Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-01-04 / 1. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 1. sz. Január 4. 8 két az édes anya karjai közül s csak nagyanyjuk Báthory Zsófia s Kazinczy Péternek befolyása tud­ta ezt megakadályozni. De Mun­kács várának 1688. január 17-én történt kapitulációja alkalmával elismerte Zrínyi Ilona, hogy gj^ér­mékéinek tutorsága ő felségét il­leti. Ezért hát I. Lipót osztrák csá­szár volt tulajdonkép a két Rákó­czi gyermek gyámja, aki a fiút papnak, a leányt apácának akarta neveltetni. Hogy ez nem igy lett, Cáraffa érdeme. Azt azonban már . ö sem bírta, s nem is akarta meg­akadályozni, hogy a fiút el ne ve­gyék az anyától, ki leányával ko­lostorba vonult. Kolonics helyettesítette a csá­szárt a Rákóczi fiú gyámságában. És miután az ifjú most tanulmá­nyait abbanhagyta és magát önál- lósitotta. annak is elérkezett az ideje, hogy a király visszahelyezze ősi jogaiba, amint azt Munkács vára kapitulációja alkalmával Caraffa, a császár nevében, a Rá­kóczi árváknak biztosította is. Mindennek dacára a dolog még is igen nehezen ment. Maga Lipót császár, bár sok jóakarattal volt az ifjú Rákóczihoz, csakhogy háta megett ott volt az a bizonyos ka- marilla, melynek hírhedt műkö­dése századok óta már eléggé is­meretes minden igaz magyar előtt. Elképzelhető, milyen helyzete volt Rákóczinak a vakbuzgó Kolo­nics «'.vámsáéra alatt, kinek ama mondása, hosry Magyarországot előbb szesrénynvé. azután katho- likussá kell tenni, eléggé ismere­tes. De végre is beleegyezett Kolo­nics Rákóczi önállósításába. Le­het, hogy csak látszólag. Gróf Aspremont most már azon volt, hogy ifjú sógorát megháza- sithassa, mitől maga Rákóczi sem idegenkedett. Menyasszonyt is vá­lasztottak számára, Magdolna hes- sen-darmstadti hercegnő szemé­lyében. aki közeli rokona volt Ele­onóra császárnénak. És éppen ez a rokonság volt a szálka úgy a kamarilla, mint ma­ya a császárné szemében is. Hogy ez a lenézet kuruc-rokonság ilyen közeli rokonságba kerüljön az uralkodó házzal, ezt a — szerin­tük — keserű labdacsot sehogy- sem volt képes az udvari párt megemészteni. Azonban a császári miniszterek politikája az eljegyzést nem tud­ta megakadályozni. De Eleonóra császárné maga dolgozott azon, hogy az ifjú szivek szerelmi vi­szonya felbontassák. Asszonyi fur- fanggal teháf közönséges csalás­hoz folyamodtak. Azt a tervet főzték ki, hogy Rákóczinak még részint kora, részint ragja miatt szükséges, hogy a külföld egyes udvari szokásaival tapasztalatait kibővitse. Tagadhatatlan, hogy ilyen for­mában a kieszelt terv egészen el­fogadhatónak. sőt még jóakaratu tanácsnak is tűnt fel, mit Rákóczi kötelességének tartott teljesíteni. 1693. április elején útnak is in­dult sógorának testvére, Frigyes máltai lovag kíséretében. Leg­előbb Xémetujhelybe mentek, hol nagyapja, Zrínyi Péter lépett vér­padra. Aztán bejárták felső és al­só Olaszországot, bőséges tapasz­talatot szerezve, miket nagy hasz­nára fordított. Éppen Rómában időzött, mikor a bécsi udvar utján azt a lesújtó hirt kapta, hogy menyasszonya hülés következtében hirtelen meg­halt. Mi sem természetesebb, mint­hogy e csapás hallatára a gyászba öltözött vőlegény a további uta­zásban igyekezett feledést keres­ni. .. Viszont Magdolnának, a szépsé­ges menyasszonynak pedig a bécsi udvar azt a lesújtó hirt küldte, hogy ifjú vőlegénye egy ve’encei tengeri kirándulás alkalmával a úrtelen jött hullámokban lelte halálát. A hercegnő nem tudott feledni, egész életére gyászt öltött S történeti tény. hogy nem is adta se szivét, se kezét soha senkinek, még akkor se. mikor megtudta, hogy a koholt tény nem igaz, ha­nem csak azért bocsátották világ­gá, hogy őt és Rákóczit elválasz— szák egymástól. Az ifjú Rákóczi sorra járta Olaszország nagyobb városait, mint Páduát, Ferrarát, Bolognát, Flórencet. Pizát. Livornót, Cor- rarát s aztán ismét Rómába tért, a hol éppen 18-ik évét töltötte be. így tehát törvény szerint is nagy­korúvá lett, miután Lipót király különös kegyképpen elenkedte ne­ki a még hátra lévő három eszten­dőt. A pápás városból az éppen ki­törni készülő Vezúv megnézésére utazott. Miután menyasszonyát némileg feledte, egy újabb érze­lem. a honvágj' gyötörte s nem törődve többé a császári parancs­csal. Béesbe utazott, hol nem so­ká maradt, hanem sógorával Ma­gyarországba ment. Itthon keserű csalódás várt reá. Mint már emlitém, főispáni beig­tatása nagy ünnepségek közt ment végbe Eperjesen. Az összes haran­gok zúgása, mozsárágyuk durro­gása kisérte a csillogó, diszes me­netet, mely legelőbb is a székvá­ros régi templomába vonult hála­adó istenitiszteletre. Az egyházi ünnepség után a nép ünnepe következett, mely há­rom napig tartott és ezalatt bő al­kalma volt a fogékony lelkű főis­pánnak meggyőződni arról, hogy Sárosmegye népe nem a főispánt, hanem a haza érkezett Messiást ünnepli lelkesen ő benne. E gondolat volt kiolvasható if­jak, öregek, jobbágyak sóvárgó tekintetéből egyiráánt. És Rákóczi megértette népének ezt az eltitkolt sóhajtását. Az ünnepségek elszállt mámora után igv szólt némileg haboz\ a gróf Aspremonthoz: — Valamire kérnélek, kedves sógor. — Nos, mi lesz az ? — kérdé As- preinont nem minden elfogultság nélkül. Tudod-e, a magyar népet csak íz otthonában lehet igazán meg- sinerni Ez okból én azt gondol­ám, hogy egy körutat teszek a negyemben. Aspremont vállat vont. de nem azért, mintha azzal azt akarta vol­na jelezni, hogy:- Hónom is én! Ha neked ked­ved van hozzá, én minek ronta­nám el a tervedet. Nem. A nemes tábornagy közö­nyössége csak látszólagos volt. óh, Aspremont nagyon jól sejtet- e, hogy a magyar nép nyomoru- ágos helyzetének a megismerése aligha hagyja érintetlenül sógora nemes lelkét. Hiszen hányszor ta­pasztalhatta, mikor a magyaror­szági állapotokról minden titko­lódzás dacára is el-eljutott a hir az ő bécsi palotájukba, hogy szép­séges felesége, Rákóczi Julia na­pokon át kisirt szemekkel húzó­dott félre fényes lakosztályának valamelyik félreeső zugában. És a tábornagy nem firtatta if­jú neje szomorúságának az okát. sojális, egész férfiú volt, aki tud­ta. érezte, hogy a vér vízzé nem válhat. Az ő felesége ereiben pe­dig kurucvér pezsgett, amelyet az apáczák minden igyekezete sem tudott a Zrínyi Hona leányából kiszipolyozni. Az ifjú főispán tehát körútra indult. És ez útja alkalmával sze­rezte első igen szomorú tapaszta­latait a magyar nép elnyomatásá­ról. Látta, hogy a magyar alkot­mány leghívebb támaszai, a ne­messég és a birtokos osztály, a vi­szonyokat felismerve, az udvar védőszárnyai alatt keresett me­nedéket. Az egymás ellen törő ne­messég és parasztság nem vette észre, hogy két veszekedő fel közt a harmadik a nyertes, a fő­vesztes pedig az édes magyar ha­za. Bizony rut szibarita váz volt ekkor a magyar! Lefelé gőgös és erőszakos, felfel' meghunyászko­dó s Becs műiden óhaját híven teljesítő. Úgy rémlett Rákóczi előtt, hogy Magyarország a tatár pusz­títás után sem mu‘ áthatott olj'an megdöbbentően szomorú képet, mint a milyet most neki látnia kel­lett. (Folyt köv.) It doesn’t pay to neglect your Health JÜÍ Nem fiieföclik ki ha az egészségét elhanyagolja. Jött e Ön már haza hidegléssel, fejfájással, torok­fájással, mell és izomfájással és e betegségek követ­keztében heteken át ágyban feküdt? A Dr. Richter-féle Pain-Expeller a kitűnő és megbízható háziszer okvetlenül segíteni fog baján és megszünteti a fájdalmak további terjedését ha utasításainkhoz híven használja Tartson mindig házánál egy üveg­gel. A használati utasítást az üvegen körül­tekert papíron találja. Kapható 25 í i 50 centért minden gyógyszertárban. Vigyázzon a hamisítványokra, nevünkre és a—Horgony — védjegyünkre. F, AD RICHTER Ó CO., 215 Pearl Street, New York Richter-féle Congo Pilula (25c ) megszünteti a székrekedés

Next

/
Thumbnails
Contents