Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-10-11 / 41. szám

$5.00. 2. Reform. Nőegylet Toledo, O.-ból $10.00. 3. Református Betegsegélyző Egylet Johnstown, Pa.-ból $10.00. 4. Toledo, O.-i magyar ref. egyház $18.00. 5. East St. Louisi 111. magyar református Egyház $10.00. 6. Central Publishing House Cleveland, O. $150.00.

7. Loraini, 0. magyar református egyház $12.00. 8. Bridgeporti,

Conn, református Nőegylet $50.00. 9. Bridgeporti, Conn, első magyar református egyház $72.00. 10.

Bridgeport!, Conn. ref. énekkar $10.00. 11. Bridgeporti, Conn,

református betegsegélyző egylet $5.00. 12. Bridgeporti, Conn. ref. vasárnapi iskola $9.06. 13. Bridgeporti, Conn. ref. nőegylet tea-estélye jövedelme 119 dollár 56 c., mely összegből 50 dollár a daytoni r. k. egyháznak adatott $69.56. 14. Central Publishing House Cleveland, O., 2-ik küldése $100.00. 15. Turóezi István gyűjtése Windber, Pa., 15 dollár, melynek fele a lelkész részére adatott $7.50. 16. Amerikai magyar ref. egyházmegyétől $25.00. 17. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja gyűjtéséből 200 dollár, melyből 25 dollár a daytoni r. k. egyháznak adatott $175.00. összesen: $738.62 azaz hétszázharmincnyolc dollár és 62 cent. A Turóezi István áltál gyűjtött összeghez hozzájárultak a következők: Turóezi István $5.00, Szinyei János és Tóth Sándor 1—1 doll. Kelecsényi Dániel, Polgár Sándor, Ludaser György, Béres Bertalan ós Géczi István 50—50c. Sam Mandelo, J. S. Stout, N. N., Disznay János, Béres János, Fazekas Pál, Bodol- lay József, Király János, Lukács , Tanyi, Borbély József, Katona József, Was Balázs (Martha Balázs, Bubenkó József, Domonkos Mihály, John Dorotzák, M. O. H., Ralf Farbo, J. Joffe, Gyenes Dániel és Turóezi Piroska 25—25c. Kovács János 15e., és W. E. Holen stine 10c. — Midőn a szives adakozóknak, úgy magánosoknak. mint testületeknek, valamint az Am. Magyar Reformátusok Lapjá-nak és Turóezi István urnák egyházunk nevében hálás köszönetünket nyilvánítjuk, kérjük az esrek TTrát, hogy jutalmazza meg őket, áldozatkészségükért a maga bőséges tárházából, amiért naw kár vallott egyházunkat kérdek voltak meo-seo’iteni. Ha valakinek neve és adománya ezen fenti kimutatásból tévedésből talán kimaradj vo’na- kérjük tudomá- pvm.v™ hozni ho^-v hibánkat hely- ro hozhatok. Kelt Dayton. O., ■>o-|o ^rt_ r Kovács Endre, ref. lelkész. (d Demetor József, fő^ond- j nők. Lőrincz Mihály pénztárnok. |

6

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LaPjA 41. szám. Október 11.

Mértékletesség.

GYERMEKEKNEK.

Az áldozat.

Ohio állam egyik kisebb telepén nem volt szorgalmasabb, igyekvőbb, józanabb fiatalember, mint a Kovácsék Johnyja. Büszkesége volt szüleinek, testvéreinek, az összmagyarságnak, de legnagyobb öröme mégis egy barna leánynak tellett a fiatal legényben. Estén- kint összejöttek hol itt, hol ott. Ilyenkor nem is esett másról szó, mint a ragyogó szépségű jövőről. Johny törekvő fiatal munkás volt, kiből pár év múlva foreman is lehet, szóval nem kellett attól félnie, hogy egy asszonynak, egy családnak ne tudna kenyeret keresni. A szép fiatal pár előbb a hónapokat, utóbb már csak a heteket számította, csak azt akarták még bevárni, a inig a Johny bankkönyve kerek ötszáz daliárra szaporodik. Számitgatták 460, 470, 480, már- már elérkezett a várva-várt idő, a midőn kéz a kézben beállíthatnak a tiszteletes úrhoz, a midőn közbe jött egy csekélység, egy semmiség, egyetlen egy pohár whiskey, a mely egy boldog ifjú Ref Lap 6

párnak a boldogtalanságát okozA KIS KOSÁRKÖTÖ.

Kis Eduskának nagyon gazdag szülei voltak. Eduska csak az ő gazdagságukban bízott, s nem akart tanulni. A gazdag ur kastélya mögött pedig volt egy kis kunyhó, abban lakott János édes anyjával, aki szegény napszámos asszony volt, János pedig nagyon szorgalmasan tanulta a kosárfonást.

Egy napon Eduska elment a fiukkal a tenger partra horgászni. János pedig fűzfavesszőt metszett. Éppen haza akart menni egy nagy köteg vesszővel, midőn egy csolne. Elővette kését, szép fűzfavesszőket metszett és csinos kis kosarat kezdett kötni. Több fekete férfi, asszony és gyermek kíván csian nézte a munkáját.

Mikor a kosár készen volt, János oda adta egy fekete embernek, kiről azt hitte, hogy az a főnök. De most mind valamennyien, kicsinyje-nagyja, szintén olyan kosárkát akart bírni. Egy külön kunyhót építettek János számára, nagy kókuszpálmák árnyékában, hol zavartalanul dolgozhatott.

De most azt követelték, hogy Eduska is kössön kosarakat. De bizony az nem értett hozzá, erre a

A tengerpartra ment horgászni.

* *

*

ügy történt, hogy este midőn Johny befordult az utcasarkon, szembe találkozott az előmunkás fiával, a kivel együtt rótta a kis városka iskolájának a padját. A két fiatalember meleg barátsággal fogott kezet, majd a rég nem' látott barát nevetve hívta Johny-t egy pohár italra. A fiatalember eleinte szabadkozott, de midőn a barátja gúnyolódni kezdett, akkor már a szemében kigyulladó daccal tért be a sarki saloonba. Egy sarok asztalnál ülő társaság hangos szóval köszöntötte őket. Johny és barátja egy pillanatig haboztak, majd letelepedtek a* hangos társaság asztalához. Johny látva a mulatozókat, most már dacból is whiskeyt kért, ő is hangos, lármás akart lenni. Az ital egy pillanatra égette a torkát, de azután valami jó1 e«ö érzés vette elő. Az asztalnál kártyázni kezdtek. Johny eleinte csak nézte, azután belebocsátkozott ő is a játékba. először csak egv féldollárost, maűl ecv dollárt küldött a szerencséért folyó küzdelembe. Koznak közeledett a parthoz — néhány marcona férfi hirtelen kiugrott a partra, tengeri rablók voltak — megragadták a fiuakat és elvitték a hajójukra, hogy majd eladják, mint rabszolgákat.

De éjjel nagy vihar támadt, mely a hajót messzire elsodorta, s valami sziget szikla-partján törést szenvedett, a hajó legénysége mind oda veszett, csak a fogoly fiuk menekültek meg, igy jutottak a szigetre, melyet nagyon kegyetlen négerek laktak.

Jánosnak eszébe jutott, hogy mestersége talán hasznára lehetben valaki egy újabb pohár italt tolt elébe. Most már keserűséggel, de azért is leöntötte a torkán. Gondolatai kuszáltak lettek, c^ak a pénzt látta maga előtt, a kínálkozó szerencsét, és újból játszani ’■ezdett. Homályosan emlékezett e<ry barna leányra, a ki ma hiába várja, meg 480 dollárra, tisztele- tesre, esküvőre. .. Mikor éjfélkor felkelt a helyéről támolyogva számolgatta, hogy harminc dollárt hagyott ott az éjjel.

vad emberek megharagudtak és jól elpáholták, sőt tán meg is ölték volna, ha János nem könyörög érte. De azt parancsolták neki: vesse le szép bársonyruháját és adja oda az ügyes Jánosnak, ő pedig vegye fel annak a rongyos kabátját, legyen az ő szolgája és készítsen neki fűzfavesszőt. Eleinte nagyon nehezére esett Eduskának a munka, hanem lassankint mégis csak beletörődött s idővel ő is megtanult kosarat fonni.

Józan ész Ügyes kéz,

Soha éhen nem vész.

A barna leány másnap, harmadnap is hiába várta a fiatalembert. Vasárnap találkoztak, de a Johny nem is mert a leányra nézni.

Egy hónap múlva vége volt a megtakarított pénzének. A gyárból is kitették.

Azóta sok idő múlt el. A leány már máshoz ment férjhez, Johny pedig soha sem tért vissza jó útra, hanem munkakerülő, italkedvelő, részegeskedő, börtönviselt l F. A.