Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-01 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9. sz. Március I. lógnak, mindössze egy paraszti kendőt lelt még az egyik zsebében, abban sem volt semmi jel, vagy betű. Azonban a kendőt csak bevitte a főkapitányságra. Szépen összehajtogatva rátette a jelentésre, a melyet az esetről irt és az egész hivatali dokumentumot igy mindenestől átadta az ügyeletes rendörfogalmazónak. A főkapitányságon a késő éjjeli órákban ügy-ügy hátán szorong, nagy a torlódás. A verebes ember aktája a nagy babos kendővel a tetején bizony éjfél után is ott feküdt még elintézetlenül a fogalmazó asztalán. Vagy egy órakor a Külső Váci ut tájáról egy eltévedt gyermeket hozott be a rendőr a főkapitányságra. Szép rendes ruhácska volt, a mindössze talán öt esztendős leánykán, jó vastag téli kendő takarta a fejét, meleg cipőket hordott a lábán, az ilyen rendes gyermekre rendes szülők szoktak felügyelni, hogy mégis kikerült a kis leány a zimankós éjszakába, föltűnt mindenkinek. Hogy hívnak? — kérdezte a zokogó gyermeket a fogalmazó. — Rózsa. — Hát az apádat? — Nincs édes apám, a mamám is meghalt, egy bácsinál vagyok, — felelt értelmesen a leányka. A fogalmazó kérdezősködésére egész regényt mondott el a csöpp teremtés arról a négy és fél esztendőről, a melyet átélt. Csak arra tudott visszaemlékezni, hogy az édes apja egyszer elment otthonról és nem jött többé vissza. A mamája ezen nagyon bánkódott és meghalt. A szomszédok aztán kikergették őt az utcára, ott talált rá az a bácsi, a kinél most már “nagyon régóta” van. azonban azt tudja, hogy mi a neve a bácsinak, de ő hozzá nagyon jó, sok szép ruhát vett már neki. Rózsának is a bácsi keresztelte el, mert azelőtt neve sem volt. A bácsi minden este korán szokott hazajönni és akkor sok jó ennivalót hoz... — De ma nem jött, — mondotta végül a kis leányka, — s akkor elmentem megkeresni. — Hová? — kérdezte tőle, hogy nyomra kerülhessenek. — Az újpesti hídhoz, ott a bácsi utcaseprő, ott van az a kis ház, a hol a bácsi a sok kis apró madarat tartogatja. Azelőtt otthon voltak a madárkák, de a háziasszony kitiltotta őket szegényeket, — mondotta szomorúan a kis leányka. — Miféle madarakról beszélsz te ? — kérdezte kétkedőén a fogalmazó, — hiszen az előbb azt mondottad, hogy a bácsi utcaseprő? — Igen, — gagyogta szegény csöpp teremtés, — csakhogy a madárkák megfagynak ám a hidegben és a bácsi, a mikor leesnek a földre, fölveszi őket, beteszi a zsebébe és ott megmelegednek. Aztán hazahozza őket, aztán ha már jobban vannak, kiviszi őket abba a kis házba, a hol a bácsi a szerszámját tartja, ott is jó melegük van. Eddig csak a kis leányka sirdo- gált. De most aztán erőt vett az indulat valamennyiünkön. A fogalmazó, ugyanaz, aki az Angyalföldön járt a verebes ember holttesténél, könnyes szemmel vezette oda a kis leánykát ahhoz az asztalhoz, amelyen a rendőr jelentés feküdt, a tetején a nagy babos paraszti kendővel. Persze, hogy a “bácsi” kendője volt. Azé a bácsié, akiről később kiderült, hogy Szekeres Pálnak hívták és egészen egyedül álló ember volt. Szekeres Pál mint utcaseprő állott a főváros szolgálatában és a mint a kis leányka esete bizonyította, nemcsak az ég fagyos madárfiókjait, hanem az ember elhagyott gyermekét is gondjába vette. Ezek után könuyen érthető, hogy országjáró csavargónak nézték, hiszen maga rongyban járt, mig a kis talált leánykát úri módon öltöztette és az csak természetes, hogy azok az emberek, akik a holttestét kifosztották, föltették róla, hogy a verebeket meg akarta enni, holott azokat is csak keresztyéni szeretetből, irgalomból gondozta.-------o—— TÉL A BLATONON. Január hó tizennégy és tizenötödike közt egyszerre hidegre for dúlt időjárás folytán a Balaton be fagyott, annyira, hogy a jég már 8—9 cm. vastag, úgy, hogy már meg is kezdték a halászatot, mely annyi szegény embernek ád munkát és kenyeret a téli napokban. A Balatonpartok mentén zord téli kép van 14-ike óta. A viz befagyott, s már 14 cm. vastag, melyet friss hó borit Fenekétől fogva, Kénesé vagy Gamászáig, valóságos Szibéria, csak az eszkimók hibáznak! A jég fölött sötét köd, alig látsz 2—300 méter távolságra. A zalai havas hegyláncot csak akkor látjuk, mikor néha délközben a napsugár aranyos bíborral önti el. A déli partok mentén a fűz és nyárfákra, bokrokra ráfagyott ködre midőn néha rásüt a nap, mintha Brazília, Peru minden gyé mántját itt hintették volna el, úgy ég, ragyog, csillog mértíöldekre! A természet olyan panorámát ad, mit nincs művész, a ki lefesteni bir! S különösen azzal a nagy ellentéttel szemközt, midőn nyáron a rózsák, virágok özöne borítja el a parkokat, villákat, s a babérleve lek megkoszorúzzák az exotikus építkezések, szobrok, oszlopok sorát ! Szól a zene, a dal, folyik a tánc, hangzanak a tósztok, s halványsárgából rózsaszint játszó egészséges arcok hirdetik a tónak isteni edző, gyógyító erejét!. . Hó és hó mindenfelé, a kemény fagy olyan jégvirágokat hímez az ablakokra, hogy bámulatba ejt. A távíró drótokat hó borítja szintén s csak olykor látsz egy-egy károgó varjut a berkek nádasából fölvonulni, vagy egy drótostótot a szom széd falvakból, kiket a kenyérkereset hajt Boglár, Fonyód vagy Lelle felé! Még este sincs, a'náda- sokból már sompolyognak föl a rókák az éjjeli csirke, tyukvadá- szatra! S ha a vonatok dübörgését, a kazánok fustfellegét nem hallanád. látnád, még napközben is olyan csönd volna, mintha végig temető húzódnék el a partvidékeken! Napnyugat körül hallod a fejed fölött terjengő ködből a vad- ludak gágogását, melyek költöznek le a délvidékek felé !. . . Hon- nét jönnek?. . . Hol állnak meg?.. Már csoportokban nézik, próbálják a halászok, utazni vágyók a jeget, fejükön báránybőr süveg: a szűr derekukon átkötve, nyakukon egy-egy ágyteritő! Kezükben fejsze, balaska, ezekkel próbálják a jeget, hogy elég erős, bele vágják s ha a jég tiszta marad, tovább lépnek... Megint belévágnak, s ha a viz fölbuggyannék, ez a veszedelem jele s óvatosan vissza vonulnak. Most azonban már oly vas tag a jég, hogy száz és száz kocsi hordja rajta a bazaltkövet Badacsonyból!. .. Az emberek arca, orra szederjeskék: bajszukon, szakái lükön vastag dér és fagy, akár Grönlandban! Angol, Német-Fran ciaországban a sportkedvelők tömegei népesítenék be a jégsivatagot, nálunk csak halászbokrok, sötétednek itt-ott a jégen! Fölöttük az Isten és az ég.. . alattok a mély ség tátongó sírja. .. Együtt mélység és magasság, tiszta fénylő világosság!...-------o-------BÜNBÁNAT. Két szememből éjjel-nappal könny csorog, Bűneimre fájó szívvel gondolok, Helyrehoznám, de hiába, nem tudom, Föl-fölkelek, s újra megint elbukom. Vágyom hozzád, én édes jó Istenem, S szemem hozzád fölemelni sem merem, Jaj, ha engem szemed villáma fogad, Jaj, ha hallom mennydörögni hangodat! Óh beh szörnyű útvesztőbe tévedtem, Ki nyújtja ki mentő kezét érettem?! Ki vezet ki sötétségből napfényre, Bűnbocsátó égi atyám elébe? Nincs más senki, aki rajtam segítsen, Csak te magad, büneltörő nagy nagy Isten, Csak ha vétkem Jézus vére elmosta, Nézhetek föl kiengesztelt arcodra. Itt hozom hát minden bűnöm Krisztusom, Szennyes lelkem szent véredben megmosom, Érdemed rám tiszta fehér ruhát ad, S Atyám szivén vár reám a bocsánat. Vargha Gyuláné. Orvos első szava amidőn a beteg bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb betegség ugyanis a rendetlenül működő gyomortól származik, tehát a doktor is első sorban itt keresi a baj okát. Ez is bizonyítja, hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásá- ról gondoskodni, vagyis használni a Egy nagy dobozzal akár ide, akár az ó-hazába 1 dollárért küld a feltaláló: DotiLo 160 Secon<1 Av<' idillid New York. TV. t K/SS EMIL BRNKfíR 104Second Ave NEW YORK.
