Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-02-01 / 5. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA AZ IDEGENNYELVÜ SAJTÓ ÉVI LAKOMÁJA. Az Egyesült Államok területén megjelenő idegennyelvü lapok szövetsége múlt szombaton, jan. hó 25-én tartotta meg évi lakomá­ját New York egyik legelegán­sabb szállodájában, a Knickebo- ker hotelban. A szövetség élén annak buzgó, és agilis elnökével, Louis N. Hammerlinggel nagy és fontos hi­vatást tölt be, mert mig egyrészt a bevándoroltaknak megbecsülést és elismerést szerez, másrészt az egyesülésben lévő erő utján anya­gi előhaladást is biztosit tagjai­nak. A szövetség iránti megbecsü­lésből minden esztendőben előkelő politikusok és a kereskedelmi élet vezető személyiségei is megjelen­nek a lakomán. Az ez évi lakomán Taft elnök akadályoztatása foly­tán Nagel kereskedelmiügyi mi­niszter jelent-meg a kormány kép­viseletében, a ki a vacsora folya­mán tartott beszédében a beván­dorlás újabb korlátozását erélye­sen elitélte. A pompás vacsora után a felköszöntőkre került a sor, melynek folyamán a jelenle­vő előkelőségek elismerő szavak­kal adóztak az idegennyelvü saj­tónak. A vacsorán a magyarság szép számban volt képviselve. Néhány magyar üzletemberen kí­vül a “Szabadság”, “Népszava, “Egyetértés.” és a mi lapunk, a “Reformátusok Lapja” szerkesz­tői és kiadói jelentek meg, az amerikai magyar sajtó képvisele­tében.-----o----­Magyar színház Az obsitos. A Bakonyi Kálmán operett, amely odahaza és a kül­földön egyaránt nagy sikert ara­tott, hóditó útjában eljutott múlt vasárnap hozzánk is és itt is nagy sikert, osztatlan elismerést ara­tott. A darab nagy sikeréből szí­nészeink méltán részt kérhetnek, mert az ő buzgó és sikeres munká­juk nélkül, a darab szépségei med­dőéit maradtak volna. A “Leány­vásár” óta nem láttunk ilyen ösz- szevágó, gondos és szép előadást. Minden egyes, még a legkisebb szereplőn is meglátszott, hogy minden igyekezetével a darab si­kerét akarta előmozdítani. “Az obsitos” előadása (és ez nagy szó) olyan jó volt, hogy Magyarország bármely vidéki nagy színpadának is csak díszére lett volna. A “Le­ányvásár” előadása óta csak igen gyenge előadásokat láttunk és igy kétszeres örömünkre szolgált a vasárnapi preliz előadás sikere. Hegedűs, mint obsitos, Thury, mint nagyasszony, Erdélyi, Hor- Iváth, Erdős Paula szépen, sok Íz­léssel és nagy ambícióval játszot­tak. I Yáradi Juliska és Heltai Vilma is nagy előrehaladást mutattak és rászolgáltak arra a sok szives tapsra, a melylyel a telt ház kö­zönsége adózott az összes szerep­lőknek. A gondos és szép előadáson meg látszott Erdélyi rendezői talentu­ma és Fedák karnagy zenei tudá­sa. ———o----­KÖZKÍVÁNATRA Uj díszletek! Fényes kiállítás! A New Yorki Magyar Színtársulat Thury Ilona, Heltay Vilma és Váradi Juliska felléjUével f. é. február hó 2-án, most vasárnap délután 3 óra 15 perckor a Webster Hallban, 119 E. llth St., a3-ik és 4-ik Avek kö­zött. Színre kerül: A Leányvit ár Nagy operette 3 felvonásban. Irta: Martos Ferenc és Brődy Miksa. Ze­néjéé szerezte: Jacobi Victor. Rende­ző Erdélyi Emil. Karnagy Fedák Er­nő. Jegyek előre válthatók Heltai Ar­túrt üzletvezetőnél, 2022 Lexington Vvenue, és több magyar üzletben. Rendes helyárak. Szabad ruhatár. Nevvarkon: Február 7-én, pénte­ken este a New Seager Hallban, az Obsitos. ®SciJtí®cU[!!itíí3[Sit!!JS[SlDl£3M «ílJBEJSMMSISÍfflSEISJSIBJSEEÍSIBJCiMSISJSMSMHÍSIBMSIBfSic I A BETEG EMBER | 1 Rémeket lát., szó'1-'1 ideges, kimerült és nem tudja, hogy csak a 1 a gyomra nincs —- oben, pedig ha egy kísérletet tesz a világ- s 1“ E X - L A X J íj gyomor és vértirr’"O csokoládéval, azonnal meggyőződik róla, s | hogy VISSZATÉR AZ EGÉSZSÉGE |} és nem lesz szőrűin.,ia, nem lesz étvágy nélkül, nem lesz ideges, Ij |] nem fog a feje fájni, nem fog szédülni. Ij Vegyen egy dobozzal még ma. Kapható 25, 50 és 1 dollá- | | ros dobozokba-- gyógyszertárban, vagy rendelje direkt S § tőlünk. — Cim: 1 S EX-LAX CO., 182 Lafayette St., New York. 1 1 Kívánság? v a minta dobozzal ingyen küldünk. ‘TSH Regény KÉT PÁRT KÖZÖTT. — Történelmi regény. — Irta: Kovács Endre. (4-ik folytatás.) — Teljesen, uram... A városok és falvak mindig jobban népesed­nek ; a paraszt úgy, mint a nemes kezd visszatérni elhagyott tűzhe­lyéhez . — No hát ez nem baj, hadd tér­jen vissza a lakosság ősi otthoná­ba —- mondotta nagyúri megelé­gedéssel ő excellenciája. — Én is osztom excellenciád né­zetét, de... — De? — ismételte a szót a há­zigazda, — mit akart mondani? valami gyanús tünetet észlelt? A fiatal Rákóczi talán kezd népsze­rűvé válni. Vagy talán még a ka­tonasággal is fraternizál, hogy le­vegye őket a lábukról ? Óh, ehhez •ért az a kuruc ivadék! Mester ab­ban, hogy behízelegje magát a gyöngébb lelkű emberek szivébe. No?... Ugy-e?... Mi?... A ku­ruc ,vér, ha lassan is, de pezsegni kezd, hogy majd ha kedvező lesz az alkalom, felbuzduljon... Mi. A kérdések tömege oly gyorsan lett feltéve, hogy a pópa egyre sem tudott felelni, hanem fejével folyvást bólingatott. A mikor pe- lig ő excellenciája felállt s né­hányszor keresztül-kasul járta a nem éppen tágas termet, ő is fel- emelkedett ülőhelyéről s hosszú, vékony ujjait belemélyesztve fe­kete fürtjeibe, úgy tett, mint a kinek igen fontos dolgok mérle­gelése ülte volna meg nem eléggé csiszolt elméjét. — Hát nincs igazam. — törte meg a csendet a házigazda. — Mi?. .. Álló helyzetében szétterpesztve lábait, kezeit pedig hátraesapva s nagyokat pislogva állt meg ven­dége előtt, aki mellén keresztbe téve két kezét, igaz lelki atyához illő áhitatos képet csinálva, koc­káztatta meg a saját felfogását eme rövid szavakkal: — Mondhatom, uram, ez az én szerény véleményem is. — Nos ugy-e — volt rá a fölé­nyes válasz — és most mit gon­dol, mit kellene tenni?. . .Mit?. .. A pópa meghajtotta magát. — Elsősorban is a néppel kell szorosabb érintkezésbe lépni és... — És — kapott a szóba a pópa, — úgy tüntetni föl a szemében Rákóczit, mint aki arra váPalko- ~ott, hogy a császár igájába hajt­| :a az országot... — Helyes! !Jól van! — mondá nyájasan dörzsölve kezeit a házi­gazda. -— Mentonika jól érti a dolgát. Hehehel... Megveregette a pópa vállát s egész közel állva hozzá, nyomaté­kos hangon mondá neki: — Ez tehát az ön dolga volna s hogy könnyen menjen, arról majd én gondoskodom. — Az egyes helyőrségek tiszt­jeinek kellene valami olyas utasí­tást adni, hogy a lehető legszíve­sebb viszonyban legyenek Rákó­czival, azaz vonják szoros barát­ságukba ... — TJgy van! Helyes! A pópa ismét meghajolt és zsi- roskucsmáját maga elé tartva, tá­vozni készült. Gróf Herbeville, a házigazda, egy tekercs aranyat dobott a szur- tos füvegbe és abban a megtisz­teltetésben is részesitette vendé­gét, hogy kezet szorított vele. — Hát csak, amice, siessen mi­nél hamarább haza és lásson do­loghoz. A pápa jelentősen pislogott rendkívül nagy szemeivel. — Ha excellenciádnak nem vol­na ellenvetése, szeretnék egy kis vargabetűt csinálni. Az ungi fő­ispán bizonyára vendégül látja if­jú kollégáját, vagy pedig ő jön ezt meglátogatni, ügy gondolom, jó lenne kipuhatolni, hogy milyen is a hangulat Ung megyében... . — Sapprement! — kiáltott fel ő excellenciája; — Mentonika vagy Nikamento, maga egy kiér- demült diplomata1! — Excellenciád igen kegyes hozzám, — motyogta a pópa mé­lyen meghajolva. — Ördögöt kegyes 1 — toppan­tott a lábával ő excellenciája. — Inkább rövidlátó.Mondja, hogy a szálkától nem látom a gerendát... Eszembe se jutott Bercsényire, er­re a gőgös oligarchára gondolni, aki pedig holmi alkotmányos in­tézményekre, a magyar népnek ősi jogon szerzett jussaira szeret hivatkozni. Sőt... most jut az eszembe! Ez az ur, ka non-, nyíl­tan is, de titokban mindig előse­gítette Thököly eszméit... Mi.. .. Óh, Lipót császár 5 felsége na­gyon kegyes... Mi?... A Krisz­tus példáját követi: “Aki téged kővel, te azt kenyérrel dobd visz- sza. ” Mintha bizony két hallal, meg öt kenyérrel... — Két ke­nyér, meg öthal... — bátorko­dott szerényen megjegyezni a pó­5. sz. Február 1. pa. — Áh, az egyre megy! — le­gyintett kezével a gróf. — Ugv látszik, maga ezt is jobban tudja, I mint én. .. Mi ?... Persze, én el

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents