Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-22 / 8. szám
AMERIKAI MAUYAK REFORMÁTUSOK LAKJA 8. sz-. Február 22. GYERMEKEKNEK. A pénzes erszény. Antal szülei szegény, nagyon szegény emberek voltak. Sokszor azt sem tudták, vájjon lesz-e kenyerük holnap. De azért nem zúgolódtak soha, békén viselték nehéz sorsukat, bizalmukat a jó Istenbe helyezték, a ki nem hagyja el a szegény embereket. Egy napon nyomorúságuk tetőpontra hágott, egy betevő falás kenyerök sem volt a háznál. Antal elment, hogy a jó emberek irgalmához, könyörületéhez folyamodjék. De az emberek könyörü- letlenek voltak, durva szavakkal utasították ki házukból. Szegény Antal megszomorodva, földre sütött szemekkel ment tovább. ; Egyszerre valami csillogót látott meg a porban — szép, hímzett erszényt, tele volt aranypénzzel. Édes jó Istenem! kiálta föl, most már vége az Ínségnek, a nyomorúságnak. Örömmel futott haza, sietett, hogy minél hamarabb végét vethesse az aranynyal szülei szegénységének. T!jongva toppant be a szegény szobába, s az asztalra kiürité az erszény tartalmát. Az aranyok csengtek, csillogtak. — Mit hoztál Antal — kérd« atyja ? — Aranyat, atyám, aranyat, annyit, hogy most már magunk is vehetünk házat — Hol vetted? — kérdé atyja nagyon komolyan, talán csak nem loptad ? — Isten mentsen, édes apám! Találtam, az utcán a porban. A mienk ez, atyám! — Nem úgy, fiam, egy fillér sem a mienk ebből — folytató az atya. — Tudod, hogy az utca porában nem terem ez a nemes érc, legke- vésbbé igy erszénybe rakva, valakinek el kellett azt veszítenie, s mi bűnt követnénk el, ha megtartanék. — De, édes apám — viszonzá Antal — senki sem tudja, hogy én találtam e p'nzt, nem is mondjuk meg senkinek, és minden nyomora Ságunknak egyszerre vége lesz — Szégyeld magad — vágott szavába az atya — szégyeld magad, ha el van is a vétek rejtve az emberek szeme előtt, látja az Isten, jobb becsületben szegényül élni, mint becsület" nélkül gazdagon. Antal belátta, hogy neki nincs igaza s beismerte, hogy elhibázott. Az atya fogta az arannyal telt erszényt, s bevitte a hatósághoz. Átadta s elmondotta, hogy a fia találta az utcán és megfordult, anélkül, hogy nevét is mondaná, s távozni készült. De egy előkelő ur is jelen volt, ki hallotta szavait, s kezénél fogva visszatartó őt, mond ván: — Becsületes ember, az aranyokat én vesztettem el, látom, hogy maga szegény, én pedig gazdag vagyok, nincs szükségem ezek re az aranyokra. Tartsa meg, magának ajándékozom. A szegény ember nem akarta elfogadni, de miután az idegen ur erővel is a markába nyomta az aranynyal telt erszényt, távozott. Öröm könnyeket hulatva, s az Istent áldva, lépett be szegény haj lékába, éhező családjához. Az aranyokat jóra forditá s idővel éppen olyan gazdag lett, a milyen szegény eddig volt. Az erszényt eltette örök emlékül. LEFEKVÉSKOR. Most a lefekvéskor Imádkozva kérünk Viselj gondot reánk Édes jó Istenünk. Óvd jó szüleinket ügy nappal, mint éjjel Kik értünk dolgoznak Ezernyi veszélylyel. Anyuska, jó anyuska Tessék gyorsan jönni És rögtön majd láthatja, Hogy szolgál a Teddy A Teddy jó kis kutya És ö megérdemli, Hogy neki jóbarátja s .. A Lackó s a Teri, UNCLE JOHNNY. Uncle Johnny furcsa ember Halászni jár reggel-délben És ő mindig úgy örül, Ha hálóba hal kerül. A halakat eladja És aztán siet haza, Ilyenkor van nagy öröm Elnézni is nagy gyönyör. Kiabálnak, nevetnek A csintalan gyerekek, Előkerül játék, hinta, Fából való kis paripa Ezer féle sok-sok jó, Be jó ember John apó. A KIS TEDDY.
