojtani, gyűlölködő pilantásokat vetettek feléje. Mégis olyan nyugodtan állt gyűlölködő ellenségei előtt, mint mikor tanítványainak jósolgatta sorsát. Tudta az Ur előre, hogy végig kell járnia kálváriáját, tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy minden zokszó nélkül engedte kion- tatni vérét. Ezen én sem ütődöm meg. Hiszen az Ur halála végtelen áldás mireánk, a keresztyének millióira. Ami a történet fölelvenitésekor fájdalmat okoz lelkemben, az, hogy oly sok évvel az Ur szenvedése után még mindig rengeteg része az emberiségnek nem akar, vagy nem tud részesülni halála adta váltságban. Sőt milliói élnek az emberiségnek, kik egyéb vonatkozásban nincsenek a keresztyénséggel, minthogy születésükkor a vízzel való leöntésben részesültek. S vannak, akik alacsony gondolkozásukkal, életükkel, bűneikkel, hitetlenségükkel újra és újra megcsufolják a Krisztust és az ő tudományát. Világrengető csapások, háborúk mind elégtelenek arra, hogy észre- fetéritsék az emberiséget. És igy lesz ez mindig, amig az utolsó keresztyén ember is, öreg, fiatal, odaadva életét Istennek, egyénenként nem állanak síkra az Ő országáért.
