Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-16 / 19. szám

a AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 19. sz. 1914 Május 16. ÖRÖMHÍR. ezzel még nem tettük meg azt, a mit az óhaza kér és elvár tőlünk. N ekünk más módon is bizonyíta­nunk kell hazaszeretetünket. Ál­dozatokat, pénzbeli áldozatokat is kell hoznunk. Szülőhazánk tőlünk kér és vár támogatást. És ezt mi meg is Ígér­tük. Már most be kell váltani ígéretünket. Eljött a cselekvés ideje. Az amerikai magyarságnak meg kell mutatni, hogy nemcsak Ígér­ni, hanem adni is tud. Adakozzunk! Minden magyarlakta városban, telepen, egyletek, intézmények te­gyék magukévá azt az eszmét, hogy hazánk függetlenségének ki­vívását tőlünk várja és adakozza­nak, gyűjtsenek. Adakozzunk! Gyűljünk össze minden magyar lakta helyen és cselekedjünk. Adakozzunk! És midőn hazánk függetlensé­gének kivívásáért letesszük ön­kéntes adónkat, jusson eszünkbe, hogy mi itt az idegenben is sza­badság közepette. függetlenül élünk, de testvéreink, s^k-sok mil­lió testvérünk jog nélkül, szabad­ság nélkül él és csak tőlünk varia azt. hogy jogához, szabadságához hozzásegítsek. És mi me"tebetjiik ezt. És tegyük is meg ezt. Adakozzunk ! Angol-magyar Református Ka­tekizmus. Kitűnő katekizmusi kis könyvecske, melynek használható­ságát mutatja, hogy már a máso­dik kiadás is csaknem teljesen el­fogyott belőle, — kapható a ho- mesteadi ref. lelkészi hivatalnál, a könyvecske ára 15 cent. Ugyanott megrendelhetők Őzi­ke Dániel Halotti Búcsúztatók ei­nni müve is 50 centért, továbbá Miért vagyok én evangéliumi pro­testáns cimü kitűnő hitvédelmi munkácska is 12 centért. Megrendelések e címre intézen- dők: Rév. Alex Harsunyi, 1008 Tent Avenue, Homestead. Pa. jubileumi nagyszámunkat meg- úüldötlük összes előfizetőinknek. Hátralékban lévő előfizetők nem 1 apták meg a lapot. Mindazok, kik előfizetésüket megnyitják, vagy előfizetnek, tel­jesen TN(?VEN poníák meg az 52 oldalos diszes emléklapot. A jubileumi nagy szám ára 25 cent. Hires magyar dolgok. A legnagyobb magyar. Aligha van valaki, ki ne tudná, bogy a legnagyobb magyar: Szé­chenyi István. 1840-ben, midőn még Kossuth és Széchenyi között az elvi ellentétek nem voltak olyan nagyok, Pestvármegye egy­ik közgyűlésén tartott beszédében Kossuth Lajos nevezte igy Szé­chenyi Istvánt “A közönségnek szűnni nem akaró tapsai, éljenzé­sei kíséretében ”. Széchenyi állító­lag később a gyűlés végeztével oda ment Kossuthhoz és köszönet formájában tiltakozott az elneve­zés ellen “Miért emel oly magas­ra, hol nem tarthatom fenn ma­gamat!’’ Ezek lettek volna Széche nyi szavai. Kossuth 1841-ben egyik mun­kájában ismételten e kifejezéssel tisztelte meg Széchenyit, a követ­kezőket Írván: “Gróf Széchenyi ujjait a korszak ütőerére tévé és megértette lüktetését. És azért tartom én őt a legnagyobb ma­gyarnak. .. ” A nagy magyar kifejezést Ke­mény János fejedelem is használ­ta már és igy nines kizárva, hoay Kossuth nem-e Kemény nagy ma­gyarjából csinálta a még ma is oly gyakran használt legnagyobb magyar kifejezést. Tengerre Magyar! Napjainkban már nem szükséges a magyarokat e szavakkal biztatni, élénk bizonysága ennek a másfél milliónyi magyarság, a melyet nem a kalmárvágy, hanem az élet sodort el hazulról. Különben nasy Kossuthunk. aki e szavakat elő­ször használta, valószínűleg nem ú Amerikára gondolt, sem pedig távolabbi világrészekre, hanem e szavaival csak biztatni akarta a magyarságot arra, hogy lábát az adriai tenger partjain megvesse, és hogy úgy az adriai tengeren, mint a földközi tengeren tengeri kereskedelmet űzzön! Kossuth “Hetilap” 1846, 8-ik számában Tengerhez magyar! el a tenger­hez! cimü vezércikket, irt, amely­ben egy Fiúméhoz elvezető vasút­vonal kiépítését sürgette. Lassan- Jr*r,t idő folyamán az ő eredeti szavait: Tengerhez magyar, ily- képen variálták: Tengerre ma­gyar! s ez az a kifejezés, amelyet ma is gyakran használunk, nem annyira az elméletben, mint in­kább a gyakorlatban. AZ IGAZ SZOLGÁLA. (Lukács ev. 17 :1-10.) Aranyige: Aki dicsekedik, az Ur­ban dicsekedjék. I. kor. 1:31. Monda pedig a tanítványoknak Lehetetlen dolog, hogy botránko- zások ne essenek, de jaj annak, a ki által esnek. Jobb annak, ha egy nehéz ma­lomkövet vetnek a nyakába és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbot ránkoztasson. Őrizzétek magatokat, ha a te atyádfia vétkezéndik ellened, dór gáld meg ötét és ha megtér, bo­csáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétke­zik ellened és ha egy napon hét­szer te hozzád térend. ezt mond­ván : Megbántam cselekedeteimet megbocsáss néki. És mondának az Apostolok az Urnák: Neveljed a mi hitűn et. Monda pedig az Ur: Ha annyi hitetek volna, mennyi a mustár mag, ezt mondanátok, ime e sze- derjfának: Szakadj ki gyökeres­től és plántáltassál a tengerbe, en­gedne nékteki Kicsoda pedig ti közületek az, akinek szántó vagy barom legel­tető szolgája vagyon, hi a mezőről megjött szolgájának azt mondan- dá: Jer elő, ülj le. Sőt inkább avagya nem ezt mondja-énéki: Készíts vacsorám­ra valót és hozzá készülvén szol­gálj nékem, mig én eszem és iszom és azután te is egyél és igyál. Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mivelte, a mit néki parancsolt volt? Nem gon do lom. Ezenképen ti is. ha mindaz^kit megcselekedéntitek is, a melyek néktek parancsoltattak, ezt mond jótok: Haszontalan szolgák va­gyunk : mert amit kellett csele kednünk, azt cselekedtük. MAGYARÁZAT. Hogy milyen kötelességekkel áll szemben az, aki Jézust mesterének elfogadja s érte munkálkodni is óhajt, azzal ma<rrk a tanítványok, akik mindig uruk közelében tar tózkodtak — nem voltak egészen tisztában. Mesterük halála után nagy h'v- vel kezdték Isten országa terjesz­téséhez s mikor már nem volt mel lettük a Tanító, ndkor masnik előtt látták a széles mun^aJe-et, munkájuk nehézségeit, hib';k'it, ekkor tudták esak felfogni M°s*e- rök csudálatos eszményiségét. ek­kor tudták összehasonlítást tenni Idvezitőjük és maguk között. Hiszen jól emlékeztek minden tanítására, minden szarára. Lu­kács evangélista talán a ’le fi­gyelmesebb hallgatója lévén Jé­zusnak, könyvében éppen azokat a tanításokat írja le a leggondo­sabban, amelyekben az emberi hi­bákról van szó. Mivel az Ur Isten országa munkásainak legerősebb eszközéről, a hitről beszélt, nem hangsúlyozhatta eléggé, hogy ha ez meg van valakiben, cselekede­teinek esak úgy lehet értéke, ha megbocsát még ellenségének is nem okoz megbotránkozást senki­nek sem. \7i A M Kl’I KA I M \<í V \ R IIKKOIt- MAtrs K(iVKSÍÍíKT «/. pujtÜpii olyan roformátiis s/.ervoz«*t. a moly a/. oj;ÓMZ ország» rofnrináti»ss«:«*»ál ogy tál>or»*H gyűjti ó* tagjairól s*prpt»*lt-el Jaj a botránkozónak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents