Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-02-01 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 5. az. Február 1. VOL. XIV. FEB. 1, 1913. No. 5. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSANY1 LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: 335 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e cimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNYI Lakás: 235 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre...............$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARIAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. __________New York, N. Y.__________ Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. I kezdete óta a libyai sivatag közelében táborozik. A hosszú és gyakori csatározások alatt a svadronoknak, nem is annyi embere, mint inkább lova hullott el: És nem hiába mondják, hogy a huszár szereti a lovát, mert a lovak elhullása az olasz huszárok között is nagy szomorúságot okozott, végül is szomorúságuk közepette elhatározták, hogy hü társaik emlékére emlékoszlopot állítanak fel. A napokban készült el az emlékoszlop, a melyet nagy ünnepség közepette lepleztek le. Az emlékoszlopon a következő felírás olvasható: “Hűséges szardíniái lovaink emlékére — a pieeeuzai lovasezred. Benghazi 1912.” A magyar közmondás azt tartja, hogy aki az állatot szereti, az rossz ember nem lehet. Az olasz, katonák hü lovaik emlékének a megbecsülésével bebizonyították, hogy a kultúra nevében megindi- tott “rabló” hadjárat békében való folytatása tényleg kultúrát és civilizációt fog teremteni abban az országban, ahol ezelőtt az embereknek még az állatoknál is rosszabb dolguk volt. HÁBORÚ ÉS KULTÚRA. Mikor Olaszország rajtaütött, a most már végkép haldokló Törökországon és pár hónapi csatározás után elvette tőle Tripolitániát, akkor főként a hadjárat elején nagy lármát csaptak az európai lapok és határozott rablásnak, betörésnek minősítették Olaszország eljárását. Azután az olaszok las- san-lassan mindinkább tért hódítottak és pár havi háború után kényszeritették Törökországot arra, hogy tartományainak elvesztése árán békét kérjen. A béke* megkötötték, Olaszország birtokába vette Tripoliszt. És most, pár hónappal a békekötés után, máris siet Olaszország, hogy ennek a civilizálatlan tartománynak valami kultúrát adjon. Iskolákat, kórházakat építenek és igyekezzenek a vad benszülött törzsekkel megértetni, hogy szabadságul: megtartása árán is élvezhetik a civilizáció, a kultúra jótéteményeit. A nemrégen még “rabló” Olaszország helyét most már a “civilizált” Olaszország váltotta fel. És hogy az olaszok becsületes kulturtörekvéseiben a müveit világ minden népe megbizhatik, azt ez az alábbi apróság is bizo nyitja. A 13-ik olasz lovasezred (Pia- ceuza) három svadrona a háború Visszajön a tanár ur. Dr. Bolgár-Lesáing-Schlésinger stb. oregoni áltanár amerikai ál- doktor és amerikai magyar álszerkesztő ur, hála a m. kir. curia íagylelkiiségének kiszabadult börtönéből, hová a magyar hatóságok kivándorlásra való csábítás miatt becsukták. Hazai lapok híradása szerint a tanár ur kijelentette, hogy visszatér Amerikába, hol a magyarság boldogitásán kíván fáradozni a jövőben. Azt, hogy visszajön az áltudós álproffeszor ur, azt elhisszük, de hogy a bevándorlási hatóság beengedi, azt már nem igen hisszük. Pedig, ha úgy lesz, akkor Amerika hálátlan lesz a hires magyar bevándorlási tudós iránt, a ki tulajdonképen Amerikának vélt szol gálatot teljesíteni akkor, amidőn a kivándorlásra csábitott odahaza. Furcsa posta csomag. A bataviai (O.) postán a minap egy kis gyermeket adtak postára Ruhácskájára reá Írták a címet, reáragasztatták a szükséges bélyegeket és feladták, mint posta csomagot. A posta és ez éppen a vicc, el is szállította pontosan a címzetthez ezt a különös és újfajta posta csomagot. Az ember azt hinné, hogy ez a hir csak farsangi tréfa, pedig nem az, s igv sokakanak alkalmuk marad az itteni posta szabályokon csodálkozhatni. ÉRDEKES ESETEK. Az amerikai magyar lelki- pásztorokkal sűrűn megtörténik, hogy egyházi munkásságuk közepette olyan események fordulnak elő, amelyek valóságos dilemmát képeznek és olyan helyzetbe hozzák a lelkészt, hogy választania kell a törvény előírása és a saját lelkiismeret'ének szava között. — Miután minden lelkésznek feltétlen kötelessége, hogy mindig igaz utón járjon, igen gyakran, csak a törvény előírásait tarthatja szem előtt, még akkor is, ha szive szerint egész másként is szeretne eljárni. Az ilyen esetek rendszerint oly érdekesek és oly különösek, hogy méltán képzelhetik vita tárgyátLapunk legközelebbi számában ismertetni fogunk egy ilyen érdekes esetet és már most kérjük a lelkész urakat, hogy az ilyen küí lönös esetek megoldási módjához hozzászólani szíveskedjenek. Lapunk kész örömmel fogja a beérkező véleményeket leközölni.-----o----A MAGYAR POSTAI SZÁLLÍTÁS ESZKÖZEI. Xerxes füleitől a száz kilométeres sebességgel robogó mozgópostakocsi berendezéséig sok viz lefolyt a Dunán s a posta nagyon sok féle szállítási eszközzel tett próbát, a mig a mai kor modern alkalmatosságait megteremtette. Az ókori perzsa uralkodó úgy akarta legyőzni a távolságot, hogy palotájától a táborig egymástól rövid távolságban katonákat állított fel, a kik mind a király parancsait, mind a harctéli híreket élőszóval adták tovább egymásnak. Ezt a különös berendezést azonban inkább a táviró ősének lehet tekinteni s a posta legrégibb szállító eszköze a lovasfutár meg a delizsánc. A magyar posta különösen az utóbbit alkalmazta a közutakon s faluról-falu- ra, városról-városra vígan szólt a postakocsis trombitája, a mig a vasút sípja el nem némitotta. Ma már csak ott jár az úgynevezett küldönckocsi, ahol még nem épült ki a vaspálya, de azért még mindig körülbelül kétezernégyszáz van belőlük forgalomban Természetesen ma már nem a régi deli- zsánc-formájuk van, hanem az általában használt paraszt szekeret alkalmazzák a körülmények megóvására szolgáló vasládával és ponyvával fölszerelve. A városokban és a nagyobb forgalmú utakon a karriolkocsit és a tárkocsit használják a postának a vasúti állomáshoz való szállítására és kézbesítésére, a leveleket pedig a jóval kisebb alakú de erősebb szerkezetű gyüjtőko- csival szedik össze. Ez utóbbi cél- ! ra Budapesten és a nagyobb vidéki városokban három vagy négykerekű motoros kocsi is alkalmaznak. A közutakon használt postai jármüvek száma meghaladja a négyezernégyszázat s az állam tulajdonába levő különféle postakocsik értéke körülbelül hat és fél millió korona, a mi egyúttal arról is tanúságot tesz, hogy a magyar posta a magyar ipar párto- ! lásából is bőven kiveszi a maga részét. Évenkint négy millióra becsülhető az az összeg, a mit a pos- ■ ta az üzemhez szükséges gyári és ipari cikkek beszel zesére fordít. I I i A vasút persze uj korszakot teremtett a posta életében is. A szár nyas kereket csakhamar szolgálatéba szegődtette a posta s cserébe nagylelkűen átengedte ifjabb test vérének a személyszállítást, a minek akkor a vasút bizonyára nagyon örült, mert kezdetben csak nem kizáróan a csekély üzleti haszonnal járó személyszállításra volt utalva. Az áruforgalmat nem egy könnyen sikerült az országúiról a sinpárra terelni. Az idő azonban mindent megérlel s a föllendült vasútépítő kedv önként kínálkozott a postaigazgatásnak, hogy az elavult delizsánc szerepét átvegye. Az első mozgóposta 1867- ben indult meg Budapest és Bécs között. 1868-ban mindössze két mozgópostánk volt 1883-öan már negyvennégy, 1893-ban háromszáz nyolc, ma pedig nem kevesebb, ötszázkilendvenhat magyar mozgóposta közlekedik, a melyek között nyolc hajóval nyer továbbítást. A mihez azelőtt napokra, sőt nem egyszer hetekre volt szükség, azt ma már rövid órák alatt teljesíti a posta. S a modern embe1* még most többet kíván, még most is nehezen várja messze országokból a sürgős üzleti híreket, a miket száguldó gőzkocsik szárnyán röpít a posta, s türelmetlenül várja azt a boldog időt, a mikor a mozgópostát föl fogja váltani a repülőposta. Külföldön rövid távolságra már ebben az irányban is kísérleteznek, de hogy az aviatikát általánosságban is be lehet- e vonni a posta szolgálatába, az ma még nagy kérdés s a szél szárnyára bízott üzleti leveleket egyelőre csak a — feladó veszedelmére lehet felvenni.
