Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-10-03 / 39. szám
39. sz. 1914. október 3. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAl’JA .® 3. HÁBORÚS SZILÁNKOK. | 4 I Berlin legszebb terét, a hires Pariser-Platzot, mely a Brandenburger kapu előtt az Unter den Linden végén feküdt, a német főváros Budapester-Platznak nevezte el a múlt napokban. Az átkeresztelés fényes ünnepségek keretében történt, melyekben részt veit Wermuth főpolgármester, Szarvas- sy osztrák-magyar főkonzul, a magisztrátus s kirendelt berlini disz- őrségek és rendkívül számos publikum. Büszkék vagyunk rá, hogy a nagy német metropolis a magyarság iránti szimpátiájának ilyen szép megemlékezéssel ad kifejezést s minden Berlinben járó magyar lelke meg fog dobbanni, ba a szökőkutakkal ékesített s a francia nagykövetség palotáját tartó szép tér nevében hazája fővárosának nevét olvashatja. Úgy tudjuk, hogy Budapest is megtette a maga kötelességét e téren, a mennyiben egyik utcáját Berlini-, a Váci-körutat pedig Vilmos-csá- szár körútnak nevezte el vagy fogja elnevezni. Az egészség ápolása a háborúban. A háborúban rendkivül fontos tényező az egészség ápolása a csapatok ereiének és ellentállóké- pességének fokozása szempontjából. A táborban megbetegedő katonák megtöltik a tábori kórházakat és nem marad hely a sebesül- t< k számára s ha igen nagy a megbetegedések száma, ez rossz hatással lehet a katonák szellemére is. Elegendő táplálékfelvétel, pihenés és megfelelő ruházat a fő- dolog, amire az egészségügyi hatóságoknak vigyázniok kell. Különösen a táplálék és az ivóvíz körül kell nagy gondossággal eljárni. Sajnos, az éhség a legjobb szakács és az éhes és kimerült csapatok nem igen válogatósak. Pedig ajánlatos az óvatosság, különösen az ivóvíz tekintetében, amely gyakran tele van ragadós betegségek csirájával. Célszerű a vizet ivás előtt felforralni, esetleg teát készíteni belőle, mert a forralt vízben nem lehetnek fertőző bacillusok s igy el lehet hárítani a háborúk rémeit, a kolerát és a vérliast. A kiütéses tífusz is egyik csapása a háborúnak. Ez ellen csak a tisztaság segít, mert megállapították, hogy a kiütéses tífuszt leginkább az élősdiek terjesztik. Ha egy ilyen megbetegedés előfordul, a betegeket a kórházban megfürdetik, megborotválják, ruháját fer- toclenmtk es gondosan elkülöni- tin a többi katonától. Nagyon fontos a hulladékok eltávolítása is. Legcélszerűbb volna a hulladékot elégetni, de ez nem mindig lehetséges és ilyenkor a földbe ássák el a hulladékokat. Roppant fontossá válik az egészség ápolása, ha a háborúban járványok lépnek fel. Vigyázni kell arra, hogy a fertőző betegeket lehető gyorsan eltávolítsák a hadseregből és elszigeteljék őket, de ügyelni kell arra is, hogy a hátrahagyott betegek a polgári lakosságot meg ne fertőzzék, mert a járványok több áldozatot követelnek, mint maga a háború. Amilyen fontos a hadsereg egészsége, éppen olyan fontos az egészség ápolása az otthonmaradottakra, hiszen akár győz, akár vészit a sereg, az otthonmaradottak feladata a nemzet fentar- tása és felvirágoztatása. És mivel otthon nem marad elég egészség- ügyi személyzet, minden egyes embernek külön kell őrködnie a maga egészségén. A főelv itt is csak a tisztaság lehet, ami minden egész ségügynek az alapja úgy a háborúban. mint a békében. A cár mint katona. II. Miklós cár, mint általában az orosz nagyhercegek, születésétől kezdve a Preobrasenszki gárdaezredhez tartozott. De csak 19 éves korában vezényelték az ezredhez szolgálattételre, addig csak nagyon ritkán érintkezett a tisztikarral. Elméletben a cárt akkor még cá- revicset, semmivel sem tartották különbül, mint az ezred bármely tagját. A valóságban mégis trón örökösi mivoltához illően élt a katonaságnál is. Barakban lakott ugyan, mint a többiek, de ez a ba- rak semmiben sem különbözött egy elegáns villától és hatalmas butorszállitó kocsik szállították hozzá a fényűző berendezést. Azonkívül huszonnégy személyre való konyhát is építettek a barak mellé. Nagyon vigyáztak a cáre- vics biztonságára is. Az ezred Krasznoje Szelóban volt és a környéken levő falvakban állandóan őrség vigyázott a gyanús elemekre. Külön őrséget alakítottak az ezred legénységéből, a mely feltűnés nélkül őrködhetett a trónörökösre. Miklós nagyherceg a szolgálatban engedelmes volt, a nagyobb állású tisztekkel szemben szerény, a kisebb ranguak iránt barátságos. Részt vett a tisztek lövőgyakorlatain és elég jól lőtt, együtt is étkezett velük, de a tisztikar igazi életével nem ismerkedett meg. Nagybátyja, Sergej nagyherceg megtiltotta, hogy bármiféle kellemetlenségről jelentést tegyenek neki és a birodalomban történtekről, vagy politikai dolgokról nem volt szabad említést tenni előtte. A trónörökös ritkán olvasott újságot és akkor sem politikai cikkeket. Sergej nagyherceg általában arra törekedett, hogy Oroszország katonai viszonyait rózsás fényben tüntesse fel unokaöcscse előtt és elhitesse vele, hogy az orosz hadsereget semmi más hadsereg nem múlja felül. Ebből a hitéből most nagyon keserűen fog Miklós cár kiábrándulni. A bombás aeropláuok. Amikor hire ment világszerte, hogy egy francia aeroplánról bombát hajítottak Nürnbergre, mérhetetlen rémület fogott el mindenkit. Az avatatlanok, a kávéházban üldögélő ezer meg ezer hadvezér kiszámította, hogy mennyivel nagyobb a francia légi flotta parkja a német és az osztrák-magyar aero- plánok és katonai léghajókhoz képest, mennyire magasan fölötte áll a francia katonai aeronaták ügyessége és képzettsége az osztrák-magyar monarchia és Németország aviatikusainak s arra a végeredményre jutottak uton-utfélen főleg kávéházakban ezek a laikusok, hogy a népek nagy csatájában már eldőlt a kocka, mert a francia katonai repülőgépek a magasból, 5—6000 méter magasan repülve el az ellenséges seregek fölött, bombákkal halomra fognak pusztítani minden német és osztrák-magyar csapattestet. Tekintet nélkül arra, hogy a német birodalmi hadsereg és az osztrák-magyar közös haderő is rendelkezik pompás katonai repülőgépekkel és léghajókkal és hoary emezek aviatikus tisztjei legalább is olyan rettenth eteti énül elszántak, mint a francia katonai aeronauták. teljesen képtelen a kávéházi hadvezérek rémlátása, mert bebizonyított tény, hogy bár a katonai repülőgépek is megbecsülhetetlen szolgálatokat tehetnek a jövendő háborújában a földerítéskor, az ellenséges hadállások helyének pontos megjelölésénél, bombákkal nem igen tehetnek kárt az ellenségben, vagy az ellenséges terület városaiban. Nagyon egyszerű ennek a magyarázata. Repülőgépekről csak gyujtószerkezet- tel ellátott bombákat lehet hajítani, amelyek csak akkor robbannak fel, ha gyutacsuk meglehetősen kemény talajba ütközik. És feltéve, hogy ez sikerül, ami a legnagyobb ritkaság, hiszen sok ilyen katonai próba kudarccal járt, az ilyen körülmények közt felrobbant bomba majdnem semmi kárt nem tesz. Egyszerűen azért nem volt pusztító hatása, mert igen nagy magasságból nem lehet eltalálni a célt, még ha az sok négyszögkilométer kiterjedésű is. Tudvalevő ugyanis, hogy az ellenséges aeroplánnak 4000 méternél magasabban kell repülnie, mert különben könnyen lelőhető. Ez bebizonyosodott a tripoliszi háborúban és egyszer a balkáni hadjárat idején is.*Ha pedig 5—6000 méter magasságból hajítják le a repülőgépről a bombát, az felveszi az esési irányon kivid az aeroplán repülésének sebességét s emellett kiszámíthatatlan a föld forgásának a befolyása. Idevágó katonai kísérletek arra az eredményre jutottak, hogy 5—6000 méter magasságból lehajitott kísérleti bombák a céltól másfél, sőt két kilométer távolságra estek le, miközben nem függőleges irányt követtek, hanem igen nagy ivet Írtak le. Mint a legutolsó ilyen kísérlet is bizonyítja, nevezetesen a waseli eset, már 4000 méter magasságban egy ellenséges század puskái is elegendők, hogy eltalálják a vakmerő aviatikust, vagy reülőgépét. ÉRTESÍTÉS. Lapunk tisztelt olvasóinak kényelmére könyvosztályt nyitottunk, mely főképen az imakönyvek és egyéb vallásos könyvek terjesztésével kíván foglalkozni, ezenkívül a hasznos és lélekemelő könyveket kívánjuk terjeszteni. Reméljük, hogy lapunk t. olvasói a jövőben bennünket keresnek fel megrendeléseikkel, annál is inkább, mert a hirdetésünkben közölt könyveket azonnal szállíthatjuk. Tisztelettel az A. M. Reformátusok Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala.
