Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-05-23 / 20. szám
XV. ÉVFOLYAM, 20. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 MÁJUS 23. VOL. XV. No. 20. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAP.TA. 214 Editor: Rev. L A I). HARSANYI —2nd Ave., NEW YORK OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. URUNK MENNYBEMENETELÉNEK ÜNNEPÉN A kér. anyaszentegyház szent ünnepeinek során elérkezett hozzánk az Ur Jézus Kr. megdiesőité- sét bizonyító mennybe vitele szent ünnepe. Ez az ünnep, bármily hihetetlennek látszó eseményt örökit is meg, alapjában véve elmaradhatatlan bevégződése annak az életnek, melyet Isten Fia folytatott a földön. Hogy Krisztus Urunk mennybe ment, hogy szenvedései után Atyjának jobbjára vitteték ismét, hogy a töviskoronát királyi koronával cserélte fel, hogy elfoglalta a brói széket, mely előtt mindnyájunknak meg kell jelennünk, hogy el vegyük a mi megitélteté- sünket Annak a kezéből, kinek teljes hatalom adatott mennyen é? földön; — mindezek elmarad- fcatatlanul kellett, hogy bekövetkezzenek, ha Jézus valóban az volt, kinek magát lenni áll'totta, a megigértetett Messiás, az élő Istennek Szent Fia. Hogy pedig az volt, — ebben ki kételkedhetnék?! Születése bizonyította az ő égi származását. Istennek angyalai adták hírül az égi követ leszállásának örvendetes hírét az ámuló világnak. Élete, csudatettei, bölns beszéde’, szent tanításai, ártatlanságban és szentségben lefolyt isteni élete s a szeretet önfeláldozásából történt halála mind mind istensége mellett szóllanak. Feltámadása, további erőssége a mellett, hogy ő csak ember leg volt ember, de lelkileg Istennek teljessége lakozott Ő benne. De ha mindezek külön-külön, vagy együttvéve is nem lettek volna képesek meggyőzni a hitetlen- kedőket, vagy magukat a tanítvány ckat, — a mennybemenetel ténye oly megdönthetetlen tanúbizonyságot szolgált''tott Krisztus mennyei származásáról, hogy azok nek, k'k e jelenetnek az olajfák hegyén tanúi voltak, legkisebb kétségük sem lehetett többé a felől. ho^v Jézus csakugyan az a közbenjáró volt, ki a békét és kién vesztelődést meghozta e világnak. Krisztus mennybemenetele nem v lemi titokzatosan, nem zárt ajtók mögött, nem az esteli homályban, vagy éppen az éjeinek sötétjében, hanem a szabad természet ölén, a tanítványok szeme láttára, fényes nappal ment végbe. A tanítványok még az imént beszéltek az Úrral, ki előkészíthette őket a reáiuk várakozó fontos teendőkre, még ott csengett füleikben a kegyelem vigasztalás ama Szent Lélek elküldéséről: — s ime fénves felhő ereszkedik v^la, alá az égből, mely az ő szemeik láttára körül fogja Mester szent alakját és az Ur felviteték tőlük a mennybe. Ha mindez nem lett volna valóságos esemény, akkor nem történt volna az, hogy ezek a tanítványok a csodálkozástól és a meglepetéstől elbűvölve sokáig ott állottak a? Olajfák hegyén és könnyező szemekkel néztek a fényes felhő után, várva, hogy v!sszahózza nekik azt, akit ők úgy szerettek. Ha a mennybemenetel csak valami képzeletbeli esemény lett volna, akkor nem kellett volna az angyaloknak felrázni a tanítványokat ámultságukból és szólani hozzájuk ekképpen: — Galilea- beli férfiak mit állottok itten tétlen, nézvén a mennybe? Az a Jézus, ki tőletek elviteték, akképpen jő el ismét, amiképen Ötét most láttátok égbe vitetni. Krisztus menybementele azonban nemcsak azért ünnep és pedig örömünnep reánk keresztyénekre, mivel Urunk megdicsőittetett az ő földi szenvedései után és Isten fiának lenni hatalmasan megbizo- nyittatott, hanem azárt is mert ez esemény megerősíti lelkűnkben azt a hitet, hogy földi küzdelmes életpályánk hiv bevégzése után a mi életünk is ott végződik, ott folytatódhatik, hol örökkévaló dicsőségben él és uralkodik a mi Urunk. Ő maga imádkozott érettünk Isten előtt, mondván: •— Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy ők is velem legyenek. Ő maga biztat bennünket, hogy azért ment előre, hogy megkészit- se nekünk, a mi lelkeink számára ama “jobb” helyeket. Nem úgy megyünk ugyan el e földről, mint elment ő, hiszen életünk sem olyan, mint volt az Ő élete, de a dicsőségben osztályosok leszünk vele. Énekeljük azért Áldozó Csütörtök szent ünnepén szent lelkesedéssel és igazi buzgósággal azt a gyönyörű szép éneket: Mennybemenése az ember fiának, Záloga lelkünk mennyei jussának, Melyet szerzett mint kezes vérével Melyet közöl minden Ő hívével, Ö emberré, mi atyánkfivá lett, Minket Atyjának örököivé tett, Maga előre mennybe felméne, Hogy nékünk is helyet készítene. Harsányi Sándor Homestead és vidéki ref. lelkész.
