Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-08-08 / 31. szám
XV. ÉVFOLYAM, 31. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 AUGUSZTUS 8. VOL. XV. No. 31. ■\7. AMERIKAI MAGYAR REFORMATU8 EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. L A t>. HARSÁNY! 454 E. noth St., New York. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMER FEDERATION PUBLISHED EVERY SATUÉ DAY. — MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 18T9 AMERIKAI MAGYAR. Az európai haláltánc. SIR ALOM ORSZÁGA. Vérben gázol Európa. Amit évtizedek óta félő remegéssel, aggódó ijedt szorongással várt a világ, az ime néhány izgatott kedvű, lázzal teli nap gátján keresztül tört és a döbbenet fekete felhőjét teregette rá az ódon európai földre. Húsz millió ember áll fegyverben és mintha a polcol fűtené rz indulatjaikat, egymás mellének szegzik a haláltosztó golyókat. Hadseregek robogása tapossa holttá az alig felsarjadt fűszálat, minden ágyudörgést tulhar- sog az ezerfelől feltörő jajszó és amikor leszűrik a nap, a pirositó vére a messzi horizonton úgy elkeveredik a patakzó embervérrel, mintha minden csak egyetlen sebesre maradt testből csurogna. A mi gazdag kévét hajtott az emberi lelkesültség és a véges határok közé szorított emberi tudás, azt mind letiporja most a népek-nem- zetek háborúja, mely a szél szárnyán dobál zsarátot szerteszét, hogy semmivé pörkölődjék évszá- zadok-évtizedek minden szorgos munkája. Megnyílt a föM. tűzhányók fölött táncol Európa és milliók és milliók élete során csap végig a vérözön. Nekünk, amerikai magyaroknak otthon kell, hopy iárion most a szivünk, lelkünk. Esztendőkön át messziről sötétlő felhők ülték meg a magyar tájakat és ami tomboló erő összesüriisödött ben- nök, az most mind ott kopog az ősi föld fölött. Élet-halál harcot viv most a mapynr: — az ínség, a bánat, a keserűség hajtja és a rettenetes táncban ma már arról van szó, hogyha alól maradunk, hát darabokra esik Magyarország állami egysége. Minden amerikai magyarban — ha vagyunk annyira ép emberek, hogy ne csak a szájunkon hordjuk a hitünket — igsz hűséggel kell megszállania a hazaszeretetnek. A történelmi idők — a maguk rettenetes, végzetes komolyságukkal — ismétlődnek meg: — veszélyben van a magyar haza és nem magyar, nem ig'z ember az, aki válságos napokban kettészakítja azokat a vérségi kötelékeket, amelyek a pusztulásra kényszeritett ősi földhöz füződ'k. Az amerikai magyarságnak résen kell állnia és ha telik az erőnkből, a lelkünk hűségéből arra, hogy segíthessük a halállal birkózó magyar hazát, egy percig sem szabad habozniunk. Imádkozzunk Magyarországért, és imádkozzunk a krisztusi szeretet diadaláért. Következzék már el az az idő, amikor úrrá lesz a lelkeken a mindent megértő és urhoz-szolgához egyazon indulattal való PTŐzelmes emberszeretet. A csudatévő forrás, melyből csak áldás fakadhat... Jubileumi nagyszámunkat meg- küldöttük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem kapták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket meguiitiák, vagy előfizetnek, teljesen INGYEN kapják meg az 52 oldatos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent. — Az elpusztult Erdély. — Két esztendő, két rövidke rossz esztendő elegendő volt ahhoz, hogy Erdély népe, a különben jómódú, tűrhető sorsú nép az éhen- haláshoz singtnjire jusson. Az 1912-es óv s még inkább a tavalyi szerencsétlen esztendő oly nagy nyomort teremtett a délkeleti Kárpátok alján, messze-messze Csikországban, egész Erdélyben, hogy az, aki két esztendő előtt végigbarangolt a megelégedett sorsú országrészen, ma mint egy pusztító hadjárat romhalmazán kesereghet és sajnálkozhat a szegény, nyomorgó lakosok felett. Vízmosások, kietlen mesgyék, süppedő, iszapos talaj közölt v'sz az ut mindenfelé. A legelők zöldjét hosszú sávban hasítja keresztül a posvány, terméketlen , átázott talaj; a kavicsdarabok csillognak a napsütésben: tisztára mosta őket az alázuhanó, fergeteges vizár. Néhol egész hegyrészeket letépett a bércekről; a föld söpörte le a völgybe, ráteritette a rétre, gyepre, szántóra halotti szemfedő gyanánt. Az ilyen eltemetett helyen semmi sem teremhet. Egy fűszál nem tudja keresztültörni a vastag homokréteget, kopár a mező, mint a frissen hántolt sir; csak itt-ott sarjad a vizenyős tala jból káka és sás; a magot messze vidékre elsöpri a szél s könnyen fogamzik a viznövény csirája. Folyók, patakok mentén viz horitia ma is a lanlcásabb helyeket. A nedvességet szerető fiizfa is azt mondta a sok esőzésre:. elég! — virult egy ideig, aztán megcsömörlött a sok jótól, lehullatta leveleit, törzsében fészket vert egy őrlő szu; az ágak elszáradva meredeznek ég felé. S a réti n, amelyről lehuzódott a piszkos pocsolyalé a folyó medrébe, mocsári gólyahir terem csupán, sűrűn egymás mellett verve gyökeret és aranysárgasziniivé varázsolva az egész területet. Továbbá a falu végén kis zsindelyfedelü viskó roskadoz. A földtől két láb- nyi magasságig lehullott a vakolat, a vályog, a száraz nyirfafona- dék szabaddá lett, a szél keresztül kasul járja az egész épületet. A főoszlop megingott, besüppedt a földbe, félrebillent a tető; a gazda szedte holmiját s tovább állt egy házzal. A templom mellé költözött, fel a dombra; oda nem jut fel a mérges patakocska tomboló áradása. A Küküllők mentén, a verőfényes északi hegyoldalokon itt-ott árván meredezik egy-egy ott felejtett szőlőkaró. A venyigét kiásta a viz a földből, lesodorta az iszapba, a karókat ledöntötte; csak egy-egy maradt hírmondónak a kései vándor részére, hadd lássa, hogy virágzó bortermő élet volt itt valaha. A pusztulás, haldoklás képe mindenütt s a nyomor előhírnöke. Mert ez csak a külső kép, amely csalhat is, ám a belső, a nyomorgó emberi lelkek hazája csalfa nem lehet, annak láttára már összeszorulnak a szivek s a szemekben könnycsepp jelenik meg. Itt a fővárosban is lehet ezt szomorúan tapasztalni. A keleti pályaudvar-
