Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-12-06 / 49. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 49. sz. december 6. kincseit, sőt inkább megsokasitot- ta kegyelmét felettetek, uj erőt, nj lelkesedést, uj áldozatkészséget, uj szeretetet öntvéh sziveitekbe, hogy megvalósíthassátok ama prófétai jóslatot Nagyobb lészen a második háznak dicsőssége, mint volt az elsőé (Aggeus 2, 9.) 1) Minő hajlékot tart ő gyönyörűségesnek? 2) Miért tartja azt gyönyörűségesnek? I. Oh seregeknek Istene! így kezdi dicsőítő szép énekét a költő király, Dávid. Valóban találó név a7. örökkévalóra! Hiszen az égi és földi lények megszámlálhatatlan serege, a lelkes lények és a teremtett állatok, a tenger fövényének és az ég csillagainak végnélküli milliókból álló sokasága, azok a lények, a melyek voltak, vannak és lesznek, mind az ő hatalma alatt állottak és állanak. Mindenek Ő tőle származnak, mint Kútfőtől, mert Ő a Kezdet és a Vég, az első és az Utolsó, a múlt és a jövendő, egyszóval az örökkévalóság. Az Ő lelke ott lebegett a teremtés kezdetén a vizek felett, és az ő 'őrködő szeretete nem merül ki, nem fárad el mind a világ végeztéig. Az ő fölséges voltát az egek egei be nem foghatják, az ő dicsőséges voltát emberi ajak ki nem beszélheti. Bizonynyal, ha napfényben mártanánk is a mi ecsetünket, az Ő dicsőséges voltának csak árnyékát sem festhetnénk meg. Mint a szentiró oly gyönyörűen mondja: “Hová mennek a Te lelked elől, és a Te orcád elől hová futnék? Ha a mennybe megyek, ott vagy; ha a koporsóba vetem az én ágyamat, ott is jelen vagy. Ha olyan szárnyaim volnának is, mint a hajnalnak, és a tengernek utolsó határánál laknám is; oda is a te kezed vinne engemet és a Te jobb kezed meg fogna engemet. (139 Zsolt. 7—9.) És mégis, — e fölfoghatatlan, földi lény, a seregeknek Ura Istene, a Zsoltáriró szavai szerint, emberi kezek által hajlékot építtet magának e földön, a hol is áldott jelenlétét érezteti a halhatatlan emberi lé'ekkel. Ez a hely a tempóm. Isten lakozik itt az Ő jelenlétének szentségében, s ahol Isten jelen van, az a leggyönyörüségesebb hely, a mi csak elképzelhető. A mi emberi fogalmaink szerint gyönyörű épület egy palota, mely kivül-beltil márványból van építve, pompás ékítményekkel ellátva, dús aranyozásu oszlopokkal, szobrokkal, festményekkel gazdagon megrakva, — pedig mennyivel fölségesebb épület minden palotánál, vagy királyi kastélynál egy templom, mely ha egyszerű is legyen bár, de Istenháza, mivelhogy ott Isten lakozik. Nem lakozik itt emberi értelemben, mert Isten lélek, mindent betöltő, mindenütt jelenlevő szent valós ág, de itt van Ő az Ő igéjének világosságával, a szent sákra- mentumok titkos kegyelmével, a lelki áldásoknak minden gazdagságával, ‘ hogy boldogítsa azokat, kik az Ö keresésére, szent nevének dicsőítésére ide összejönni szoktak. .Oh vájjon nem méltán gyönyörűséges hely-é hát a templom a hivő lélek számára? . . Ha Dávid királynak gyönyörűséges hely volt az, bizonyára az ninékünk is. Hiszen mig az ó- sstamentomi vallás csak a meny- lyek országának előcsarnokát yitotta meg a kegyes lelkek szá- zámára, addig a Kr. J. Evangéliuma föltárja előttünk a Szentek Szentének ajtaját s láttatja vélünk már innen a földről az Isten országának tökéletes szépségeit, úgy, hogy mikor a templomba belépünk, válójában úgy érezzük, hogy az örökélet már a földön a miénk lett... II. Miért tartja a zsoltáriró a templomot gyönyörűséges helynek? Azért K. T., mert a lélek itt érzi magát legközelebb Istenhez, itt társalkodhatik legzavartalanabbul teremtő Urával, Istenével, itt köszöni meg jótéteményeit és itt kér újabb áldásokat. Itt találja meg a békét, megnyugvást és boldogságot, mit sehol másutt e világon meg nem találhat. Az emberi lélek egy parányi rész, egy szikra, egy fénysugár az örökkévaló Istenből. És mivel a lélek Istennek egy része, tehát keresi Istent, vágyik vele egyesülni. Ezért énekel a kegyes énekszerző is igy; Az én lelkem szép csendesen, Nyugszik csak az Ur Istenben. (62. Zsolt. IV.) Istennel mindenütt . társalkod- hatunk ugyan, ötét mindenütt dicsőíthetjük, szent kegyelmét mindenütt kereshetjük, — de mégis a templom az a hely, hol Ötét legbiztosabban megtalálhatjuk, hol mintegy, az Ő lelkének meleg leheletét érezzük magunk körül. . A templom az a szent hely, hol a közös buzgóság érzése szárnyakat ad Istent kereső vágyainknak ■; lelkünk zavartalanul omelksdhe- tik fel a magasságba. A templomban halljuk Isten szent Igéjét, törvényeit, parancsolatjait hirdettetni, kegyelmét ajánltatni. ‘ ■ Itt erősödünk a hitben, reménységben szeret etben, és nyerünk :ö sztönzést a jóban való előmenetelre. Itt kóstoljuk a bünbánat édességét a szent sákramentum- ban. Oh, vájjon nem méltán gyönyörűséges hely-e a mi lelkünk számára is a templom? Nem jobb-é nekünk itt lakozni egy napig, hogysem egyebütt ezer napokig. (84. Zsolt. II. vers.) De hogy a templom az Isten lakóhelye legyen közöttünk, s gyönyörűséges hely legyen a mi számunkra, arra nézve szent kötelességünk az, hogy ide mindenkor tiszta szívvel, igaz buzgósággal jöjjünk fel, tudván, hogy csak a tiszta szivüeket kedveli az Ur s boldogok csak azok, kik alázatosságot hordanak a szivükben. Mert el ne feledjük azt sem, hogy ennél a templomnál van még szebb és dicsőségesebb templom is; az a templom, melyet az Isten szent keze formált, melynek oltárán örökké kell égni a hálaáldozat szent tüzének, mely templomban örökké visszhangozni kell az Istent dicsőítő szent éneklésnek és imádságnak; és ez a templom az emberi szív. Jöjjetek azért mindenkoron édes testvéreim, tiszta szívvel, szent és buzgóságos érzésekkel e szép templomba, és akkor Isten megszenteli e helyet az Ő jelenlétének áldozatával, s a ti leikeitek viszont megtalálják e templomban a halhatatlan léleknek legnagyobb gyönyörűségét, az Istennel való békességet. . . Most pedig légyen Istennek, az ő szent tiszteletére felszentelve a megújított szép templom. Az Urnák angyalai őrizzék meg e templomnak külső és belső ékességét, szépségét. Légyen e szent falak közt mindedkor csendesség és jó békesség. Álljon e szent hajlék időtlen időkig, nemzedékről nemzedékre, Istennek dicsőségére, a halhatatlan lelkek idvességére, az örvendezők örömére, a szomorkodók vigasztalására, a lelki betegek gyógyulására, a magyar ref. anyaszent- egyház dicsekedésére, az Atyának, a Fiúnak és a Szent Lélek, teljes szent Háromság, egy örökkévaló, Mindenható, szent és Igaz Istennek szent nevében. Ámen. Amerikai furcsaságok. New Yorkban Mrs. M. White kiáltozva rohant be a minap éjjel az 51-ik utcai rendőrállomásra. “A fire-escapere tettem és most vége; nincs meg.” Mi nincs meg? — kérdezte az inspekeiós rendőrtiszt. “A libám, a szép kövér libám.” A rendőrtiszt nevetett, de azért kiküldött egy detektívet a liba előkeritésére. * ** Yonkersen (N. Y.) a rendőrség előtt a minap megjelent Joseph Clearey és kérte a letartóztatását. Ok : A felesége egész éjszakán át beszélgetni szeret s igy soh’sem tudja kialudni magát. * * Brooklynban (N. Y.) 1410 Gates Avenue alatt lakik a 13 éves Matilda Ruger, aki fiatal kora dacára is 200 fontot nyom. Nem akar iskolába menni, mert a többi gyermekek kinevetik. ’ ifi ❖ ifi New Yorkban Richard Siegner a feleségének és öt gyermekének eg}-egy Lincoln pennyt hagyott örökségül. Nagy vagyonát egy távoli rokonára hagyta. * * * New Yorkban a tüzőrség egyik főnöke John Klenon, éppen egy vendéglői vacsoránál ült társaságával, amidőn hirtelen egy nagy tűzhöz szólították. A tűzhöz érve, a körülötte állók nagy csodálkozása és nevetése közben vette észre, hogy az asztalkendője, magyarul szalvétája, még mindig a nyakában lóg. * A chicagói (111.) állatkert büszkesége, Prince, az afrikai him- oroszLán bánatában kimúlt. Néhány héttel ezelőtt hü társát veszítette el és azóta sem inni, sem enni nem akart. Most megtört szívvel követte őt. Lebanonban (Mo.) él a legöregebb elemi iskolai tanuló. Mary kongnak hívják ezt a 83 éves néger nőt, ki öreg kora dacára sem restelli az iskolába járást. * * * Rahwayn Thomas Thorue házának porchán heverő zsákban .minap egy sonkát és néhány font j burgonyát talált. Ötvennégy év- | vei ezelőtt ugyanilyen tárgyakat I emeltek el ugyanezen porchról.
