Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-09-12 / 36. szám

XV. ÉVFOLYAM, 36. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 SZEPTEMBER 12. VOL. XV. No. 36.

AZ AMERIKAI MAGVAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rev. L A n. H.U8ANVI 454 E. llfith St., New York.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FERKRATtov

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879

VÁLSÁSOI ©MÁJA

A legszűkebb látókörű ember is kénytelen ilyenkor előbujni kicsinyességeinek odújából és az Isten tágas nagy világának levegőjét szívni. Most világtörténelem szemtanúi, sőt részesei vagyunk. Most egy egész földrész civilizációjának irányzata dől el évtizedekre — tán évszázadokra. És mégis, akármennyire próbáljuk is agyunkkal megrakni azokat a nagy egységeket, fajokat, milliós birodalmakat, világrészeket, melyeknek élete válságos fordulathoz érkezett, nem felejthetjük el azokat a kisebb egységeket, melyeknek sorsa bennefoglaltatik a nagy egységek kialakuló jövendőjében. Mert a mi kockán forog a nagy csatatereken, elképzelhetetlen sűrű százakkal fonódik össze a kisebb érdekek óriási hálózatában. Kevés egyén van, aki a háború elmúltával ne lenne majd kénytelen — több kevesebb szempontból — uj életet kezdeni. Hány család van, a melynek életviszonyaiban gyökeres ujjárendezést fog okozni a háború. És i<ry tovább: érdekeink minden kisebb, nagyobb körében változások és válságok elé kényszerít ez a történelmi krízis.

Ment mondhat-e ettől a hatástól otthoni egyházi életünk? Nem hálás szerep a jövendőmondás. De a háború befejeztével más lesz a nemzetközi helyzet, mint annak- előtt, más lesz a belpolitikai párthelyzet, mint annakelőtte, más

lesz az ipari és kereskedelmi kilátás, mint annakelőtte és más lesz á köz- és 'magánéletnek ezerfélé változata, mint annakelőtte — és ezeknek a változásoknak a meg- jósolásához nem kell próféta — lehetséges-e akkor elképzelnünk, hogy egyházunk élete a háború után is egyszerűen, minden változás nélkül róni fogja tovább az eddig járt utat? Csak egy feltétel mellett lehetséges: ha egyházunk kihalt, élettelen tömeg, mely érzéketlenül úszik lefelé. Élő test változással reagál a környezet változására. Élő egyházban belső válságot jelent egy ilyen óriási válság a külső világ történelmében. És mert a legsötétebb szemüveggel sem állapíthatnék meg, hogy egyházunk mindenestől fogva élettelen lelkek vonnunk következtetést: már benne is vagyunk valamilyen átalakulás folyamatában, amit a körülöttünk lezajló események indítottak meg bennünk. Erős bizodalmunk, hogy mire a vihar elmúlik és mire a harcnak tömkelegéből kibontakozik a várva várt és sejtve sejtett uj világ, abban a mi egyházunk is uj lesz. Uj a hitnek becsületességében, uj az isteni erők duzzadó gazdaságában, uj a régi mulasztások szégyenlésében, uj a felelősség érzetben és a pezsdülő munkakészségében. Nem lehet ezt a megújhodást napról-napra megfigyelni, de ha nem akarjuk csalóka önámitásnak tartani azt a birodalmunkat, hogy istennek lelke közöttünk él még és munkálkodik, bizton számíthatunk arra, hogy a jövendő egyházhisztorikus az 1914. évi európai háborúval fogja megjelölni a magyar protestán- tizmus uj korszakának feltámadását is.

Az eddigi történelem külső bizonyságai szerint csak úgy, mint a dolog belső szükségessége szerint, nagy, terhes háborúk után mindig kész a talaj a vallási ébredés számára. Lehet-e kétségünk a felett, hogy a felettünk elvonuló események, melyek már is olyan mélyen belevágtak és valószínűleg még mélyebben bele fognak vágni a lelkekbe, Istennek az ekevasai, amelyekkel megnyitja a kemény ugart az Ő magvetése számára. — Már is látható, hogy negativ irányban hogy ébreszti fel a háború a lelkek fogékonyságát az Evangélium iránt. Megnyugvást, támaszt, kárpótlást keresnek veszteségeik közepette (még ha azok be sem következtek még) és ösztönszerü- leg Isten felé fordul tekintetük. Milyen óriási igényt fog néhány hónap leforgása alatt támasztani nemzetünk a szószékeinkkel, a lelkipásztorainkkal, egyházunk minden munkás tagjával szemben! És ha lerójuk a szolgálatot úgy, a mint a kezünkbe adatott isteni Evangélium birtokában le kell tud nunk róni, a vigasztalásért, erőért,

uj reménységért óhajtozó lelkek között, milyen fenséges kiáradása lesz az az isteni Léleknek!

De nem kevésbbé, sőt tán még nagyobb mértékben számíthatunk és kell számítanunk azokra a pozitív előnyökre, amelyeket e válságos időszak nyújt a jövő számára. Istennek meg nem érdemelt és atyai szeretetének a nevelő gyöngédségét bizonyító áldása az, hogy nemzetünket minden bűne és romlása mellett is olyan helybe sodorta bele, hogy jobbik énjének teljes felülkerekedésével az igazság, a becsület és kulturjövő bajnoka gyanánt forgathatja fegyverét Az erkölcsi világrend realitása, az egyenes becsület feltétlen győzelme, a bűnnek önmagában rejlő büntetése, a kötelességtelj esités nemes előjoga, az Isten előtti felelősség súlya — és még hány más félve őrzött kincse világnézetünknek és életfelfogásunknak, — úgy kerül most forgalomba, mint magától értődő igazság, még olyanok közt is, akik béke idején gúnyos fölényüket fitogtatták ily “elavult” elvek felett. Az emberek egyszerűen felébredtek olyan törvények és tények intuitiv meglátására, amelyeket álomra nehezült, zárt szemeik előtt hiába mutogattunk sokáig. Ha ezután hirdetünk majd nékik Istent, kinek igazságos tervei vannak a népek életében, ki a mi lelkiismeretünk parancsa által elhív és igazgat min