Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-10-18 / 42. szám

8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LaPjA 42. sz. Október 18. sonnak 100 dollár fennmaradt kölcsön $5150. Az egyháztanács az 1904 már­cius 19-én tartott gyűlésén fogad­ta el a máig is fennálló rendszert, hogy az egyház fenntartására fi­zet családos ember 5 dollárt, hogy magányos ember 3 dollárt- Más­nap, március 20-án a Kossuth La­jos halálának 10 éves évforduló­ján vállalkoztak azok a templo­munkat szerető hivek, kinek ne­vei fel is írattak — a templom- ablakok becsináltatására, illetve magokra vállalták a nevűkkel jelzett diszablakok költségeit — 140 dollárt ajánlat tétetett azon egy alkalommal. Röviden vázoltuk Bassó Béla Lorainban működése alatt lefolyt két és félévi egyházi életét. Sen­ki sem vonja le az egyházépités körül kifejtett sok rendbeli érde­meit, úgy a lelkésznek, mint a ne­jének. Az a pár év is olyan kedvezően fordult a magyarság mozgalmai­ra. Az angolság bőkezűen karolta fel az ő ügyöket, ha az anyagiak­ban nyújtott adományokat is pénzre számítanék, több mint két­szerese folyt be az angoloktól é- Companyktól annak az összegnek, amit a loraini magyarság össze gvüjtött, összehozott a szentoltár ra. ITiabb korszak kezdődött az egyházi életben a Ludmon Sándor előbb helyettes, majd rendes lel­készkedése alatt. Az 1906- évi közgyűlés nyu godtan mondhatta arról az épít­kező esztendőről, hogy “az egy­házunkhoz tartozó kevesek szivé­ben az Ur házához, szent vallá­sunkhoz való buzgó szeretetek, odaadásnak. áldozatkészségnek szent és olthatatlan lángokkal ég. Mivel az east chicagói újonnan szervezett egyház, mely templo mát is felépítette, megbivta a lel- készi állásra Ludman Sándor lő­réim lelkészt, ő az október 12-ikl presbytery gyűlésen jelentette be hogv e meghivást, elfogadván, a loraini lelkészi állásáról lemond. Az egyháztanács e lemondást el­fogadván, azt határozta, hogy a gyülekezet mindennemű igényei­nek szem előtt tartása indokából a másnapi közgyűlésnek a davto- ni lelkész. Viráo; Tstván meghívá­sát javasolja. Midőn ezt a lemondást a köz­gyűlés is elfogadta a távozni ké szülő lelkész érdemeinek elisme rése mellett, a lelkészi állásra meg hivatott a jelenlegi lelkész. Mielőtt a lelké''"vá1to"áson túl eset volna az egyház, történt ok tóber végén az a dinamitroMműv künn az erdőben, ami összetördel­te a sok épületek közt a mi temp­lomunknak legtöb’o diszablakát és az iskola ablakokat, a minek a' sürgető helyrehozása 115 dollár rendkívüli kiadást hozott az egy­házra, s a miért kérdőre vonni senkit sem lehetett, mivel a Krantz Hardware Co.-t nem köte­lezhette el a törvény a kárpótlás­ra. Másfelől a jövőre okulva ki­mondatott, hogy a templom abla­kok minden baleset ellen bebizto- sittassanak- A minthogy 1908 jú­nius óta 500 dollár értékre van­nak biztosítva a templom ablakai. Hogjr ez egyházi munka rend­szeresebb legyen, a több testvér­egyház körében bevált egyházi alapszabályt mi is összeállítottuk. E szerint szabályozva van az egy­háztagság. Az egyházi elöljárókat 19l 1 óta két évre választja a köz­gyűlés s a város mindenik magyar lakta részéből választatnak a presbyterek, hogy mindegyik ponton legyen képviselője az egy­háznak. így folyt a közelmúlt hat év alatt az egyházi munka s forgo­lódtunk a társadalmi téren is né­peink javára — a magyar név di­csőségére. Nagyobb dologi munkát és ki­adást igényeltek: a lelkész lakhoz hozzá épített konyha, a templom év a paróchia festés kivül-beliil, festés, templom csatornázás, ha­rang feltétele, a templom udvar levágása, befásitása, újra begye- pesitése körül kifejtett munkála­tok. Mégis lefizethetett az egyház az adósságból közel 3000 dollárt hat év alatt­Az egyháznak közel tiz év alat­ti bevételei ezek szerint vehetők 26 ezer 500 dollár, ebből lemegy a fökölcsön összege 6500 dollár, volt tiszta bevétel 20 dollár, en­nek értékében van szép tágas, minden hozzátartozóval felszerelt temploma, csinos tartós matt olaj­festéssel értékes orgonája, a to­ronyban két harang a hivek ön­kéntes adományából szereztetett be. A lelkész lakás is el van látva, mindennel. Iskolánk is eléggé fel van sze­relve mindennel, az épületeink jó karban vannak. Ha felbecslőt kérdeznénk is meg, az sem szabhatná kevesebbre az egyház ingó és ingatlan va­gyona értékét, mint 22 ezer dol­lárra. ehez a nagy orgona értéke 1800 dollár, összesen 23 800 dol­lár. Vegyük le az adósságot, ma­rad 20 ezer dollár, tehát semmi el nem veszett abból, amit az egyház szerető hivek áldoztak közel tiz és alatt az TTr oltárára. Ám mondjon bármit a csügge- dés, a kis hitüség, mi nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi egyházi életünk, társadalmi tevékenysé­günk nem ad okot panaszra- Sőt ellenkezőleg, édes reménynyel töl­ti be minden egyházát szerető testvérünk szivét a még szebb jö­vő felől. Midőn igy számot adunk főbb vonásokban a gyülekezeti életről, zárjuk e széip- énekkel e történeti szakaszt: Légyen te kőfalaidban Csendesség és jó békesség, A község közt egyenesség, Jó szerencse házaidban. Az én atyámfiáiért Adjon Isten jó békességet. Szentségiért én e helynek, Mely szerzeteit az Istennek Minden jót kívánok tenéked. (122. Zsolt. 3. verse.) ——o------------­ÖRÖMHÍR. 1913 október 19. A KÉMEK TUDÓSÍTÁSA. IV. Mózes 13:1-3, 17, 14, 25. Aranyige: “Ha Isten velünk, ki­csoda ellenünk?” Róm. 8:31. Nehéz, hosszú utat kellett az Iz­raeliták fiainak megtenni, amikor a pusztában vándoroltak. Sokszor a felmelegedett homok égette, máskor a kavicsos ut törte fel lá­baikat. Az utazás sem volt akkor még biztos, nem tudták, mely ol­dalról támadhatják meg őket ván dorlásukban. Isten azonban minden akadá­lyon átvezette őket. Nappal felhő, éjjel tűz oszlop vezette őket. Egy napon aztán egy szép vidékre ju­tottak. Zöldfii terült el lábaik alatt s a folyó és patak vize csör­gedezett mellettük, a hatalmas fák ipedig pihenő helyet s árnyé­kot nyújtottak a fáradt vándorok­nak. Oh, milyen jól esett nekik egy kissé megpihenni. Egy napon aztán meghagyta Is­ten Mózesnek, hogy válasszon 12 embert, akik megkémleljék az igé jet földjét, Kánaánt, mely már nem messze feküdt tőlük. Még egy kis utazás, még egy kis fá­radtság, még egy kis engedelmes­ség az Isten iránt és eljutnak ar­ra a földre, amelyet Isten népé­nek szánt, a tejjel, mézzel telt Kanaánba. Mózes kiválasztott 12 embert, a kik csakugyan elmentek a föld meekémlelésére. Amikor a hegyen átalhágtak, csakugyan látták a gyönyörű vidéket gazdag termé­sével. De azt is látták, hogy ha­talmas emberek laknak azon a földön, akikhez ők csak olyan gyengéknek tűntek fel, mint a me­zei sáskák. Káleb volt az egyik kém, aki biztatta, bátorította a népet, hogy ne féljenek, mert Is­ten majd csak megsegíti őket. A nép azonban megijedt és nem akart tovább vándorolni. Ismét zúgolódni kezdtek Mózes ellen és azt mondogatták, hogy inkább Egyiptomban haltak voltak meg, sem minthogy ezen óriások fegy­vere által pusztuljanak el. Egy másik kém, Jósué, szintén bátorí­totta a népet, rámutatván I'■ten- nek annyi sok segedelmére. Tsten erősebb, mint amaz óriások, mon­dogatta. Hasztalan! a nép zúgoló­dását csak nem lehetett lecsilla- pitani. Már-már köveket akartak emelni a kémek ellen, amiért Is­ten örökre el akarta volna taszí­tani a népet. Azonban Mózes új­ból imádkozott a jó Istenhez né­péért. Kérte, hogy legyen irgal­mas a néphez. A buzgó imát Is- te ncsakugyan meghallgatta s csak azokat zárta ki az Ígéret földjéről, akik zúgolódtak és nem tértek meg ő hozzá. Vigvá'znnk, hos’v mi is ne az Tsten ellen zugo- h'dó táborához tartozzunk ural­ta! kizárassunk a Jézus által ígért örök boldogság hazájából. Tanulság. Az ígéret földje ott feküdt az izraeliták lábai mellett már. A kémek saját szemeikkel meggyőződtek, hogy csakugyan gazdag az Ígéret földe, a kérdés, a nagy kérdés most csak az volt, érett-é a nép Kanaán elfoglalásá­ra? Erős-é csakugyan az Istenben vetett bizodalmuk? A tejjel-mézzel folyó Kanaán Magyar népünk mindinkább ván­dorol hazájából, ahol nem tud megélhetést teremteni. Isten ve­zeti a vándor népet egy uj haza felé. Az Egyesült Államok gaz­dagsága az utolsó évtizedekben olyan rohamosan emelkedett, hogy bátran lehetne az ezeregy éj­szakai mesét megírni Amerika gazdagságáról. Nagyszerű ország ez, tejjel-mézzel folyó Kanaán. — Nem kell itt a szorgalmas ember­nek fekete kenyeret enni, nem kell itt a munkás embereknek nyomorogni. És mégis azt látjuk, hogy különösen a nagy városok­ban leírhatatlan nyomor váltja fel a gazdagságot. Mi ennek az oka? Az, hogy az emberek lelkét ebben a gazdag országban nem tölti el teljesen a felebaráti szere­tet. Óh, vajha mi, akik az élet ván­dorai vagyunk, átalértenénk nagy szerű kötelességeinket, megérte­nénk, támogatnánk és szerelnénk egymást tiszta szívből?

Next

/
Thumbnails
Contents