Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-22 / 33. szám
33. sz. 1914 Augusztus 22. AMERIKAI MAGYAR REOFORMÁTUSOK LAPJA 3 INNEN-ONNAN. ^ A dédelgetett öleb. Briil Ede tordai gyógyszerész egy ritka gyönyörű, selyemszőrü ölebet nevelt fel házában. A kedves állat dédelgetett kedvence volt a fél városnak. Jó dolga is volt a kis teremtésnek. Az urinő szalonjában aludt, válogatott Ínyenc falatokkal élt, naponkint fürdőit s oly bánásmódban részesült, hogy sok gyermek megirigyelhette a sorsát. Miután az utóbbi napok alatt ebzárlat volt a városban, a kicsi állatot különösen óvták, nehogy kóbor kutyák közelébé kerüljön. — Szerdán a kis állat mindamellett nyugtalankodni kezdett. Feltűnően bus lett és eszeveszetten futkos ni kezdett a lakásban. A ház népe kedvesltedően hívogatta, édeseget- te, de a kis pudli nem reagált sza- uvhra. Egyszer csak nekiment a ház úrnőjének, majd Brül gyógyszerésznek és a jelenvolt vendégnek, rendre valamennyiüket megmarta. Az általános sikoltozásra berohant a szakácsnő, meg a laboráns és a máskor oly barátságos állat ezekre is rárohant. Mindkettőjüket megmarta. A kis kutya aztán az utcára rohant, ahol előbb egy bérkocsist, majd egy kereskedő négy éves kis leányát marta meg. Az utcán még egy ideig eszeveszetten futkosott, majd a nyitott cukrászüzletbe szadalt, ahol az asztalnál ülő vendéget lábszárán harapta meg. Itt azután ártalmatlanná tették. Miután a kis kutyáról kétségtelenül megállapították, hogy veszett volt, Brül gyógyszer rész egész háznépével együtt Budapestre utazott a Pasteur-intézet- be. Velük ment a többi megmart ember is. Király a fegyházban. Frigyes Ágost szász királyról,1 aki csak alig néhány hét előtt ünnepelte születésének 49-ik évfordulóját, a Dresdener Nachrichten nyomán a minapában az alábbi anekdotát elevenítették föl és kolportálták a német lapok. A király egyik országos körutazása során meglátogatott égy vidéki városbeli fogházat is, hogy a berendezést és az egészségügyi viszonyokat megismerje és hoey a foglyokkal, való bánásmódról is közvetlen tudomást szerezzen. Mikor a király' a fogházban körüliért, kifejezett kívánságára néhány “mákvirág diszpéldányt” vezettek' eléje a' fogház őrei. Az egyiket azután e szavakkal mutatta be a királynak a fegyintézet igazgatója: “Ez az öreg fegyenc már negyvenkét év óta van e falak között. Több betörést, számtalan tolvajlást, legutoljára pedig egy rablógyilkosságot követett el, amiért a törvényszék életfogytiglan való fegyházbüntetést szabott ki reája.’’ A király ezt hallva, kissé elgondolkozott és szinte akaratlanul szólott a fogolyhoz: “ .. .valóban, ez nagyszerű.” Az egyiptomi piramisok kincsei. Flinders Petrie, a kiváló angol archeológiái tudós, régész és történész, több angol egyetemi hallgató kíséretében és segítségével felkutatta II. Senursets király hatalmas gúlájának belsejét, amelynek bejáratát egyébként ugyancsak ő fedezte volt fel ezelőtt huszonöt esztendővel. Ezt a hatalmas és még mindig teljes épségben álló piramist Krisztus előtt 3400 esztendővel építették csupa gránitkockákból. A legelső koporsó, amit most talált meg Flinders, a király leányáé volt. Valódi gránitból faragták ki a királykisasz- szony szarkofágját és azután föl- diszitették az ó-kor minden elképzelhető diszével. Az idehelyezett kincsek egy részét azonban, úgy látszik, elrabolták, ám a kutató tudósnak mégis sikerült még igy is több értékes gyöngyöt és a"any- darabot találni. A király koporsóját csak napokig tartó hosszas és fáradságos kutatás után sikerült megtalálniok egy összeom’ott kőtömegben; Itt azonban váratlanul pompás leletre bukkantak s fáradtságunkat óriási sikere koronázta. amennyiben valóságos kincs tárát fedezték fel és hozták nap- szinré az ókori egyiptomi ízlésnek Művészi festmények és szöborké- pek díszítik ugyanis a terjedelmes sírhelyet. De megtalálták egyúttal a király koronáját is, amely szinaranyból készült és tömérdek lapis-lazuli kővel van kirakva és díszítve. Találtak sok és különféle tcülette-cikkeket is. így tükröket, fésűket és mosdót, stb. Találtak ezenkívül egy edényt is, amely tele volt szénnél. Ennek az edénynek és a benne levő szénnek jelentőségét senki sem isméri. Az itt talált és Flinders által felhozott kincsek értékét közel egy millióra becsülik; de á gyűjtés még egyre folyik és folyton uj és uj értékes holmikat találnak és hoznak ki, úgy, hogy minnden valószínűség szerint még Sokszorta több és elképzelhetetlen nagyértékü kincseket hoznak a napvilágra a derék és fáradhatatlan angol tudós és a kutatásban segítségére levő tudományszomjas diákjai. A Péterhofi rózsa. Abból az alkalomból, hogy Poincaré elnök Pétervárott járt és mint a cár vendége többek között a Nagy Péter cár által épített péterhofi kastélyt és annak parkját is megtekintette, a francia lapok egy anek dottát elevenítettek fel, amelynek a péterhofi park a színhelye. Egy napon I. Miklós cár egy gárdistát pillantott meg a parkban, aki feszes testtartásban állt ott őrt két kerti ut keresztezésénél. — Mit csinálsz itt? — kérdezte tőle. — Nem tudom, felség — válaszolta a katona — egy órával ezelőtt váltottam fel társamat. A cár ezután a palota kormányzójához fordult, hogy megtudja, miért áll a parkban őrszem, de az sem tudott felvilágosítást adni. Csak néhány napi kutatás után jelenthette a cárnak: — Sire, azt az őrszemet II. Katalin cárnő ő felsége állíttatta oda, mert ott egy gyönyörű rózsa virított és a cárnö nem akarta, hogy azt valaki letépje. A rózsa, amelyet félszázaddal azelőtt pillanatott meg ott Katalin cárnő, persze elhervadt, de az őrszemet még generációk múlva is kirendelték. A francia trónkövetelők száműzetésének története. Abból az al kálómból, hogy a párisi francia sajtóban sűrűn és tüzesen pertrak- tálták, de még a francia képviselő házban is szóvá tették, hogy vájjon a Napoleon Viktor herceg és Klementina belga hercegnő házasságából született fiatal hercegnek joga lesz-e valaha^ Franciaország területére lépni, — a párisi Le Journal “Egy régi politikus visszaemlékezései” címen fölötte érdekes adatokat közöl arról, hogy miként született meg a francia trónkövetelők száműzetéséről szóló törvény. 1886-ban történt, mikor a parlamenti többség amúgy is rendkívül izgatott volt a Tonkinban folyó hadjárat sikertelensége miatt, hogy az egyik bo- napartista képviselő folytonos közbekiáltásaival megzavarta a köztársasági párt szónokát, mire a köztársasági centrumpárt azonnal magáévá tette a jelszót: “A hercegeket ki kell űzni Francia- országból!” A párt ezzel a hamarosan törvényjavaslattá is kidolgozott jelszóval fegyvert akart adni a kormány kezébe úgy a Bonaparte, mint a Bourbon hercegi családok ellen. Napoleon herceg néhány nappal utóbb kibocsátott manifesztumában azt ajánlotta a kamarának*,' hogy a Bourbonokat csakugyan űzzék ki, azonban a Bonaparte-okat, kik a forradalom védői és harcosai voltak — ne bántsák. Ebben az időben lépett házasságra Amália hercegnő, a párisi gróf leánya, a portugál trónörökössel, a braganzai herceggel. A házasság létrejövetelével maga a francia kormány is közreműködött. Az esküvő napján a menyasszony szüleinek palotájában adott diszlakomára azután a legradikálisabb köztársaságiak épp úgy hivatalosak voltak, mint a monarchisták, — és azon meg is jelentek. A következő napon az egyik moriarchista képviselő a kamarában élesen kikelt azok ellen a köztársasági képviselők ellen, akik a párisi gróf lakomájára szóló meghívót olyan készségesen elfogadták és azon részt vettek. Erre a kifakadásra azután Mille- rand képviselő most már újra kiadta, a jelszót: “A hercegeket ki kell űzni Franciaországból!” — Freycinnet akkori miniszterelnök húzódozott' és -nem szívesen vállalkozott a törvényjavaslat benyújtására, amelynek leghevesebb szószólója Clémenceau volt. Freycinnet tudniillik attól tartott, hogy az egész akció csak Clémenceau csapdája, ezenkívül pedig a köztársaság akkori elnöke, Grévy, bár nem hivatalosan, de mégis tudomására jutott, hogy nem szívesen kerülne ellenségeskedésbe az európai udvarokkal. 1886 évi május 26-án vonult be Amália hercegnő Lisszabonba, ahol az első napokon rendezett ünnepségeken Villott francia köztársasági követ nagyon előkelő szerepet játszott. De csak négy napig, mert akkor a lisszaboni' udvarnak tudomására jutott, hogy a köztársaság ki akarja mondani az Orleansok és köztük a portugál trónörökösné atyjának száműzetését is. Erre a hírre úgy a portugál udvar, mint a diplomáciai kar is boykott alá helyezte Villot-ot. A Villot által felbiztatott dimplomácia minden törekvése Grévi ellenállása és egyéb titkos machinációk ’miatt azonban kudarcot vallottak Boulanger szilárd ’1 állásfoglalásán. Boulanger minden áron törvényt akart a hercegek ellen és ez a törvény rövidesen létre is jött. AZ AMERIKAI MAGVAK REFORMÁTUS EGYESÜLET »2 egyetlen olyan református sierteiet, a mely ax egóax őrs tág reformátussá gát egy táborba gyűlt! As tnglairAl fMUtnakMUl-
