Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1914 (15. évfolyam, 1-51. szám)
1914-04-18 / 15. szám
XV. ÉVFOLYAM, 15. SZ. NEW YORK, N. Y. 1914 ÁPRILIS 18. VOL. XV. No. 15. \7. AMERIKÁI MAGYAR REFORMÁTUS EGVENt'LET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. LAD. HARSANYI 214—2nd Ave., NEW YORK OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3. 1879. VIRÁGVASÁRNAPTÓL HUSVÉTIG. Szomorú évforduló. Husvét után vagyunk. Olyan ünnepet ültünk, amely a lehető legnagyobb diadal ünnepe: diadal a halálon, ime ott a feltámadott Krisztus. E szent ünnepen az áhi- tatos hívek öröme az ujuló természet adta gyönyörökkel egyesül. Az Ur nrndenütt megmutatja hatalmát. Egymást követő ünnepeink különböző hatását most érezzük leg jobban, most elmélkedhetünk az események változatossága, kálváriája és végső diadalma fölött, a mikor kikerültünk azoknak közvetlen hatása alól. Zarándokoljunk már képzeletünkben oda, a hol Idvezitőnk oly szentté tett minden helyet. A buja Jordán földje tavaszi pompában áll előttünk. A szent város lakói nagy eseményekre készülődnek. Most fogadják a zsidók királyát, aki a Dávid nemzetségéből származott. íme ott jön, csodák-csodájára a legdiszte- lenebb állaton, egy szamáron. — Nem rontja ez azonban a nép lelkesedését, annál jobban harsog fel az üdvrivalgás: Hozsánna, Hozsánna. A nemzeti lelkesedés utolsó fellobbanása ez; lelkesednek, reménykednek s a tömeg között csak egy ember szomorú, a ki szomorúan tapasztalia, hogy a választott nép még mindig nem értette meg Isten céljait. De most még nem rontja el a nép örömét, hanem azért mind szélesebb körben ismerteti félreértett inten- zióit, igy következik be aztán az, hogy a kiábrándult nép elfordul tőle, sőt halált kiált arra, aki vált- ságot ígért neki nagy nyomorúságában. A mesterüktől megfosztott tanítványok remegve várak a tör- ténendőket, mikor a lankadt erőkbe uj életet visz az Ur feltámadása. Izrael népe szomorú sorsa ezzel lezáródott, de megpecsételődött az uj szövetség, amely zsidónak, görögnek egyaránt váltságot igér. Most már rohamosan halad előre Isten országa ügye, az isteni erőkkel ellátott tanítványok ellenállhatatlan erővel hirdetik az igét, és sok száz esztendő múltán hálával élvezzük az Isten Fia által megpecsételt szövetséget. A választott nép nem fogadja el a szövetséget. S ezzel megkezdődd szomorú sorsa, gyászba borul a dicső Jeruzsálem, szétszélednek Jehova pártfogása nélkül s az Ur halála után pár száz esztendővel Zsidóország csak drága ke gvelet tárgya. S ha most a húsvéti események fölött gondolkodunk, éppen a zsidó nép sorsa, illetőleg tragédiája ragadhatja meg figyelmünket, mely tudvalevőleg akkor kezdődött, amikor halált kiáltottak szabaditójuk fejére. A húsvéti események ez az egyik szomorú oldala s éppen ezt a vonást ragadhatjuk ki a magunk részére tanulságul. A néo sok százezre* vallják magukat keresztyéneknek, miiven kevesen vannak azonban, akik tanítványai is az Üdvözítőnek? Keresztyéneknek vallják magukat, ünnepük a nagy pénteket, a husvétot, de vajmi keveset jelent számukra a Megváltás, érintetlenül hagyja őket a hívek öröme, közönyösen teszik le szerszámaikat, hogy ünnepet üljenek. A husvét ünnepe keresztyén érzelmeinket, a feltámadás örvendetes ténye a szunyadó hitet éleszti fel, hogy még mindig vannak emberek, akikre közönyösen hatnak, az gondolkozásra késztet s buzdítást ad arra a harcra, amelyet céljául tűz ki azt, hogy ne c:;?k jelentőségteljes legyen a Jézus halála, hanem minél többen legyenek, akik részére élet származik az Ur halálából. “Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki elkergeted a prófétákat... Nem látjuk-e lépten-nyomon a krisztu- tanitások megfeszítését? Lelkesednek érte esetleg, de megtagadják Urukat az első alkalommal. A kik azonban ivázán szivükbe zárják a húsvéti események tanulságait, azoknak a virágvasárnap igazi diadal-ünnep. Jézus halála váltság és a húsvéti feltámadás boldogságuk mevpecsételése. Virágvasárnap, nagypéntek, husvét: mi"soda ellentétes érzelmeket kiváltó három ünnet), mégis mily na<>y összhang az emberiség életében. Kedves olvasóm, jelentenek-e valamit számotokra a húsvéti események. me^hozták-e számotokra azt. amire minden ember vágyik, a lelki élet összhangját, a boldogságot. 1!11'2 április 14. Szürke, borús, hideg tavaszi nap. Az utcákon százával állnak a máskor közöml ős emberek és könyhullatva lesik, várják a rémesebbnél-rémesebb katasztrófa részleteiről beszámoló újabb és újabb rendkívüli kiadásokat. Valami borzalmas katasztrófa rázhatta meg ennek a sok milliós városnak máskor rideg, sőt szívtelennek látszó lakosait. Valami történhetett, valami o'yas mi történhetett, ami egv óra alatt szomorúságba, gyászba öltöztette az egész várost. A vadidegen emberekből összeverődő csoportok halkan, siralomházba illő módon beszélgetnek. A tavaszi szél el-el- kapja egy szavukat. Minduntalan csak egy szót hallani: Titanic,... Titanic... Két évvel ezelőtt, 1912 április 3 4 én éjjel a világ legújabb csodá ja, az elsülyedihetetlennek hitt ha- jőóriás, az Atlantic óceán kellős közepén összeütközött egy jéghegygyei és rövid órákkal azután elsülvedt, magával ragadva a hul- lámsirba több mint 1500, az életnek még örvendeni tudó, a holnapban bizó embert, közöttük sok dúsgazdag és előkelő férfiút. A többit már tudjuk. De azért most két esztendő elteltével is csak tegnap lezajlottnak látjuk az óriási katasztrófát. És imádkozunk az áldozatokért. . .
