Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-07-18 / 28. szám

4 AMERIKAI MAGYAR REOFORMÁTUSOK LAPJA 28. sz. 1914 Julius 18. Vol. XV. July 18, 1914 No. 28. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANYI LÁSZLÓ, nevr yorkl ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 454 E. 116th St., New York. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e címre küldendő: Amerikai Magyar Ref. Lapja 454 E. 116th St., NEW YORK. Telephone: Harlem 1893 Előfizetési árak; Amerikában egész évre..................$2.00 Magyarországra egész évre...$3.00 HUNGAR7AN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church TT. S. A. and of the S. S. Roard of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev LADISLAUS HARSANYI Subscription rates One Year $2, Half Tear $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.60 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. \z. Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Válaszok a vezértestületnek. A vezértestület ismeretes körle­vele óriási felháborodást keltett a reformátusság között. Napról- napra kapunk úgy egyesektől, mint az osztályoktól leveleket, me­lyek élesen bírálják a vezértestü­let jogtipró, alattomos, sötétben bujkáló politikáját. Alábbiakban adunk néhány hoz zánkérkezett levelet: Mélyen tisztelt vezértestület:— A newarki, N. J., 33-ik osztály e hó 7-én tartotta rendkívüli gyű­lését a vezértestület körlevele tár­gyában. Osztályunk nem foglalt e krr- désben állást, mert a vezértestü­letnek alapszabály szerint nincs joga politikai mozgalmakban részt venni, azonban a vezértestület más oldalról sem tartotta be az egye­sület alapszabályait. Először a kör­levélben a vezértestület által meg­állapított szavazási mód lényege­sen elüt az alapszabályokban elő­írttól. Az alapszabályokban a kör­levelek vagy más egyéb dolgok fe­letti úgynevezett referendumsze­rü szavazásokról szó sincs, máso­dik szakasz 15-ik pontja szerint pedig az egyesület tagjai az osz- tálygyüléseken szólási és szava­zati joggal bírnak, az ötödik sza­kasz 37-ik pontja pedig kifejezet­ten a közgyűlésre (konvenció) ál­lapítja meg 30 tag után a képvi­selők küldés jogát, valószínűleg költségmegtakarítás szempontjá­ból, nem pedig azért, hogy az egye­sület tagjainak jogai megnyirbál- tassanak. A körlevélre a vezértes­tület által megállapított szavazási mód tehát jogtalan és alapszabály­ellenes. Alapszabályellenesen cseleke­dett a vezértestület akkor is, mi­dőn a konvenció háta mögött a hir detési célokra megállapított $1000- on felül $250-t fizetett ki egy csak­nem ismeretlen lapocskának. Erre vonatkozólag osztályunk úgy ha­tározott, hogy miután ezt csakis közgyűlési határozat vagy refe­rendum szavazás utján lett volna joga megtenni a vezértestületnek, az $1000-on felül történt kiutalá­sok vonassanak vissza. Alapsza­bályellenesen cselekedett a vezér­testület akkor is, midőn a kear- sarge-i egyház céljaira $500, azaz ötszáz dollárt kölcsön adott, holott az illető egyház semmiféle biztosí­tékot nem képes nyújtani. Pedig alapszabályunk szerint a tagok által elhalt és beteg tagok ér­dekében befizetett összegek biz­tos helyen helyezendők el. Átlépte hatáskörét a vezértestü­let akkor is, midőn a tagok meg­kérdezése és beleegyezése nélkül segédtitkárt alkalmazott. Úgy határozunk továbbá, hogy miután a Reformátusok Lapja a szerződésben foglalt kötelezettség­nek eleget tesz, semmiféle ok nincs a szerződés felbontására. Jog sze­rint a lap olyan cikkeket közöl, a milyet akar. Mindenkinek jogában áll a vezértestület működését szem mel kisérni és ezért bocsánatké­résre kötelezni senkit sem lehet. A vezértestület pedig miután úgy som tartotta be az alapszabályo­kat, ne takaródzék azokkal, mert minden tagnak van alapszabály a kezében és talán néhanapján ők is belenéznek és akkor megtudják, hogy az, mit tartalmaz, Az osztály megbízásából, kelt Newarkon, N. J., 1914 julins 12-én. Tervai János, Kish János, elnök. jegyző. Egyesületi pecsét. Ték. Szerkesztőség! Aki az önök, illetve a bridge- porti szövetség álláspontjával he­lyezi magát szembe, az nem is tud­ja, milyen biint követ el. Mi syd­ney-i magyarok igen is a haza és gróf Károlyi mellett vagyunk, mert számításunk a visszavándor- lás. De ha még tiz évet is itten töltenénk, utódainknak még ak­kor is kell a jog, a föld, a kenyér. Éppen azért a rossz munkaviszo­nyok dacára is tiszta szívből támo­gatjuk a mozgalmat. További jóin­dulatába ajánljuk magunkat, Hazafias tisztelettel a sydney-i, Canada, 4-ik osztály nevében: Markovics József, jegyző. Ifj. Nagy Ferenc, titkár. -------------o------------­APRÓSÁGOK AZ UJ TFÓN- ÖRÖKÖS ÉLETÉBŐL. A borzalmas szerajevói merény­let homloktérbe tolta Károly Fe­renc József és felesége, Zita pár­mai hercegasszony alakját. Fiatal, ifjú lelkek még és egyéniségük sok érdekes színnel válik ki a trón árnyékából. Az uj trónörökös és felesége, Zi­ta pármai hercegnő, hosszú időn át egy galíciai kis városkában, Kolo- meában voltak állomáson, ahol csöndben, nagy egyszerűségben él­tek. Persze t kis városka lakói nem is képzelték egy vérbeli uralkodói hercegnek életét, s amikor Brand- eisből, a királyi herceg előbbi ál­lomáshelyéről hirtelen-váratlan Kolomeába érkeztek, az előkelő hi­vatalos személyiségek egymásután ajánlották fel lakásukat a királyi hercegi párnak, akik azonban min­den ajánlatot köszönettel utasítot­tak vissza, mert nem akartak a vá­ros közepében lakni s megszálltak —meglehetősen kivül a városon, a kaszárnya közelében — egy kisebb lakásban, amelyben előbb egy ka­pitány lakott. — Ha egy kapitánynak jó volt ez a lakás, akkor én is ellakhatom benne, — mondta a királyi her­ceg s ott is maradt. Kis kertben volt a ház s a pál­mákkal és rózsákkal ékített veran­dáról a szalonba vitt a bejáró. Az egyszerűen bútorozott szalon két oldalán volt a hálószoba és az ebédlő, az udvari részen volt az­után a királyi herceg dolgozószo­bája, feleségének kis klilönszobá- ja s a ruhatár. Az udvarhölgy és az adjutáns más-más házacskában laktak. Zita hercekasszonynak a szárnyas-udvar és a háziállatok voltak az öröme és a büszkesége. Valóságos üdülés volt a számára, ha háziállataival foglalkozhatott. Voltak fehér galambjai és egy ki­sebbfajta sasmadara, amelyet na­gyon szeretett. Az egyik istállóban hatalmas szarvas s a másikban egész sereg fiatal vaddisznó húzó­dott meg. Emitt egy jól táplált. borjú, amott pedig öt virgonc, sza­ladgáló, kergetőző róka. Az egyik­nek nyakán piros szalag: ez volt a hercegnő kedvence. Hátrább volt a szárnyas-udvar, tele kacsával, li­bával, pulykával, gyöngytyukkal, meg mindenféle más szárnyasok­kal. Igen nagy öröme volt a lakos­ságnak, amikor egyszer a herceg­asszony egymagában kiment a pi­acra s megvett ott egy tyúkot a csibéivel együtt, amit aztán haza­Az udvaron volt a “házikutya” ólacskája. De ez a láncrakötött házikutya — farkas volt. Csak­hogy annyira megszelídült, hogy az udvar szabadon járó háziállatai egész közel merészkedtek hozzá, s nem esett semmi bántódásuk, sőt a farkas eljátszadozott velük. A városban sokat beszéltek a ki­rályi hercegi pár rendkívül cslá- dias és szeretetteljes házaséletéről. Naponként korareggel, sokszor már hajnali öt órakor távozott a királyi herceg és a kaszárnyába ment. A királyi herceg tizenegy órakor villásreggelire hazament a kaszárnyából, azután újra ivssza- tért s csak a dél múltával ment hosszabb időre haza, Zita herceg­nő ilyenkor a ház bejárójánál vár­ta s kart karba öltve mentek a szárnyas-udvarba s onnan a kert­be. De a királyi hercegnő gyakran elkísérte férjét a koszárnyába is, amelynek belső élete nagyon érde­kelte. Ha a királyi hercegnek nem volt délután a kaszárnyában dol­ga, feleségével kiment a közeli er­dőbe, s gyakran órákig elsétált, mig felesége egy pádon üldögélt, melyhez sétáló férjeura visza-visz- szatért. Estefelé a fenséges pár a magyar nyelvből vett leckét s éj­szakai pihenőre kilenc, legkésőbb tiz órakor tért. A trónörökös és felesége sűrű érintkezést tartottak fenn a város ban állomásozó tiszti családokkal. A maguk lakásában ugyan nem igen fogadhattak, annál sűrűbben vettek azonban részt a tiszti kaszi­nó összejövetelein. Igen szeretik a zenét is. A hercegasszony gyak­ran és szívesen, amellett nagy mű­vészettel zongorázik s volt a vá rosban egy öreg ci+erajátékos, a kinek játékát a királyi herceg még atyja életében sokszor hallotta, megszerette, azért tartotta az őre get Kolomeában. Sűrűn kisétált a királyi hercegi pár automobilon is a begyek közé. Egy ilyen alkalommal megtörtént, hogy egy lengyel paraszt fölkérez- kedett. az automobilra; szivesen magukkal vittek, s amikor a pa­raszt falujában leszállt, megkér­dezték tőle, tudja-e, kikkel uta­zott 1. A paraszt nem tudta s mikor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents