Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-22 / 33. szám
s AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 33. sz. 1914 Augusztus 22. ü:e tíJTJ Misiden fájdalmat azonnal megszüntet a gyógyhatású világhírű “S U R E” Sósborszesz Rheuma, köszvésiy, szaggatás, fejfájás. i riß 31) jesseg, gycmorgorcs eüen mncs jobb szer. Ne dobja' ki a pénzét rossz szerekre. EGYSZERI PRÓBA UTÁN MEGGYŐZŐDIK, HOGY E SZER MINDEN BÁJBAN NÉLKÜLÖZHETETLEN. Ára 25c, Sör. és $1.00 KAPHATÓ MINDEN GYÓGYSZERTÁRBAN. 2 üveget $1.00-ért küld a központ. THE BÁRNÁBER CO. 241W. 137th St New York, N.Y. i m r~- 1 U s iy^ féltek, hogy a magyar rabokat is lcgázolják. Tehát gyalog fognak harcolni. A “törökök” pedig kö- rülállják a tábort és leütik a menekülőket. Ebben maradtak. Mikor a tábor füstjét meglátták, a lovakat az erdőbe terelték és fákhoz kötözték. Lappangva, mély csöndben kúsztak a németek fölé. Egyszerre aztán fölharsantak a különböző csatakiáltások s a következő percben megkezdődött a véres dulakodás. — Rajta magyar! — Hajrá, hajdú! — Üsd, vágd, amit apád meghagyott ! — Gyere kardra német eondra ! A vén Daróczi ledobált magáról minden nehéz gúnyát, csak egy szál durva vászoning födte domború hatalmas mellét. így ugrott be elsőnek a német táborba, szörnyű fegyvere, mint a szélvész, oly sebesen osztogatta a csapásokat. Vad rivalgással tódultak a többiek. Kemény tusa kezdődött, mert a németek kitanult, régi vitéz katonák voltak, akiknek a véres hadi mesterség volt a mindennapi kenyerük. Vezetőjük egy csapatba állította őket, mely mindenfe’é arcot mutatva, elszántan viaskodott a támadókkal. Bizony csakhamar nem eey hajduvitéz vérbe- borulva hanyatlott el a földön. De németeknek is legalább fele harcképtelenné lett az első rohamra. A németek lassan hátráltak az erdő felé, mikor a széléhez értek, hadnagyuk egy kiáltására egyszer re beugrottak és eltűntek. Ott azonbban uj viadal kezdődött a martalóeokkal, de azokon keresztültörték magukat és elmenekültek. Persze a martalócok nem teljes számmal állották ut.jokat, mert egy részük azzal foglalkozott, hogy a németek lovára rátegye a kezét. Kristóf, a vén zsivány, meg egyáltalán nem avatkozott a küzdelembe, csak kivont karddal biztatta az embereit. A hajdúk nem mentek az erdőbe a menekülők után. hanem Simon parancsára a táborban gyűltek össze, hogy veszteségüket számbavegvék és a sebesültek után nézzenek. Az első, amit észrevették, hogy az úgynevezett Arszlán bég hatalmas vágást kapott a fejére. Ott feküdt a földön, nyeregre hajtva fenét. Mialatt Csákány Balázs a galamboki rabmagyarok kötelét vágta szét, 'f'amás már Diodor mellett térdelt és vízzel mosogatta a sebét. Ekkor érkezett vissza a táborba Simon, aki rögtön odatérdelt az ifjú török mailé. Ez most egyszerre magához tért és intett nekik, hogy hajoljanak hozzá. Az ifjú megragadta mind a kettőnek a karját és halkan suttogá: — Érzem, hogy meghalok.. Bocsássatok meg nekem, szegény bűnösnek. Nem vagyok az, akinek mondtam magamat, hazudtam nektek. — Tudjuk, — felelt Csákány Tamás, — mindent tudunk és megbocsátunk. — Én is keresztény ember vagyok, — folytatá az ifjú, — de nem viseltem magamat becsületesen veletek szemben. De talán halálommal megváltom bűnös lelke- meth s elnyerem az örök üdvösséget. Oh, Simon atyám, temess el engem is, mint igaz keresztény embert szokás. Simon lehajolt hozzá és meghatva felelt neki: — Ne beszélj igy, fiam, te nem fogsz meghalni. Derék fiú vagy, és mi szeretünk téged. — Vigyázzatok, — folytatta Diodor, — martalócok között vagytok, ügyeljetek Kristófra és igyekezzetek megszabadulni tőle... Itt Tamás és Simon hirtelen fölemelkedtek, mert Kristóf közeledett. A vén bandita, mikor meglátta sebesült öccsét, részvét helyett dühös káromkodásban tört ki és szidalmazta az eget és a földet. Simon jónak látta mé?. hogy folytassa a játékot, azért rászólt: , —Hallgass, vén tatár, inkább imádkozzál istenedhez, hogy mindent jóra fordítson. Ha megsebesült is, abból nem következik, hogy meghal. Ne ugass itt, hanem szedd össze az embereidet. Mi szükségünk van nekünk Arszlán bégre, megtaláljuk mi a kincset anélkül is. Én tudom, hogy hol a kincs, nem ő. Azzal visszatért az ifjúhoz, gondosan kimosta a sebét. Mikor sorba vizsgálta az állapotot, kisült, hogy a haiduk közül nem halt meg senki, de vagy egv féltucat ember csúnyául össze volt marcangolva. Simon sorba vette valamennyit s a megszabadít,ott galamboki pap segítségével bekötözte őket, eközben folyton biztatván az atyafiakat, hogy ne féljetek, valamennyien m^g Líbiátok még látni Hajdúnánás szép határát. Ez alatt a martalócok összeszedték a zsákmányt melyben legtöbbet értek a lovak s valamennyien visszatértek Galambokra. Diodort egv németektől elvett szekérre tet+ék. frissen kaszált fűre. Simon és Tamás pedig mellette foglaltak helyet. Most már ugv tekintették az ifjút, mintha közülük való lenne s m;nd a kettőnek egvformán az^n járt az esze, hogy miként szabadítsák meg öt a martalóccsapatból. — Simon bátyám, — szólt halkan Tamás. — Mi bajod? — Ugy-e igazságom volt, mikor az első minutumtól kezdve jó szívvel voltam ehhez a mi szegény pajtásunkhoz. — Éppen én is azon gondolkoztam. Itt nem hagyhatjuk, mert becsületes ember, egyelőre el se vihetjük, mert súlyos a sebe. Folytatnunk kell tehát az álarcos játékot a zsiványokkal. — Még pedig sokkal ügyesebben mint eddig tettük, mert Kristóf, ez a lapátfülü főzsivány, mintha máris sejtene valamit. íme, most is itt settenkedik a szekér körül, ügyelve, hogy mit beszélünk egymással és a sebesülttel. Simon Kristófhoz fordult és igy szólt: — Kristóf uram, ez a szegény gyermek még nem nyerte vissza az eszméletét. Egy szavát se vettem, mióta megsebesült. * Feleletképpen a banditá ezt mondta: — Kigyelmed sokat fárad vele. Nem ülhetnék én most oda a fejéhez? — Dehogy nem, csak tessék. Képzelhető, hogy a galamboki szerencsétlenek milyen örömrr altossal fogadták a visszatérőket. S'rrmn még a németek pénzéből is juttatott a nagyobb kárt szenvedetteknek. A sebesülteket kidön- höző . házaknál elhelyezték a fáimon kijelentette, bogy ha Arszlán bég felgyógyulását nem váriák ve, a könnyen sebesültek talpfaállását meg kell várniok, mert olvan Ins csapattal csak nem indulhatnak útnak. Azt az ajánlatot tette Kristófnak, hogy szórakozásul menjen el a törökjeivel portyázni valamerre, amit azonban Kristóf fejcsóválva vissza utasított. — Hát akkor csak üssetek tábort itt a faluban ahogy tudtok, — szólt Simon, — de a lakosokhoz hozzá ne nyúljatok ám, mert itt hagylak benneteket. Aztán próbáljátok meg nélkülem megtalálni a kincset. Kristóf megfogta Simon vállát és a prédikátort szembefordította magával.Hosszan a szeme közé nézett és halk hangon igy szólt: — Mennyit Ígértek neked abból a kincsből? — Hát valamit csak én is kapok. — Nem szeretnél még többet kapni? Hisz te vagy itt a főszemély, rajtad fordul meg az egész dolog. Simon úgy tett, mintha gondolVfwnélr | I, I M|' (Folyt, köv.) Angol-magyar Református Katekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható ságát mutatja, hogy már a második kiadás is csaknem teljesen elfogyott belőle. — kapható a homestead! ref. lelkészi hivatalnál, a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Czi- ki Dániel Halotti Búcsúztatók ci- mü miive is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi protestáns című kitűnő hitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e cimre intézen- dők: Rév. Alex Harsanyi, 1008 Tent Avenne, Homestead. Pa.
