Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-09-20 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 38. sz. Szeptember 20. Tárcza. GYÖRGY UR, A KÖLTŐ. Irta: Lőrinczy György. Isten látja telkemet: a druszáimról nem igen szeretek s nem is szoktam rosszat beszélni. Az ember azt hinné, hogy ennek a névnek a viselői valami szörnyű boldog emberek lehetnek. Mert hát már az is igen kecsegtető, hogy két ipszilon is van benne, s igy akinek az első nevébe nem jutott ebből a kapós betűből, legalább a keresztvíz jussán kiveheti belőle a maga részét. Aztán olyan természetesen simul az úri titulushoz: György ur; ugy-e, egészen összeülik? Csompolyay György hát ipszi- lin dolgában nem igen szorult u- gyen a keresztnévre, ellenben a mi az uraságot illeti, arról, mióta az ősi skvarkájától megszabadította a takarékpénztár, nem valami fönnhéjázóan gondolkozott-. Mikor ugyanis főszámvevővé meg választották és bevonult a megyeháza kikötőjébe, az öreg ordo- nánchajdu kegyeletes tisztelettel köszöntötte. — Jó reggelt kívánok, nagyságos uram. Csompalyay György ur szomorúan elmosolyodott. — Nagyságos? É” ? Tekintete* is csak vékonyan, nagyon vékonyan, fiam. Hanem az ifjabbik Csompolyay György, v gyis az ifjabbik György ur, a ki a “tekintetes is csak vék- nyan”-nak a fia, az már egészen más. A család büszkesége, a ki az elpazarolt háromszáz hold ősi földeket visszavivja. Előbb azonban aljegyzővé, majd főjegyzővé, képviselővé lennie, mert a miniszterség azután következhetik. Sőt egyelőre a gimnáziumba kell járni, az ötödik osztályba, a hol az aorisztikusokat és a versfaragást tanítják, nyilván azért, hogy az ötödik gimnazistákból képviselők és miniszterek lehessenek. És azt is igen könnyen meg lehet magyarázni, hogy ifjabb Csompolyay György ur az ötödik gimnáziumban sokkal kevesebbet törődött legközelebbi őseinek a me-, rész álmaival, mint ama bizonyos aorisztusokkal, vagyis inkább mint a versfaragással. Mert Fab- ricius tanár ur megparancsolta, hogy holnapra verset kell írni. Ez nagy esemény volt a Csampolyay- házban. Vers! György ur verset ir! Oly titokzatos és rejtelmes va- ’ami volt az! Csupa suttogás lett tőle még a konyha is. Vers! Halkan, remegően járt szájról-szájra a varázsos szó. A kis szobában pedig Görgy ur irta a verset. Ugyanis a Fabricius tanár ur tanítása szerint, a ki azt mondta, hogy verset könnyű Írni annak, a ki tud és hogy verset a- kármiről is lehet Írni. Hát György ur hogyne tudna? Hiszen a két ismeretlenes egyenleteket nem lehet akármiről Írni, mégis tudja. Tehát akármi, az mindegy. Hanem valamit irni kell, az bizonyos. És György ur mélázva tekintett ki az abalakon, ahol azonban sem akármit, sem valamit nem látott, hanem csak azt, hogy odakünn lassan, csöndesen hullnak a hópely- hek és lustán, egyformán letelepszenek a fehér,, hideg világra. Minélfogva György ur megragadta a plajbászt és hirtelen támadt költői ihlettel odaírta a papírra a vers első sorát: “Télben a hidegek’’... Valami benső sugallat ugyan váltig arra biztatta György urat, hogy mit csinálnak azok a hidegek? Bizonyosan arról is kellene irni, azonban György ur elhatároz ta, hogy arra később is ráér. Igen. majd azután. Most még elég az hozzá, hogy “télben a hidegek’’... Hanem azért a nyár kétségkívül szebb, mint a tél, dacára, hogy télben korcsolyázni is lehet, annak tudniillik, kinek nem kell ver set Írnia. De nyárban meg jó beleg van, az bizonyos. György ur elmosolyodott... Persze, ha tél-1 ben a hidegek, akkor nyárban a melegek. Az ember nem is képzel-j né,mig meg nem próbálja, hogy milyen könnyű a versírás. Fabricius tanár ur. .. hja, persze! És miután a második sort: “nyárban a melegek,” — odaírta az első sor alá, akkor a vers fölibe irta a! címet: Az évszakok. Aztán szabad szárnynyal kezdett röpülni, át az évszakokon. Mind a két könyökével az asztalnak dőlt és nehéz, nagy fejét a. tenyerei közé szorította. A szeme kidülledt, úgy bámult merően a papirosra . .. Igen tavaszszal mindig az a kutya szél dudál, öszszel meg szakad az eső. Diadalmasan nézett a papirosra. Alig tudta elhinni, hogy megvan a vers. Pedig megvan. Télben a hidegek, nyárban a melegek, t vasz- szal a szelek, őszszel a fellegek. A többi, az kismiska a bolond is tudja. És hát ha mindenki tudja, akkor minek is megírni? Gy"rgy ur úgy találta, hogy poétái kötelességének eleget tett. ITa akármiről is lehet irni, tehát ime: tél, tavasz, nyár, ősz; hideg meleg, szél, felhő. Ez bizonyosan sok mindenféle együtt, pláne: többes számban. És egyebet mit is lehetne ehhez irni? Azonban le kell irni tisztán, szépen, felülre a cimet: Az évszakok, — nagy betűvel és a Sorokat egymás alá, mert vers csak úgy lesz belőlük. És aláírni szépen a nevét: ifjabb Csompolyay György. Dicséretére legyen mondva: tömérdek ipszIlonjai közül egyetlen egyet sem felejtett ki. (Hja ! az oroszlán- körmök ! mondta volna rá i lősebb Csompolyay György ur.) S végre, miután a vers megvan é-s le van tisztázva, aláírva szépen, hát be is kell adni Fabricius tanár urnák, aki maid kalkulust ad rá: egyest vagy kettest. De bizonyosan egyest ad, mert a vers ... hát igen, az már vers! És aztán Fabricius tanár urnák majd bizonyosan az is eszébe jut, hogy ime, ezt a verset is ifjabb Csompolyay György irta, ugyanaz tudniillik, a ki a két ismeretlenes e- gyenleteket szokta kidolgomi. György ur a diadal reménységével, mind a mellett kissé vizs gálódva nézett Fabricius tanár arra, valahányszor as iskolába lépett. Szerette volna leolvasni az arcáról, hogy vájjon... csak azt, hogy olvasta-e már az évszakokról szóló verset. De mivel Febri- cius tanár ur a második, a harmadik napon sem szólt róla. tehát nem, semmiesetre sem olvasU Mert ha olvasta volna, akkor bizonyosan odamenne hozzá, már mint György úrhoz és szokása szerint megsimogatná a fejét. Egy kicsit talán csodálkoznék is. Ez a gyerek! És ilyen verset irni! Sőt talán szelíd kétkedéssel meg is kérdezné : — Csakugyan te Írtad ezt, fiacskám? Hanem a negyedik napon Fabricius tanár ur elhozta az összes verseket és kiosztotta az ötödik gimnáziumban, mindenkinek a ma gáéft. És visszaadta György urnák is az évszakokról szóló verset és sem nem csudálkozott, sem kétke- dőleg meg nem simogatta a György ur fejét, hanem a versét, azt szépen kétfelé szakította és úgy dobta vissza. — Samárság! Hogy lehet ilyen butaságot irni? S ezt kétségkívül az évszakokról szóló versre mondta, mialatt a György ur szeme előtt tarka karikák keltek táncra. Hogyan? Hogy szamárság az évszakokról szóló vers? Miért? Mi szamárság van abban? Talán nem igaz? Vagy mi hát? — Megkérdezni azonban vonakodott. Csak eltöprenkedett rajta sokáig, nagyon sokáig ; nem azon, hogy az évszakokról szóló vers szamárság. Óh! Szinte mosolygott rajta. Hanem, hogy hát milyen irigy és ostoba ez a világ! És Fabricius tanár ur is milyen irigy! Vagy pedig, hogy nem értheti meg a verset, az versét, a verset az évszakokról. De azért is, az megvan, igen a gummi arabikummal szépen összeragasztotta a szétszakított papírlapot, az évszakokról szóló verset... És mondhatom: ebben az egyben igazán poéta volt György ur, igazi, valóságos poéta, a ki hatezer év óta sohasem látta be őszintén, hogy------rossz verset irt.-----o----BUDAPEST ISKOLÁI. Igazán érdekes statisztikai kimutatást adott közre a minap Dr. Dévi Ferenc Budapest városának iskolaügyi tanácsosa abból az alka lomból, hogy immár 40 esztendeje annak, hogy Budát Pesttel egyesitették és igy alapját vehették egy ragyogó és nagystílű világvárosnak. A kimutatás elmondja, hogy a főváros ez idő alatt, csak uj iskola épületekre 36 millió koronát áldozott. Jelenleg 405 iskolát tart fenn ai főváros, ezek közül 85 az ovoda, 116 az elemi iskola, 18 a polgári fin, 18 a polgári leány, 2 a főreál, 5 a felsőkereskedelmi, 2 a felsőbb leány, 2 az iparrajz, 7 a kereskedő tanonc, 63 az iparos fiú, 19 az iparos leány, 42 a gazdasági és háztartási ismétlő, 4 a női ipar, 14 a, női kereskedelmi és 8 a különböző egyéb intézet. Az iskolába 4898 tanerő működik és a legutóbbi esztendőben 104,978 tanuló tanult. Ismerve a kormányaink szük- kebliiségét az iskolák iránt, mindenesetre örvendenünk kell azon, hogy a kormány vétkes mulasztásai dacára is. hazánk fővárosa méltóan teljesiti a tanügy terén a kötelességeit.-----o----ORVOSI HÍR. Dr. Kovács Richard, new yorki magyar orvos visszatért európai tanulmányutiáról és orvosi rendeléseit ismét elkezdte. Fo»ad betegeket d. e. 10-ig, d. u. 1—2-ig és este 6—8 között, vasárnapokon d. e. 10—12-ig. — Rendelő helyisége 236 E. 69-ik utca. Telefon P'aza 5513.
