Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-06-06 / 22. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 22. sz. 1914 Junius 6. ről hires Dewonshireben, és itt ezen a világtól teljesen távol eső ■'üdéken, Blakoney városban teljesen ismeretlenül élt. Időközben azonban a politikai tevékenység a hatvanas évek elején, még Cavour életében, Olaszországba szólitotta a kormányzót, ahol akkor lázasan folytak a készülődések az Ausztria elleni háborúra. Az egész Kossuth-család együtt költözött át Angliából Olaszországba. Az Angliában megkezdett pályát abba kellett hagyni s Olaszországban kezdeni újat. Peruzzi, a közmunkák minisztere ajánlatot tett a kormányzónak, hogy fiát, Ferencet, felveszi az olasz minisztériumba és nevére való tekintettel mindjárt magasabb állásba ülteti be. De a kormányzó a végtelenül kedvező ajánlatot visszautasította és azt kívánta fiától, hogy a hivataloskodást épp úgy kezdje elöl, mint bái ki más. így került aztán Ferenc a Riviérán akkor épülő vasút egyik nagy vállalkozójának mérnökei közé és itt kezdte meg másodszor, teljesen ismeretlen országban, alig eery keveset beszélve olaszul, fényes mérnöki pályáját. Hosszas munkálkodás után innen a Riviera két partjának építésére felügyelő kormányhivatalba, Turinba helyezték át Kossuth Ferencet; majd ez állásából a mont-cenisi alagút fúrására alakított mérnöki hivatalba helyezték át, ahol csakhamar osztályfőnöki rangra emelkedett s a hires munkálatnál, mely az akkori mérnöki világ csodálatát vívta ki, műszaki hivatali főnökké lett, ugyancsak Turinban. A világhírű nagy mű bevégezte után a felsőolaszországi vasutfel- ügvelőségnél a génuai hálózat főnökévé lett. Kossuth Ferenc rohamosan tört előre a mérnöki pályán. A fiatal mérnökkel megismerkedtek a nagy, gazdag angol vállalkozók, kik a cesenai kénbányák kiaknázására szövetkeztek. Éheken keresztül kísérleteztek e bányákkal az angolok, de mérnökeik sehogy sem bírtak zöld ágra vergődni. A részvényesek tehát Kossuth Ferencet kérték fel a vezérigazgatói állásra. A Borstelle-bánvában egy alkalommal bányalégrobbanás történt, amelynek kevés híjjá, hogy Kossuth Ferenc is áldozatul esett. Kossuth hónapokig súlyos betegen feküdt. Arca egészen össze volt égve és látóképességét is elvesztette. Cesenában élt Kossuth Ferenc tizennégy évig boldogan és megelégedetten. Cesenában való tartózkodása első éveiben nőül vette Hoggins Emíliát, egy rendkívül szépséggel megáldott angol nőt, ki oly családból származott, melynek női tagjai több nemzedéken át hires szépségük által tűntek ki. Az 1867-iki kiegyezéssel a Kos- suthok külföldi politikai működésének vége szakadt. Bent a hazában folytathatták volna, de az uj alkotmányos korszak nem nekik való volt. ügy Kossuth Lajost, mint a fiait több Ízben választották meg rögtön a kiegyezés után képviselőnek, — de a választást egyikük sem fogadta el. A német-iiröghi kerület választóinak a szerény Kossuth Ferenc a megtiszteltetést hosszabb levélben köszönt e meg. Ez volt Kossuth- Ferencnek első hosszabb nyilatkozata a nyilvánosság előtt Magyar- országról. A kiegyezés megkötését követő években Kossuth Ferencnek nehány nagyobb szabású dolgozata jelent meg folyóiratokban. Az 1892-ik év szeptemberében töltötte be Kossuth Lajos 90-ik évét. A nemzet szeretete és ragaszkodása tüntetésszeriien nyilatkozott meg. A függetlenségi párt húsz tagú küldöttsége által nyújtotta neki át feliratát. Ez alkalommal találkozott és érintkezett Kossuth Ferenc első Ízben a függetlenségi párt nagyszámú tagjaival. A küldöttséget Justh Gyula akkori elnök vezette, tagjai között ott voltak: Thaly Kálmán, Lukáts Gyula, Illyés Bálint, Uray Imre, Sturmann György Beniezky Árpád, Szluha István, Kállay Lipót, Hentaller Lajos stb. Ezek előtt a férfiak előtt, Ferenc fia jelenlétében fejtette ki politikai végrendeletét Kossuth Lajos. E politikai végrendelet rövid foglalata az, hogy: ha független lehet Magyarország az osztrák házzal a 48-iki törvények alapján, akkor a függetle séfi párt temesse el a Kossuth-eszmét s ő fejet hajt. Ha önálló, önc'lu nemzet lehet mellette, akkor ő meghajlik az őszinte egyetértés (lőtt. Próbálja meg a nemzet! De ha nem, akkor az eszme magától fel fog támadni. “Igen” végzi szavait, “ha nem lehet, esküszöm Istenemre, hogy eszméim feltámadnak ! ” (Folyt, köv.) Hires magyar dolgok. BRESCIA HIÉNÁJA. Julius von Haynau IX-ik Vilmos hesszeni landgraf későbbi választófejedelem gyermeke volt, mint osztrák táborszernagy halt meg 1853-ban. Brescia hiénája volt a mellékneve. Ezt a melléknevet 1849 áprilisában kapta, mikor a legyőzött Brescia férfiait botoztatta, nőit vesszőztette július 9-én pedig kilenc polgárt felakasztatott az áprilisi fölkelés miatt. Haynaut az olaszok nevezték igy és pedig az “iéna” egy kissé önkényes anagramma a “Haynau” névből, melynek németes ejtése “Hainai” hallatszik az olasz fülebe. A Brescia hiénája azonban csak 1850-ben terjedt világgá és pedig az angol sajtó révén. Haynau Londonban járva, meg akarta nézni a Barclay és Perkins-féle hires serfőzőházat. Mikor azonban a munkások meghallották, hogy a nők vesszőztetője jár ott, reárohantak, szembeköpték, megverték és hosszú bajuszát kitép- desték, Haynau alig került ki élve a kezök közül, ha a rendőrség oltalma alatt nem menekszik egy water closetbe, onnan pedig a szomszéd ház födelén át bátorsá- gos helyre. “Hiába panaszkodott a kormánynak” ,irja Kossuth Lajos Iratai IV. kötetében, azt kapja feleletül, hogy menjen bíróhoz, nem merte tenni, mert megmondták neki, hogy nincs olyan hatalom a világon, amely olyan tizenkét angol polgárt tudna találni, a kik, mint esküdszék, azokra a becsületes érzelmű gyármunkásokra a bűnöst kimondanák. A keserves elpáholtatás rajta száradt. Ezt az ügyet akkor az angol sajtó sokáig tárgyalta s a vezércikkekben mindig csak Brescia hiénája volt a Haynau neve. Magyarországi vérengzéseit is a fejére olvasták. A Bowstreet énekes kávéházaiban ez idötájt Haynau at the Judge Society cimü bohóságot adták- elő. Haynau gyűlölt neve egyik legfájóbb emléke a magyar szabadságharcnak. Az osztrák önkényuralom ilyen emberekkel iparkodott vérbe törni a nemzetet, melyet mindenki elhagyott. Az osztrák kormány is belátta később, hogy ilyen emberrel kormányozni nem lehet és Haynaut nyugalomba küldte. Ekkor mondták Hay- naura, hogy Haynau olyan borotva, melyet használat után tokkba kell tenni. Feltétlen alávetés. Unbedingte Unterwerfung. Ezt a szállóigét is a nagyzoló Windischgrätz hercegnek köszönhetjük. Aszállóige történetét Deák Ferenc egyik jelentéséből ismerjük. A szállóige történetét a következőkben adja elő: “Mi... január 2-án déltájban kíséretünkkel együtt háboritlanul ideérkeztünk és azonnal Mailáth Antalt elküldöttük, hogy minket Windischgrätz főtábornok urnái jelentsen. Csakhamar értesítettek arról, hogy a herceg főtábornok a küldöttségnek négy tagját elfogadja ugyan, de gróf Batthány Lajost nem fogadhatja. Ezen ize netre, miután egyik társunk elfogadása megtagadtatott, mint országos küldöttség érdemileg ugyan nem működhettünk volna; nehogy azonban bármit elmulasz- szunk a cél elérésére s remélve azt ig, hogy ha a herceg főtábornrk bölcs kiegyenlítésre célzó küldetésünkről értesítve lesz, talán hajlandó leend az összes küldöttséggel érintkezésbe bocsátkozni, mi négyen, úgymint Mailáth György, Lonovics József, Mailáth Antal és Deák Ferenc, a herceg főtábornok előtt megjelentünk. Mailáth György, az ország bírája előadá, hogy mi a magyar országygyiilés- nek küldöttei vagyunk s erre a herceg főtábornok azonnal azt felelte, hogy ő a magyar országgyűlést el nem ismeri, minthogy azt ő felsége feloszlatta. Elmondá mégis az ország bírája békés kiegyenlítésre célzó küldetésünket, de a herceg főtábornok határozottan azt válaszolá: hogy azok után, a mik az országban történtek, sem fegyvernyugvásról, sem bármi egyéb egyezkedésről szó sem lehet, hanem egyedül csak feltétlen alávetésről (unbedingte Unterwerfung). ő az országot fegyverrel fogja elfoglalni, katonai kormányt hozand be, s majd akkor őfelsége fogja elhatározni a jövendőre a teendőket. Most azonban őfelségéhez sem bocsát minket, mert ötét őfelsége teljhatalommal ruházta fel. s őfelsége sem adhatna egyéb feleletet, ő tehát tanácsolja, hogy feltétlen alávetéssel igyekezzünk kegyelmet nyerni őfelségétől. A katonaság azonnal tegye le a fegyvert, s esküdjék hűséget őfelségének. az elfoglalt várak pedig haladék nélkül adassanak által.” A magyar nemzet természetesen visszautasította herceg Windisch- grätznek lealázó feltételeit s nemcsak, hogy le nem tette a fegyvert, nem adta át a várakaL ha nem végigkiizdötte az osztrákok és a nemzetiségek ellen a 48-as szabadságharcot.
