Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-05-16 / 19. szám
19. sz. 1914 Május IB. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA fl pi iskolában legtöbbször egyszázon felül jelennek meg gyermekeink, azonhan még mindig nem •minden szülő teljesiti kötelességét hogy utáina nézne annak, vájjon tényleg a vasárnapi iskolába je- len-é meg a gyermek vagy rossz társaságokkal csavarog. Szeretettel kérjük a szülőket segítségül, a szülő könnyebben ellenőrizheti 1 vagy két gyermekét, mint mi a százötvenet. — A segédlelkész június végén érkezik meg gyülekezetünkbe. — A nyári mindennapos iskolában már a segédlelkész is fog tanítani. A nyári mindennapos iskolát július hő 6-án kezdjük meg. Minden beiratkozott 60 gyér írekhez egy-egy tanerőt alkalmazunk. Vig lskodalom volt Sabraton, W. Va.-ban folyó hó 2-án, amikor a Bereg m. izsnyétei ill. Dóka And rás rel vallásu és az Ugocsam., tiszakereszti ill. Pallai Vilma k. a. esküdtek egymásnak örök hűséget az egész telep magyarságának jelenlétében. Kereszteltettek. Keister Pa.-ró1: Bod a János (Szabolcsin., Tisza- bezdéd) és Poczok Borbála gyér meke, ki a keresztvizén József nevet nyert. Keresztszülék voltak: Szabó Gusztáv és neje Poijzok Mária. -— Philips-ről: Smajda István érv neje Kenyhercz Katalin (Ung n;.. báliéi illetőségűek) gyermeke, ki is a keresztvizén Erzsébet nevet nyert. Keresztszülék voltak: Nagy Miklós és Csengeri Gáborné szül. Kenyherc Juliánná. A szertartást mindkét esetben Radácsy Sándor uníontowni ref. lelkész végezte. TISZTELT OLVASÓINKHOZ. (Lapunk könyvosztályáról.) Lapunk tisztelt olvasóinak kényelmére könyvosztályt nyitottunk, mely főképen az imakönyvek és egyéb vallásos könyve« terjesztésével kiván foglalkozni, ezenkiviil a hasznos és lélekemelő könyveket kivárjuk terjeszteni. Reméljük, bogy lapunk t. olvasói a jövőben bennünket keresnek fel megrendeléseikkel, annál is inkább, mert a hirdetésünkben közölt könyveket azonnal szállíthatjuk. Tisztelettel az A. M. Reformátusok Lapja szerkesztőséire és kiadóhivatala Tárcza. A MURÁNYI VÉNUS. — Széchy Mária története. — Irta: Kovács Endre. (Folytatás.) Csodának kellett történnie s ez a csoda meg is történt. Pedig a meglepő fordulat igen természetes és könnyen magyarázható. Fülek vitéz kapitányának, Wesselényi Ferencnek, éppen a szorongatás e napjaiban támadt az az ötlete, hogy Murány' várát elfoglalja. Mi késztette öt e lépésre ? Semmi más, minthogy ő is vagyont akart szerezni. Tudta, hogy bitang jószággá vált ez aZ uradalom; aki előbb foglalja el, annak legtöbb reménye lehet, hogy majd meg is tarthatja. És ez az önző vágy arra sarkalta, hogy tervét keresztül is vigye. Mert ez a prózai ok és nem más Volt az, mely alkalmat adott, hogy Wesselényi Ferenc csakhamar összekörüljön Széchy Máriával. De ami a kivitelt sietteté, elő- segité és diadalra juttatta, az már nemesebb szenvedély vala. Wesselényi kezdetben talán nem is gondolt Széchy Máriára, legalább nem, mint szerelmes. Be van bizonyítva, hogy minded pletyka dacára, mely még Bethlen István, a kis gróf vőlegénysége előtt eszményképül szánta Wesselényit Széchy Máriának, azelőtt nem is látták egymást a füleki kapitány és a murányi hires asszony. Most mindketten • özvegyek voltak. -— Wesselényi ájtatos özvegyét, Bos- nyák Zsófiát, ki 164-ben halt meg, nem igen szerette s nem is voltak boldogok, Szrchv Má^ia pedig eddi szí két fércénél hiá^a kereste volt az ásandó me~eló"pdést: mert az elsőnél csak rövid idei? találta azt föl, a másodiknál pedig egy percig sem élvezte. A lehetőség tehát megvolt, hogy kölcsönös rokonszenv fejlődhetik ki a két ismeretlen között s a bekövetkezett eseményeket csak- íirvan a kedvező körülmények érlelték meg. Wesselényi tudta, ho"v Murányi csak csellel veheti he. A vár sokkal raeredekebb hegyen épült," sokkal erősebb voll, és sokkal kevesebb katonával foghatott volna ostromához, semhogy rnpr-ósz terve sikerülhetett volna. A kitűnő hirnevü kapitány, ki korának o"vH- legszebb férfija volt, s ki nők körében, mint ellenállhatatlan nőhóditó. sok kalanddal di- pooVédketett :• úgy hitte, hogy írói fondorlattal leghamarabb jutáéihoz. Ismerte Széchy Mária helyzetét a várban s elhatározta, hogy őr- igyekszik«, megnyerni tervének. Levelet irt neki. De hogyan juttassa kezeihez ? Hiszen az erősséget minden, pontján féltékenyen őiiztette Illésházy. Aztán, ha el is jut a levél Szé- éhy Máriához, kérdés, hajlandó lesz-e segédkezet nyújtani? E?y szép júliusi napon végre kedvezett a szerencse Wesselényinek. Egy Nagy János nevii parásztlegény vállalkozott rá, hogy ugorkák közé téve csempészi be Murányba. A levél tartalma egykorú följegy - zés szerint a következő volt: “Nagyságos Asszonyom! Örvendek, hogy e Szolga által alkalmam nyilik értesíteni Kegyelmedet azon nyugtalanságról, melyben élek amiatt, hogy Nagyságoddal személyesen nem beszélhetek olyan dologban, amely Nagyságodra nagyon fontos s amelytől az én egész boldogságom függ. Ennyi az egész, amit most üzénhetek, de esedezném, hogy ezt is mind titokban tartsa egy olyan ember kedvéért. ki Kegyelmeteknek korántsem ellenségé, ámbár áz ellénpárthőz tartozik, ki teljés bizalmát helyezi Kegyelmed nagylelkűségébe. R 'szesi sen azon rtiegtiszteltetés- hn, hogy küldje el hozzám hü emberét; ki előtt nyilaik ózhassam, adjon hitelt azon szavamnak, hogy buzgó és alázatos szolgája vagyok.-” Ezt a levelet összegyűrte egy apró golyóvá Wesselényi s viasz- szal bevonván, elrejtette egy fölmetszett zöld ugorkában. Nagy János, a merész siheder, besom- polygott s ügyes, ártatlan arccal átadta az- ugorkát, a legértékesebbet. amelyben a levél volt, Széchy Máriának kezébe juttatva. Mi mást tehetett a vár szorongatott úrnője, minthogy örvendjen ennek a készülő kalandnak, mélytől végtére is rosszabbat nem várhatott, mint ami úgyis minden oldalról fenyegette. . . Légyottot kert tőle egy jóhirii lovag, aki Murányi fenyegeti. Ez vakmerőség kétségkívül, de ez a lovag még is szabadíthatja öt. Meglehet, •szereltül vágy sarkallta, szórakozni akart njra, — nos, igen; miért tért volna ki e kisértés elől? És nem volt-e szüksége igaz ol- talmazóra, mint atíiilyen a had- verő Wesselényi Ferenc lehetett kén"eletében ? Hátha harmadszor -iS Térhez raeáy s" ezúttal végre szerencsés lesz. . . Ha habozott; ha hem, a választ megírta, amely, ismét egykorú sző vegezés szerint igy szólt: “tjraml , J Jt Noha nem képzelhetem, milyen szándékból irt nekem s tudom, azt is, hogy nem- vagyok képes semmiféle szolgálatot tenni, mégsem tagadba'om meg,“ amit tőlem kert:. Elküldöm egyik nemes szol- rámát, ki hü lesz Kegyedhez, mért hozzám is az; bízzék benne érettem és legyen meggyőződve, hogy ámbár személyesen nem ismerem Kenvede azért nm kevéssé bizom becsületében.” >a A veszedelmes iratot aztán viaszba burkolta Széchy Mária és Nagy János köpenyének egyik gombjába rejté. El is jutott az szerencsésen Wesselényi kezébe... És most kezdett a nagyravágyó ka pitányban föltámadni az ambíció, hogy Murányi minden áron megszerezze. Érezte a levélből, kiolvasta annak sorai közül, hogy nem csak a várat, hanem annak asszonyát is megnyerheti. Tán az utóbbit még jobban óhajtotta most már, mint amazt, hiszen az asz- szony kezével annak birtokait is magáénak mondhatja majd. Néhány napi kínos várakozás után végre megjött Kádas Mihály, az ígé.rt bizalmas ember, aki által aztán újabb levelet s esry ezüstórát küldött ajándékul Wesselényi. Erre a levélre már aztán kitűzte Széchy Mária az első légyottot a murányaljai tiszolei országút mellett egy erdős völgyben. Julius 23-án a füleki kapitány esapatjaival már ott várt a kitűzött helyen. Sokáig kellett várnia s már azt hitte, hogy tőrbe akarják ejteni. De Széchy Mária nem jöhetett korábban, mert éppen a mikor indulni akart, meglátogatta őt Illésházy, akitől csak úgy szabadulhatott, hogy leitatta. Nagy csapattal ment ő is, de a találkozóra csak két emberrel ment lóháton. Amint odaérkezett, ahol Wesselényi kisebb kíséretével vér ta. leugrott paripájáról, bámulatba ejtve szépségével a vitézeket.. Kezet nyújtott a merész levélírónak s leült annak palástjára a fűbe, mig Wesselényi féltárden állva beszélt vele. Komoly tervet hánytak-vetettek meg, de azért a kapitány tréfálni is ráért, hogy elviszi a szén asszonyt magával Füll'-re s amikor elbúcsúztak, meg is akarta csókolni. (Folyt, köv.)
