Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-09-13 / 37. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM.

NEW YORK, N. Y. 1913 SZEPTEMBER 13.

VOL. XIV. No. 37.

AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA.

Editor:

Rev. LAD. HARSANYI 235 East 115th St. New York. N. Y.

OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION

____MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON __ PUBLISHED EVERY SATURDAY.

Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the-Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3. 1879

A ZÜLLÉS UTJA.

Az iskolaév kezdetén vagyunk, a midőn a kis és nagy diák egyformán csak az iskolapadra gondol, a mely egy esztendei újabb tanulást, tudást jelent a szorgalmas számára, egy esztendei iskola kerülést, kárbaveszett esztendőt jelent a hanyag, a rossz tanuló számárá.

Szeptemberben vagyunk. Az iskolaév most kezdődik, tehát most kell a figyelmünket is az iskolának szentelnünk.

Minden szülő gondoljon e napokban az iskolára, a melyben gyermeke jövőjének alapját vetik meg. Most jusson eszébe minden szülőnek, hogy az iskolakerülőkből nevelkedik az emberiség salakja, hogy az iskolakerülés az első lépés a züllés utján, és hogy csak az első lépés nehéz, csak az első iskolakerülés nehéz, mert, a ki egyszer érezte a szülői és tani- tói fegyelem helyett a tiltott sza badság örömét, az szívesebben fogja az idejét, az iskola helyett az utcán csavargással eltölteni.

A gazdag ember gyermekét nevelő, szolgaszemélyzet őrzi. A szegény ember gyermekére senki sem vigyáz, ha csak a szülő nem szentelhet annyi figyelmet a gyermekeinek, mint a gazdag ember által bérelt nevelő, vagy szolga. A szegény embernek nagyon kevés a szabad ideje. Hosszú a munkaidő, nehéz a munka, fáradtan, összegörnyedve, elcsigázva a napi robottól, nem marad sem ideje, sem figyelme arra, hogy gyermekének úgy viselje gondját, mint a mennyire kellene.

A szegény ember gyermeke ezer veszélynek van kitéve és éppen ezért, dacára annak, hogy a szegény embernek sem ideje, sem figyelme nem marad a gyermeke számára, mégis, még jobban kell vigyáznia a gyermekére, mint a mennyire a gazdag ember gyermekét a nevelő, a szolga őrzi.

A szegény ember gyermeke az utcán nő fel. Az utca pedig nagyon rossz- tanácsadó*. Az utca megtanítja a gyermeket a csúf beszédre, a tisztességtelen visel kedésre. Az utcáról a gyermek az iskolába kerül és bár ott még sok esetben jó útra tudják téríteni a gyermeket, a legtöbb esetben még is meddő a fáradság, mert a gyermek lelke oda vágyódik, a hol számára a legtöbb élvezet, szórakozás kínálkozik. Az utcára.

Az olyan gyermek, a ki egyszer elkerüli az iskolát, elkerüli többször, sokszor azt. Az iskolában előbb dorgálják, büntetik, megszégyenítik. Ez mind nem használ, mert hiányzik az iskolai fegyelem kiegészítője, a házi fegyelem. Hiányzik a szülői felügyelet, a szülői nevelés, a melynek ki kell egészíteni azt a nevelést, a melyet a gyermek az iskolában kap. Az iskola tanít, az otthonnak pedig nevelni kell.

Az olyan szülő, aki gyermekét szabadjára engedi, megérdemli azt a szégyent, a mely egy elzül- lött gyermek révén érheti a szül- lőt.

Az olyan gyermek, aki az iskola látogatás helyett iskolát kerül, csakis a szülői nemtörődömség ál dozata.

Minden szülő, aki nem törődik azzal, hogy gyermeke eljár-e por^ tosan az iskolába vagy sem és

nem törődik azzal, hogy gyermeke a szabad idejét hol tölti el, maga segíti elő gyermeke elzüllését.

Az utca az első lépés, a korcsma a második, a börtön a harma dik, a mely a végelzülléshez vezet,

Szeptemberben vagyunk. Itt az iskolaév kezdete. Most van az az. idő, a midőn minden rendelkezésünkre álló időnket gyermekeinkre kell áldoznunk. Adjuk meg mindazt a gyermeknek, a mire szüksége van, mert a reá pa zárolt időnk és figyelmünk csak olyan lesz, mint az elvetett mag, a mely zsázszorosan visszafizeti azt, a mit vele és érette tettünk. Ne feledjük el, hogy a gyermekeké a jövő és hogy a jövőnek még mi is részesei akarunk lenni, mi is tanúi akarunk lenni gyermekeink boldogságánál!, összehasonlítást téve közöttük és más gyermek közölt, a kik a szülői gondatlanság, vétkes és bűnös könnyelműség következtében az iskolakerüléstől kezdve a züllés minden fokán keresztül mentek.-----o----A CSALÁDFŐ HALÁLA.

Indiánná államban, Noblesville- bpn meghalt egy kilencvennégy éves öreg ember, a ki halálával egy igen nagy családot borított gyászba. Az öreg Riley Shephard valóban reá szolgált a “családfő’’ megtisztelő címére, mert hazáját nem kevesebb mint 227 utóddal ajándékozta meg. 29 gyermeke, 126 unokája, 68 dédunokája és 4 ükunokája siratja az öreg halálát, aki megérdemelné, hogy emlékét a szülőhaza is megőrizze, mint olyanét, aki a családi élet melegségének és bensőségének követendő szép példáját adta.

Az amerikai polgárság.

Lépten-nyomon, mindenhol és mindenkitől azt halljuk, hogy fogadott hazánk . iránti kötelességünk annak jó és hasznos polgárává lennünk. Nagyon sokszor olvastunk arról, sőt e lap hasábjain is igen sokszor elmondottuk, hogy az amerikai polgárság, illetve az Egyesült Államok polgárjogának .ti bírása nemcsak kötelességet ró ránk. hanem olyan jogokat is a dl a melyek minden polgárt jogos büszkeséggel tölthetnek el, mert az Egyesült Államok megvédi polgárainak az életét és vagyonát egyaránt, éppen úgy Mexicoban, mint Kínában, vagy a világ bármely részén.

A polgárság joga sok előnyt ad és csak kevés kötelességet ró ránk és ennek dacára is közülünk csak kevesen igyekszenek arra, hogy az Egyesült Államok polgáraivá lehessenek, holott más ország fiai direkte azért jönnek át a nagy vizen, hogy születendő gyermekük itt láthassa meg a napvilágot és igy polgára lehessen egy olyan országnak, a melynek hatalmát, gazdagságát, nagyságát a világ bármely részében is elismerik.

Mindezeket pedig annak alkalmából mondottuk el, mert Mrs. Herman H. Harjes, egy francia bankár felesége csak azért hajózott át az óceánon, hogy az ide- érkezte után hat órával később tényleg meg is született fia amerikai, nem pedig francia polgár legyen.

Pedig francia állampolgárnak lenni sem éppen utolsó dolog.