Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-09-06 / 36. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 36. sz. Szeptember 6. eperfa alatt vacsorához ültek, Laci váratlanul igy szólott: — Csípje meg a kakas a szobaleányt, miért nem tesz ivóvizet az asztalra ? Félelmes csönd állt be, az öreg Takácsné csodálkozva nézte a; gye reket, a nagyapa pedig ijedten kö-> högni kezdett... — Ki tanitottt erre a beszédee? — kérdezte a Laci anyja megbot- ránkozva. Laci egy biztató pillantást vetett a nagyapjára, majd hősiesen igy szólt: — Ezt már Pesten tudtam, anyuskám, már akkor tudtam, mikor a vizsgát letettem az iskolában ... — Nem mondasz igazat, mert. Pesten sohasem hallottam tőled ilyesmit ... Ha szépen el nem árulod, hogy kitől hallottad, nem kapsz egy falatot vacsorára... A vén Takács zavartan sütötte le a szemét, de Laci hajthatatlanul ismételte: — Már Pesten tudtam, anyuskám. ., igazán már Pesten is tudtam. .. — Jó ,tehet nem fogsz vacsorát kapni... Egy-kettő, odaállsz a sarokba ... — De édes lelkem, csak nem fog az a szegény gyerek éhesen lefeküdni? — szólott a nagymama részvéttel. — Éhesen fog lefeküdni, mert ma nem érdemelte meg a vacsorát. Lacit odaállították a sarokba. Ella pedig, mikor a szegény testvér jehe nézett, könyezve ette meg a tejfölös csirkét és a pompás gyümölcsöket. És Laci komoran, de egy mártír hidegségével koplalta \ égig a vacsoraidőt, alz emeletes tyúkketrecnek támaszkodva. . . Ti:' óra felé, mikor az egész ház elcsöndesült, egy óvatos alak surrant be titokzatosan a gyerekszobába. A vén Takács volt, a lóku- pec, aki hideg sültet és gyümölcsöt csempészett az unokája ágyába. Laci szepegve kérdezte: — Te vagy, nagyapa? — Én vagyok... Itt van egy pár jó falat, edd meg csak gyorsan. .. A kiéhezett Laci mohón neki esett a sültnek és aztán összenéztek a holdvilágban, mint két jó cimbora, aki teljesen érti egymást. A vén Takács később összeszedte a csontokat és megcsókolta az álmosodó gyereket. — Most már aludj öreg, majd holnap ismét velem jösz és ... na, aludj már te kis betyár. RÉGI MAGYAR ÉLET. Szép könyveket kedvelő református testvéreink figyelmét felhívjuk arra a felette érdekes és tartalmas könyvre, melyet fenti cim alatt a tősgyökeres magyar református kiváló író, Móricz Pál adott ki újabban. A ki e gvönyö- rü könyvet magának megszerezni óhajtja, küldjön be 1 dollárt a homesteadi ref. lelkészi hivatalba e címre: Rév. Alex Harsányi, 1008 Tent Ave. Homestead, Pa. \ valódi “Pain Expeller ’ ’ beve- vésre is alkalmas és jóhatá- "u. 4 cseppet kell egy pohár vizbe tenni. 25c ~'s 50c a gyógyszertárban vagy rendelje, direkt tőlünk: F.ftd. RICHTER &C0. 74 80 Washington St. New York. GYERMEKEKNEK. A ZONGORAÓRA. Miskának zongorát vett az atyja s tanitatta őt. Eleinte kedvvel tanult, de később beleunt; gyűlölni kezdé a. hangjegyeket, s a helyett, hogy a zongorán játszott volna, szívesebben játszott az utcán pajtásaival; zongoratanitója intette, atyja gyakran megdorgálta, Miska sirt — de azért zongorázni nem tanult. — Hallod-e Miska ! — mondá — kínlódni a zongora mellett. Mikor már nagyobb lett s valamely társaságban megjelent, tapasztalta, hogy az olyan ifjakat, a kik zongorázni tudnak, minden, ki szereti. Különösen barátját, Viktort, ki zongorázni jól tudott, ndndenki szerette, fölkereste, örömest társalgóit vele s ajándékokkal halmozták el. Hja, nagyon jól tudott zongorázni. Ha valamely társaságba együtt mentek, Szívesebben játszott. neki atyja egyszer — ha nem tanulsz szorgalmasan zongorázni, nem taníttatlak tovább. Miska nevetett és örült. — Jól van — jegyzé meg atyja, — ha nincs kedved, ne tanulj, de j tudd meg, hogy később majd meg bánod. Majd ha megnőttél, nem egyszer fogsz felsóhajtani: Bár szót fogadtam volna édes atyámnak! Bar ne hagytam volna abba a zongoratanulást. Csakhogy akkor mar késő lesz a bánat. — Nem, édes atyám — viszonzá Miska — bizonyosan soha sem fogok igy felsóhajtani. A zongoratanitó nem járt többé a házhoz és Miskának nem kellett többé — a mint ő szokta mondani ‘lőször Viktort üdvözölték, barátságosan szorították a kezét, hize- legtek neki, vele pedig nem törődött senki. Valóban, sóhajtá ilyenkor M’s- ka, édes atyámnak igaza volt, én pedig nagyon ostoba fiú voltam, hogy nem fogadtam neki szót. De majd helyrehozom a mit elmulasztotta :n. Hozzáfogott a zongoratanukéhoz, fáradott egy esztendeig, de nem tanult semmit. — Már késő — sóhajtá — a mit nem akart megtanulni Miska, nem tanulja azt meg Mihály soha ! Abbahagyta erőlködését s nagyon megbánta, hogy gyermekkorában okosabb nem volt. r*» Egyék a mi Ízlik. Ne fossza meg magát kedvenc eledeleitől! Az élet alig érne valamit, ha minduntalan fontolgatni kellene, hogy mit szabad enni, mit nem, avagy mindent vegyelemeznie, amit enni kiván. A legkedvesebb ékezetek gvakran a legártalmasabbak, különösen azok, melyeket kedvenc ételeink és italaink jóizü fogyasztásában találunk. Ne engedje, hogy szervezete lelke fölött uralkodjék! Ha gyomra, belei kizökkennek a kerékvágásból, hozza ismét rendbe! Ez olyan egyszerű! Gondolja meg, a székrekedésben gyökerezik egész baja! A renyhe, eldugult bél kihozza a szervezetet rendjéből fejtetőből lábujhegyig és oka rosszullétének, munkaképtelenségének. A székrekedés megzavarja s megfertőzi a vérkeringést! Ilyen esetben korántsem terhelje agyon gyomrát drága szerekkel, mint: tabletták, sók, óriási pirulák stb. Van ezeknél sokkal jobb szer. Az igazi szer székrekedés ellen, a hires HUNYADI JÁNOS PIRULA! Apró pirula, oly kicsi, a milyenre csak készíteni lehetett és bár enyhén, de mégis jobban hat, mint bármi más szer széles e világon! Ezen pirula hires tudósok sok évi kísérleteinek eredménye s legjobb orvosaink rendelik s ajánlják. Csak kettőt vegyen be estére s másnap biztosan jól fogja érezni magát és ha egy kis ideig folytatja, úgy végre meg fog tisztulni s egészségét vissza fogja nyerni. Küldjön egy dollárt levélben alanti címünkre s mi postafordultával s bérmentesen egy családi üvegcsét (100 pirulával) küldünk, ez összes'családjának hónapokra elegendő. Avagy küldjön 25 centet levélbélyegekben, amiért szintén bérmentve egy próba-üvegcsét (20 pirulával) kap. Rendeljen még ma! ANDREAS SAXLEHNER, Dept. R. 130 FULTON STREET, NEW YORK CITY.
