Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-07-04 / 26. szám
1 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 26. sz. 1914 Július 4. KOSSUTH FERENC ÉLETE. Kossuth Ferenc a visszahonosi- tásért november 8-án nyújtotta be kérvényét a fővárosi polgármesteri hivatalhoz, előadva, hogy itt született, szülei itt laktak, de később a diesőült apját ért viszontagság folytán az 189. éviL. törvénycikk 31. szakasza szerint magyar állampolgárságát elvesztette. A községi kötelékbe való felvétel iránti kérvényében előadta, hogy okleveles mérnök, Cegléden némi ingatlan birtoka is van, a Tarnóczi-íéle gépgyár részvény- társaság főigazgatója, az Equitable biztosítótársaság magyarországi osztályának elnöke. Hieronymi belügyminiszter november 20-án intézte el Kossuth Ferenc visszahonositásának ügyét s Kossuth Ferenc november 26-án tette le Kamermayer Károly polgármester előtt a honpolgári esküt. Zalamegye tapolcai kerületének szabadelvű párti képviselője, Csi- gó Pál 1901. március havában elhunyt. A megüresedett kerületben a függetlenségi párt Kossuth Ferencet léptette fel, a szabadelvű párt pedig Vörös László kereskedelmi miniszteri államtitkárt. Kossuth Ferenc, mint visszaho- nositott, a törvény világos rendelkezése szerint meg volt választható, mert a honossági tö.vény azon rendelkezése, hogy a honosítottak csak tiz év múlva lehelnek a törvényhozás tagjai, a visszahonosi- tettakra nem vonatkozik. A választók jegyzékébe is fel volt már véve Kossuth Ferenc, mert Cegléden még 1904 év tavaszán felvették a jegyzékbe egy nevéreirott telek alapján s a Kúria az ellene beadott reklamációt, amelyet a pestmegyei '"ispán tjf on beadott, visszautasította. Izgalmas választási küzdelem után az április 17-diki választáson Kossuth Ferenc 1103 szavazatot kapott, Vörös Lász’ó pedig 963-at s igy Kossuth Ferenc 140 szótöbbséggel győzött. A Kossuth Ferenc tiszteletére Debrecenben tartott lakomának egy úgyszólván észre nem vett mozzanatát nagyra fújta fel a Kossuth Ferenc ellenes sajtó. A debreceni fogadtatás után két há'- rom nap múlva azt a hirt közölték Debrecenből, hogy a k'rálvra mondott felköszötő után a cigány a “Jaj de huncut a német’’ nótát játszotta s azt az egész közönség nasrv lelkesedéssel, éljennél, tapssal fogadta, továbbá fölemlítették azt is, hogy az olasz királyhoz a város nevében hódoló táviratot intéztek. E liirre rögtön összeült a minisztertanács, a debreceni főispánt Budapestre rendelték, hatósági vizsgálatot s hivatalos interpellációt rendeltek meg s ismételten támadták Kossuth Ferencet. A dologból pedig az az igaz, hogy a királyra mondott felköszöntő elhangzása után a cigány előbb tust húzott s azután rázendített arra a nótára, amelynek szövege “Jaj de huncut a német’’. A lakomázó közönség pedig vegyest pisszegni és tapsolni kezdett. Már a 1896-ki képviselőválasztásokat Kossuth Ferenc intézte. Ekkor, s azóta mindig őt választotta meg a “Kossuth-hü ” Cegléd képviselőjének. 1898 októberében a kiegyezési kérdések a képviselő- házban napirendre kerültek a Bánfíy-kormány ellen az ellenzék elkeseredett harcot indított. Ekkor 1898 november 24-én fejtette ki Kossuth Ferenc a Házban a füg- letlenségi párt álláspontját. 1899 december 19-én pedig pártja nevében szózatot intézett a nemzethez, amelyben előadta, hogy ő az obstrukcióval nem a kisebbség akaratát igyekszik a többségre ráerőszakolni, hanem a törvény “törvény szentségét akarja fen- tartani, mely előtt meg kell hajolni nemcsak a többségnek, de a kormánynak is.’’ ő volt az elnöke annak az úgynevezett ‘ ‘ paktum-bizottságnak ’ ’, mely Szeli Kálmánnal egyezkedett s a megkötött paktumot aláírta. A két eredeti paktum-szerződés egyike nála, másik Széli Kálmán őrizete alatt maradt. Az 1901-iki általános választások alkalmával ő vezette a függetlenségi párt ügyeit. Amennyi ideje csak volt. azt vidéki agitációk- ra fordította s úgy ennek, mint nagy nevének köszönhető, hogy a párt megerősödve került a törvényhozásba. A Házban Széli Kálmán beterjesztette ismeretes javaslatát, mely az újoncok létszámának fölemelésére vonatkozó intézkedéseket foglalta magiban. Ezt a javaslatot a függetlenségi párt Kossuth Ferenc vezetése alatt megobstruálta, mire az egész ország megmozdult. Magyarország minden vidékén tiltakozó gyűléseket tartottak s tiltakozó küldöttségek jöttek fel a képviselőház elnökéhez, Appo- nyihoz, átnyújtva neki az ujonclészám emeléséről szóló javaslat visszavonására vonatkozó kérvényeket. Széli Kálmán beadta lemondását s a király Khuen-Héderváry gróf horvát bánt bízta meg a ka- bmetaiakitással. De a béke ekkor sem jöhetett létre. A Szapáry László-iéie vesztegetési ügy arra indította Kossuth Ferencet, hogy nyűt ülésben szólítsa fel Khuent, adja be lemondását. Khuen saját pártja szavazván le, beadta lemondását. Khuen után Tisza István lépett a hatalomra. Kossuth Ferenc azon fáradozott, hogy megtalálja a becsületes kibontakozás módját. Erre bekövetkezett, hogy a betegen fekvő Kossuth Ferenc helyett Tha- ly Kálmán szólalván fel, békejobbot nyújtott Tisza Istvánnak, ki azt elfogadta, de pár hónappal később megírta ugrai levelét. A képviselőházi ellenzék a november 18-iki zsebkendős éjjeli ülés s a december 13-iki darabont- kiverés után egyesülvén, vezérbizottságot állított s annak elnökévé Kossuth Ferencet választotta. Az 1905-iki téli választásokból a szövetkezett ellenzék nagy többséggel került ki. Majd következett a Fejérváry- korszak szelidebb s szigorúbb kiadásban, a Ház állandó elnapolásával, végre 1906 február 19-én fegyveres feloszlatásával. Mielőtt lejárt volna a határidő, amely alatt az alkotmány értelmében a király az országgyűlést ösz- szehivni köteles, Fejérváry Géza miniszterelnök és Kossuth Ferenc előzetes találkozása alapján létrejött a béke s a koalíció uralomra került. A Wekerle-kormúnyban Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszterré lett, oly feltétellel, hogy pártvezéri állását megtarthatta. ügy miniszteri, mint pártvezéri működése a közelmúlt eseményeihez tartozik és a most múlt dolgok megvilágításában áll előttünk. De akárhogy alakultak is az események, Kossuth Ferenc az élet mindem viszonylatában soha egy percre nem lankadóan, a Maga páratlan emberi értékei súlyával dolgozott az álom valóra váltásáért: a magyar haza függetlenségéért. 1909-ben kettészakadt a függetlenségi párt Justh Gyula ismeretes bankagitációja következtében. A függetlenségi párt egyik részének Kossuth Ferenc, a másik részének Justh Gyula lett az elnöke. A két párt a múlt esztendő tavaszán megint egyesült. Az egyesült pártnak diszelnökei Kossuth és Justh Gyula lettek. Kossuthon azonban hétről-hétre egyre jobban erőt vett a kór: — a betegsége gyre sűrűbben kötötte ágyhoz, de azért mindaddig, mig csak telt az erejéből rá, lankadatlanul dolgozott és híven állta azokat a kötelességeket, miket a pártvezéri szerep rótt rá. A betegsége hetekkel ezelőtt válságos fordulatot vett és a katasztrófa — akármilyen szívósan dolgozott is az életereje — elkerülhetetlenné vált. Azután május 25-én hajnali 4 órakor — mélységes gyászt zúdítva a magyar nemzetre — megváltotta a halál mond- hatatlan szenvedéseitől. (Vége.)--------o-------Gyermekek nek. A JŐSZIVÜ GYERMEK. Egy felvidéki szegényebb sorsú tisztviselőnek volt egy Lajos nevű fiacskája. Mivel a fiú jól tanult, szülei elhatározták, hogy fiukat a szomszéd városi nagy iskolába küldik, hogy legyen belőle tanult ember. Ámbár a szülék sem voltak gazdagok, mégis csak ellátták egy kis utravalóval kis fiukat s úgy küldték el Sárospatakra a nagy, iskolába. Itt Lajos egy hideg téli napon, amint az iskolába megy, meglát az utcán egy didergő koldus gyér meket, akit vékony ruhácskájában majdnem megvett az Isten hidege. Sokan jártak'-keltek mellet ti*, anélkül, hogy könyörültek volna rajta. A kis Lajosnak anv- nyira megesett a szive a szegény gyermek nyomorúságán, hogy hozzáment és megszólította: — Hát te miért jársz ily rongyosan ebben a kemény hidegben? — Mert nincs más ruhám, — felelt neki a koldus gyermek. — Hát miért nem kérsz édes apádtól? — kérdezte tőle megint Lajos. — Hiszen nekem nincs édes apám. Csak édes anyám, az is betegen fekszik. Nincs kitől kérnem — felelt könnyezve a szegény gyermek. A kis Lajos jó szive annyira megesett a szegény gyermek nyomorúságán, hogy a fiút elhitta magához s gazdája beleegyezésével a tulajdon régi kabátját a koldus gyermeknek oda ajándékozta. Lajos édes anyja sírva fakadt, örömében, hogy oly jószivü gyermeke van.
