Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-05-02 / 17. szám
yf. VMKUIKM VUCJVAR REFORMATU8 EGYESÜRET HÍYATAROS RAIMA Editor: Rév. RÁD. HARSANYI 214----2nd Ave., NEW YORK OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y„ under the act of March 3. 187» Hazánk függetlenségéért. Gróf Károlyi Mihály, a függetlenségi párt elnöke, a független Magyarországért harcolók vezére, az elnyomott Magyarország felszabaditásáért küzdők táborának illusztris, nagynevű harcosa ezideig már bizonyára beszámolt arról, hogy itt Amerikában a nehéz munkában tán megtört, de azért bátorlelkü magyarok őt mily nagy szeretettel, lelkesedéssel fogadták, mert beigazoltuk előtte az óhaza küldöttje előtt, hogy hazaszeretetünk, szabadságvágyunk , minden áldozatra kész, mert bár ' elszakadtunk hazulról, de a haza iránti szeretetünk éppen oly friss, éppen oly változatlan, mint volt egykor régen. És hogy ilyenek vagyunk, annak fényes példáját adtuk a most közelmúltban, midőn egekig fölcsapó, mámoros lelkesedéssel fogadtuk őt, ki eljött körünkbe, hogy előttünk tolmácsolja az ó-haza üzenetét, mely ben Iliinket, a tőle elszakadt, de hozzá hűséges gyermekeit számon tartja és tőlük segítséget kér és vár. Az ó-haza Károly Mihály gróf utján üzenetet küldött nekünk. Ezt az üzenetet megértettük és szivünkbe véstük. Az ó-haza azt üzente, hogy le van ’gázva és tőlünk várja azokat az erkölcsi és pénzbeli áldozatokat, melyekre szüksége van, ha szabaddá akar lenni. Az ó-haza iránti szeretetünket már megmutattuk, midőn Károlyi Mihály grófot, a függetlenségi párt vezérét oly tüzes lelkesedéssel fogadtuk és ünnepeltük. De ezzel még nem tettük meg azt, a mit az ó-haza kér és elvár tőlünk. Nekünk más módon is bizonyítanunk kell hazaszeretetünket. Áldozatokat, pénzbeli áldozatokat is kell hoznunk. Szülőhazánk tőlünk kér és vár támogatást. És ezt mi meg is Ígértük. Már most be is kell váltani ígéretünket. Eljött a cselekvés ideje. Az amerikai magyarságnak meg kell mutatnia, hogy nemcsak ígérni, hanem adni is tud. Adakozzunk! Minden magyarlakta városban, telepen, egyletek intézmények tegyék magukévá azt az eszmét, hogy hazánk függetlenségének kivívását tőlünk várja és adakozzanak, gyűjtsenek. Adakozzunk! Gyűljünk össze minden magyarlakta helyen és cselekedjünk. Adakozzunk! És midőn hazánk függetlenségének kivívásáért letesszük önkéntes .adónkat, .jusson .eszünkbe, hogy mi itt az idegenben is szabadság közepette, függetlenül élünk, de testvéreink, sok-sok millió testvérünk jog nélkül, szabadság nélkül él és csak tőlünk várja azt, hogy jogához, szabadságához hozzásegítsük. És mi megtehetjük ezt. És tegyük is meg ezt. Adakozzunk! Híres magyar dolgok. Niksz dájcs. Ezt a kifejezést sűrűn használjuk ma is. A kuruc érzelmű magyar ember szereti még ma is fitogtatni azt, hogy niksz dajcs, hol ott a régebbi időben ennek a niksz dajcs szónak mélyebb értelme volt, t. i. azt jelentette, hogy a németekről még tudni sem akarunk, ma pedig azt jelenti, hogy felületesen gondolkozó, kényelemszerető, magunknakvaló nép vagyunk, a mely nem törődik azzal, hogy a világnyelvek, mint pl. angol, német, francia nélkül ma hazánkon kívül egy lépést sem lehet tenni. Sajnos, az 1 és fél milliónyi amerikai magyarság körében ma, a niksz dajcs mellé oda lehetne tenni a niksz englisht is, mert bár itt élünk, sokan mégis jobban irtóznak a világhódító angol nyelvtől, mint egy súlyos operációtól. Különben a niksz dajcs kifejezésnek ez lenne az eredete: Sáros megyének volt egy hires követe, egy Vitéz nevű kuruc magyar ember. Ez a Vitéz egyszer élesen kikelt a kormány ellen, miért is állítólag 1823-ban Ferenc császár elé idézték. A császár személyesen megdorgálta Vitézt ékes deáknyelven, majd, hogy jóságának tanujelét adja, németül szólott Vitézhez, kinek hosszas beszéddel igyekezett a lelkére hatni. Vitéz azonban csak állt és várt türelmesen, mig a császár befejezte hosz- szu német beszédjét. A császár jóságosán nézett az öreg Vitézre, kitől feleletet várt, de ez a császár legnagyobb meglepetésére csak ennyit tudott kinyögni: “Niksz dajcs Majesztét.” Mások állítása szerint a 18-ik század jeles poétája, Pálóczy Horváth Ádám lett volna az eset hőse. Horváth egy gúnyos verset irt, a miért őt a császár elé idézték. Az idézés szerint a magyar király előtt kellett megjelennie, hát ezért fel is ment Buda várába, hogy a magyar király előtt ott jelentkezzék, de természetesen a magyar király, szokás szerint akkor sem lakott Budán. Ekkor jutott, eszébe Horváthnak, hogy tán Vi- segrádon nyaral a magyar király, persze ott meg csak a baglyok suhogtak. Visegrádról Tatára ment, de persze ott sem találta a királyt, erre aztán nvugoeltan haza ment, mint aki jól végezte a dolgát. Természetesen a dolog nem maradt annyiban és Horváthot, bár erőszakkal. de mégis Becsbe vitték a császár elé. A császár egy hosszú német dikcióban nagyon leszidta Horváthot, aki mélységesen hallgatott. A császár erre megkérdezte Horváthot, hogy nincs-e mentsége, mire Horváth állítólag igy felelt: “Euere Majestöt, niksz dajcs.” Sokak szerint a császár igen boszus lett és ugyancsak németéi ligy szólt: “Na, ezt, ugyan előbb is megmondhatta volna. XV. ÉVFOLYAM, 17. SZ. __________NEW YORK, N. Y. 1914 MÁJUS 2. VOL. XV. No. 17.
