Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-02-08 / 6. szám

8

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA

6. sz. Február 8.

JÉZUS NÉPE ÉS OTTHONA.

A zsidó nép már Jézus Krisztus idejében nagy területekre el volt szórva. Csupán Egyiptomban egy millió zsidó lakott; a Tigris-Euí- rátes országaiban szerfölött elszé- ledtek, több ezerre rúgott számuk Kis-Ázsiában. de bizonyára nagyobb számban voltak Syriában és Palesztinában. Cyprus és Kréta szigeteken s Egyiptom északafrikai szomszédságában, Cyrenében, pénzök által uralkodtak. Macedónia és Achája görög kereskedő vá rosaiban mindenütt lehetett velük találkozni. Róma városában nagy zsidó gyülekezet volt. De kii lönben is zsidók mindenütt éltek a birodalom nyugati tartományaiban, ha nem is mindég nagyobb gyülekezeti kötelékekben.

Társadalmi tagoltság szerint a legkülönbözőbb rangba tartoztak Vannak orvosok és kézművesek, kereskedők és pénzkölcsönzők, színészek és bölcsészek, koldusok és zsebmetszők. Csak a mezőgazdasággal nem foglalkoznak, legalább a nyugati országokban nem Idegeneknek érzik magukat és műn akarnak a röghöz, göröngyhöz kötve lenni, a talaj szabad kihasználása elé jótékony akadályokat gördít az ö törvényök: a mezők munkálását minden hét után megakasztja a nyugalmi év, és minden termésből nagy adók szolgáltatandók be a jeru- zsálemi templomnak, melyeket a kegyes zsidók — készpénzben — a távolból is megfizettek.

A zsidók mindenütt összetartottak. Ahol zsidó érdekek jöttek szóba, ott egy Cicerónak is fáradságába került e szorosan összekötött közösség ellen küzdeni. Furcsa és különös szokásaik által tűnnek fel, melyeket olyan komolyan megtartanak, hogy a pogá- nyok teljességgel nem értik. Az ősi törvények mellett való merev megmaradás annál inkább szemet szúr, mivel ugyanaz a nép, mely oly híven megőrzi eredetét, hagyományos szokását, ijesztő ügyes seggel minleniitt befészkelődik az idegen helyeken, beletalálja magát idegen viszonyokba, környezetének szokásához nagy könnyűséggel alkalmazkodik és más népek szellemi vívmányait a legrövidebb idő alatt elsajátítják. így ők egyidejűleg merevek és simu- lékonyak, sajátságaikat megtartják és viszont beilleszkednek az idegen helyzetbe.

Hol nagyobb számban laknak-, hűek maradnak a hazai törvények hez és óvakodnak attól, hogy más hitűvel egy asztalnál érintkezzenek. Ennek dacára nagvoon sürgősen keresik a másokkal való érintkezést. Ők meg akarják mutatni a világnak szellemi előnyüket, görögnyelvü zsidó iratok egész irodalma ismerteti a hellén világgal a zsidókat és zsidóságot. E tanítás célja legtöbbször utalás a zsidók szent törvénykönyvére, a prófétai és egyéb iratokra; a Krisztus előtti második század második felében ezek görög nyelven forogtak — mindenkire nézve megközelithetően — közkézen. Persze ez iratok puszta olvasása .1 £ nem volt elég a zsidónak. — Meg voltak győződve afelől, hogy e titokteljes könyvek felette pontos tudományos fejtegetésre szorulnak. Egy szó sincs, még a görög szövegben se, véletlenül választva, Tehát a legalaposabb útmutatás szükségeltetik, hogy e szavakból az azokban adott isteni szent kinyilatkoztatást és az isteni akarat pontos meghatározását ki lehessen venni. Ilyen útmutatásról pedig mindenütt gondoskodtak. Mindenfele voltak irás- iudók. kik a szent szöveg mélyebb megértésébe tudtak bevezetni és még a pogány számára is nyitva voltak a törvénymagyarázat szabályszerű helyei, a zsidó imahelyek vagy gyülekezeti házak (zsinagógák.)

Ez volt talán a legnevezetesebb a pogány előtt e nevezetes népen.

A. zsidóknak mindenütt volt isteni tiszteletük, de ebből éppen az hiányzott, ami az egész világon minden istenitiszteletnek ;fő tárna szokott lenni: az istenség képe előtti áldozás. Az istenség föl di képét a zsidók lehetetlennek, elérhetetlennek tartották ; az istenség elleni vétek volt az. Az istenség világfeletti, a menny az ö trónja és a föld -az ő lábainak zsámolya. Noha az ember az ő képére van teremtve, de réges-régen tiltva volt e szavakat az ember külső ajakára vonatkoztatni, mert ez az embernek Istenhez hasonló szellemét illeti. A római költők, persze gúnyolják a zsidót, ki csak a felhőket és a mennyet imádja, mert imádkozáskor karjait, az ég felé terjeszti, Istenének nevét mély tiszteletből nem is említi s inkább csak a lakásról és a menny ről, mint Istenről magáról beszél. De ez istengondolatnak nagyságát és fenségét képzett rómaiak nem ismerték félre. A komoly, tudós Varró, az egész zsidógyülölő Tacitus félreismerhetetlen tisztelettel szólnak e kép nélküli istenitiszteletről.

Persze a zsidóságban ismertek áldozatot, de áldozni csak Jeruzsálemnek a világnak félreeső templomában szoktak. E templom

ban pedig a törvény szerint minden zsidónak évenkint háromszor kellett elmenni, de nagyon sokan óhajtották az életükben legalább egyszer meglátni és soha se látták meg. Ott, hol rendszerint összejöttek imára, a zsinagógában nem volt oltár és soha se mutattak be áldozatot. Csak imádkoztak és megmagyarázták, hogy mi vari megírva a törvényben és a prófétai könyvekben. Ez a szilárd zsi- dós szokás fejlődött ki az évszázadok folyamán, mióta a próféták sürgetésére és a szent törvény- könyvnek megtalálása után Józsi- ás király K. sz. e. 621-ben a zsidók valamennyi istenházát — az egy jeruzsálemi templom kivételével — erőszakos eljárással elpusztította. Nem sokára ez után az otthoni földről Babyloniába való .elvitel és ott a népnek szétszóródása először a nagy perzsa birodalom, azután a hellén területen, és 1 végül a római birodalom hatalmas ! területén nyomta rá az isteni pe- ! esetet Józsiás megkezdett erőszakoskodására. (Folyt, köv.)

Magyar színház

Uj (liszlétek! Fényes kiállítás!

Thury Ilona, Gyenge Anna, Váradi Juliska és Hegedűs Lajos felléptével a new yorki Magyar Szintársulat 1913 február hő 9-én, most vasárnap délután 3 őrá 15 perckor a Webster Hallban, 119 E. llth St„ a 3—4-ik A vek között színre hozza a:

1 atarjaras

Nagy operette 3 felvonásban. Irta:

. . Bakonyi Károly és Kálmán Imre. Rendező Erdélyi Emil. Karnagy Fe- dák Ernő. Rendes helyárak. Szabad duhatár.

Jegyek előre válthatók Heltal Árpád üzletvezetőnél, 2022 Lexington Avenue, és több magyar üzletben. Rendes helyárnk. Szabad ruhatár.

Az "Obsitos” világhírű 3 felvoná- sos operett a következő városokban fog színre kerülni. New Brunswickon febr. 10-én, hétfőn este. a Columbia Hallban. — Perth Amboy-ban febr. 11-én, kedden este, a Columbia Hallban.—So. Bethlehemben. febr. 12-én, a Magyar Házban. — Philadelphiában febr. 13-án, csütörtök este, a Mercantile Hallban, 489 N. Franklin St.Trentonban, febr. 14-én, péntek este a Padderatz Hallban.

Orvos első szava

amidőn a beteg bevégezte panaszát, ez: RENDBEN VAN A GYOMRA? A legtöbb betegség ugyanis a rendetlenül iniiködő gyomortól származik, tellát a doktor is első sorban itt keresi a baj okát.

Ez is bizonyltja, hogy mennyire szükséges gyomrunk rendbentartásá- ról gondoskodni, vagyis használni a

Y'V V7

ORVOS ( VKORK \ ARAKRAN

F!í»y nagy dobozzal akár i(lo. akár az ó-házába 1 dollárért küld a föltaláló:

Partnc Potiko 160 Seron'1 U< röFTÜS rölTr.a Neu v,.h> * *

Regény

KÉT PÁRT KÖZÖTT.

— Történelmi regény. —

Irta: Kovács Endre.

(5-ik folytatás.)

A generális kiegyenesedve magasra emelte fejét s majdnem sértődötten felelte:

— Én mindenkor jól fontolóra szoktam venni, hogy kire mit bizhatok. A fejemmel állok jót Men- tonikáért...

Alig egy órával a fentiek történte után, a Duna partján, százados fák által beárnyékolt keskeny utón, gyors léptekkel haladt egy furcsa, de ottan már nem ismeretlen öltözékü alak, hóna alatt egy cifrára festett kakukkos órát szorongatva.

Egy hosszan elnyúló, egy emeletes ódon palota elé érve, fürkésző szemekkel nézte a szőke vizű folyamra néző épület apró zöld szinü zsalugátereit, melyek négy j kivételével zárva voltak.

A talián kinézésű ember nem jött zavarba, nem sokáig gondol I kozott, hanem hamarosan besu hant a kapun, ahol azonban egy fehér strinflis őr útját állta.

De a talián rettenetesen ropor tatva az r-t, elég érthetően ta golta:

— Grraf General dsprremont?

— Ja! — ordította rá a kapu"r

Ezalatt megnépesedett a kapualja. Hajporos lakájok, fehér bóbitás nőcselédek verődtek össze s 1 nagy érdeklődéssel nézték a tál ánt, de méginkább a cifra kaku' kos órát, medlyet az a hóna a1 a t szorongatott.

A szegény talián pedig íre'li-- tf. igyekezettel törte a bécsi d.alek tust, hogy megtudja magát értetni. Kézzel-lábbal magyarázta a körülte összegyűlt udvari cselédség nek, hogy ezt a kakukkos órát gróf Aspremont generális rendelte meg nála még abban az időben, amikor Velencében járt.

Nem tudták vagy nem akarták megérteni szegényt, de viszont ő sem akart tágítani.

Neki minden áron beszélni kell a gróffal, erősködött a cselédség előtt, nem azért tett oly nagy uta1-, hogy e remekbe készült órát most elkótyavetyélje.

Végtéré is egy szőke kortyo linzi leány állt a pártjára és a’ mondta, hogy ezt az embert be kell jelenteni a grófnak. E kijelentésre azonban általános váll vonóját ás volt a wálaszv * * '?

W