Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)

1914-05-09 / 18. szám

18. sz. 1914 Május 9. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5 ÖRÖMHÍR. A GAZDAG EMBER ÉS LÁZÁR. (lakács ev. 16:14, 15, 19-31.) Aranyige: Aki bedugja a fülét a szegény kiáltására, ő is kiált, de meg nem hallgattatik. Példabeszéd 21:13. BIBLIAI SZÖVEG. Hallják vala pedig mindezeket a Farizeusok is, kik fösvények va- lának és ötét csúfolják vala. És monda nékik: Ti vagytok, kik az emberek előtt magatokat igazítjátok, az Isten pedig tudja a ti sziveiteket: mert ami becsü­letes az emberek előtt, az Isten előtt utálatos. Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bársonyban és bí­borban, és minden napon vígan lakik vala. Vala pedig egy Lázár nevű kol­dus, ki elvettetett vala az ö háza előtt és fekélyekkel teljes vala. És kivan vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról: De az ebek is eljönek vala és nyalják vala az ő sebeit, Lön pedig, hogy meghalna a koldus és vitetnék az Angyalok­tól az Ábrahám kebelébe; megha- la pedig a gazdag is, és eltemet- teték. És a pokolban, felemelvén az ő szemeit, mikor volna a kínokban, látá Ábrahámot távol és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván monda: Atyám, Abrahám, könyörülj rajtam és bo­csásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának végét a vízbe, és hivezit- se meg az én nyelvemet: mert gvötrettem a lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te ja- \ aidat elvetted a te életeidben, hasonlatosképpen Lázár is az ö nyavalyáit: Most pedig ez vigasz- taltatik, te pedig gyötrettel. És mindezek felett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés vagyon, annyira, hogy akik akar­nának innét ti hozzátok által- menni, nem mehetnek sem pedig onnét ide nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek az­ért téged Atyám, hogy bocsásd őtet az én atyámnak házához. Mert vágynak ők atyámfiai, hogy azokról bizonyságot tégyen nékik, hogy ők is ide e gyötrelem­nek helyére ne jöjjenek. Monda néki Ábrahám: Vagyon Mózesek és Próféták, hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, Atyám Ábrahám, hanem a halot­tak közül ha valamely ő hozzájuk menénd, megtérnek! Ábrahám pedig monda néki: Ila Mózest és a Prófétákat nem hall­gatják, annak sem hisznek, ha va­lamely a halottak közül feltámasz- tíitnék is. Ki fejét elfordítja a nyomorult elől, Isten sem kegyelmez annak. MAGYARÁZAT. Milyen furcsán hangzik a ke- resztyénség előtt az, hogy a sze­gény ácsmester fia, a Mester leg­nagyobb pártfogója volt a nép­nek. Pedig úgy volt. Tudjuk, hogy körüljárt, tanitott, vigasztalt, fel­szakit otta hallgatói sebét, szemük­re vetette bűneit, de nem hagyta magára a biinösöi-et, hanem meg­mutatta az utat a megigazulásra; látta mindenkinek gyarlóságát, ezért szegényt, gazdagot egyaránt hatalmas erővel befolyásolt. Ha a vagyonról volt szó, úgy vé lekedett, hogy a gazdag, ha vágyó na akadályozza a megtérésben, a keskeny utón való járásban, adja el mindenét s ajándékozza a sze­gényeknek. Jól tudjuk, milyen nagy igazság van ebben. Jézus ez elv követését feltétlenül meg­kívánta híveitől. E példázat félreérthetetlenül mutatja mindnyájunk sorsát a földön túl, mely földi életünk, vi­selkedésünk szerint lesz üdvösség vagy kárhozat. A gazdag, ki meg­tagadta a könyöradományt egy­kor a koldus Lázárnak, felkiált Lázárhoz a pokolból, hogy leg­alább hűvös kezének érintésével enyhítse rettenetes szenvedéseit. Abrahám kimondja rá az ítéletet: Volt alkalmad egész életedben megbánni bűneidet, akkor kivet­ted részedet a földi javakból, most mit sem használnak semmit, Lázár szenvedte a földi nyavalyáit, te dőzsöltél, ő meg vigasztaltatctt, te pedig gyötrődöl. Ezt az Ítéletet, ha egyebet nem is, mindenki előre láthatja. — A földmives biztosan tudja a tél kö­zeledtét, gyorsan betakarítja ter­ményeit: mi nem tudjuk, mikor jön el a mi óránk, meddig áll ren­delkezésünkre a nappal munkaal­kalma s mikor borul ránk az éj­jel. Fel, mert eljő az éjjel, Hajúdban korán fel! Hajnalban korán fel Mig harmatgyöngytől csillog A virágkehely. Munkára veröfényben, Fel, mert időd eljár, Munkára! Jön az éjjel S nem munkálkodhatsz már. GYERMEKEKNEK A PULYKA ÉS A VERÉB. Nagy garral, felfuvalkodva, Az udvaron jár a pulyka; Összegagyog tarkát-barkát, Kiterjeszti szárnyát, farkát, Aztán magát lllegeti, > Billegeti, i 8' méreg eszi, Mivel senki Föl nem veszi. A kutya annyit sem ad rá, Hogy legalább megugatná. De egy veréb A sövényre száll. Majd víg kedvvel Odább szökdel És elébe áll És borsot tör az orra alá, Csiripolva igy szól hozzá: “Biz’ azt kelmed h’jába fujia. Szebb a páva, mint a pulyka!” A pulykát ez szörnyen bántja, Szárnyával a földet szántja; Berzenkedik, puffaszkodik, Neki-neki rugaszkodik. De a veréb csak neveti S újra visszamondja neki: Úgy volt, úgy van, úgy lesz biz’ a, Szebb a páva, mint a pulyka! A pulyka már most mit tegyen? Dérrel-durral tovább megyen, Összegagyog tarkát-barkát, Kiterjeszti jobban farkát, Aztán magát lllegeti, Billegeti, T S egész udvar kineveti, Mert azalatt a kis kutya A verébtől megtanulta, o mai napig is ugatja: “Szebb a páva. mint a pulyka!” EGYHÁZI HÍREK NEW YORK, N. Y. Harsányi László ref. lelkész, la­punk szerkesztője vidéki utazásá­ról visszatérve, ismét átvette úgy az egyháznak, mint a Reformátu­sok Lapjának vezetését. A New York Harlemi Első Ma­gyar Református Egyház virágzá­sának és előhaladásának fényes tanubizonyitékát adja azon körül­mény, hogy az elmúlt hét szombat­ján az egyház elöljárósága kibé­relt egy háromemeletes házat, a melynek az elején tágas udvar van, amely igen alkalmas játszó­térül szolgál a gyermekeknek. A ház tekintélyes helyen fekszik a 116-ik utcában E. 454 szám alatt. A házról, valamint az abban léte­sítendő magyar munkákról hely­szűke miatt lapunk következő számában fogunk megemlékezni. Temetés. Nagy szomorúság és gyász költözött be Abaujmegye, színi illetőségű, református vallá- su Fitzere Györgyné szül. Szed vári Julia házába, amidőn férje, Fitzere György hosszas szenvedés után elhalálozott 1914 április 29- én. A temetési szertartás az alsó városrészben, a 13-ik utcán levő házban nagy részvét mellett folyt h s a gyászbeszédet a család lel­kipásztora. Harsányi László new yorki ref. lelkész végezte, vigasz­talást nyújtva a megszomorodott sziveknek. Az elhunytat nején ki­vid gyászolják Fitzere .János, Ka­talin és András testvérei, továbbá sógora Szedvári Pál és neje Schweiger Katalin és gyermekei Katinka, Magduska és Józseffel. Unokatestvére Szedvári Julia. A jó ismerősök közül különösen Ja- kobsz Jánosné, özv. Bodolai .Tá- nosné és Horváth Mihályné. Le­gyen az elhunytnak pihenése csen­des. BROWNSVILLE, PA. Newtown, Pa. — Keresztelések. Nagy öröm köszöntött be Balogh Péter sajószentpéteri (Borsod m.) és Szécsi Mária pusztafalusi (Aba- uj-Torna m.) illetőségű házaspár hajlékába egy újszülött leányka érkeztével, kit a brownsvillei ref. templomban Piroska és Klára ne­vekre kereszteltettek. Keresztszü­lők lettek: Szabó Ferenc és neje szül. Csabina Piroska newtowni lakosok. Pricedale, Pa. Meghitt barátok tárassága gyűlt egybe Tar K. Mi­hály beregrákosi (Bereg in.) és Szabó Zsófia tiszaluezi (Zemplén r.:.) illetőségű szülök házába, hogy tanúi legyenek egy magában véve

Next

/
Thumbnails
Contents