Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-09-06 / 36. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 36. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 SZEPTEMBER 6. VOL. XIV. No. 36. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAIMA, Editor: Rev. LAD. H A R S A N Y 1 2515 East 115th St. New York, N. lr. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York. N. Y., under the act of March 3, 1879. MOHÁCS. (1526 Augusztus hó 29-én múlott 387 éve, hogy Szolimán szultán Mo­hács határában leverte II. Lajos magyar k rály seregét és a nyert győzelemmel elérte végcélját, mert immár fél Magyarország bir­tokába jó igen könnyű fel­adat volt. Mohács 1526-ban egy jelenték­telen kis község volt, a mely azon­ban fekvésénél fogva igen alkal­masnak látszott arra, hegy a szám­ra nézve sokkalta kisebb magyar sereg itt foglaljon védelmi állást és itt vívja meg a döntő csatát. Mint tudjuk a nagy csata elve­szett, a k'rály maga is elpusztult a Csele patakban talá’ván meg a földi életben nem talált nyugal­mat. A mohácsi csata talán egyike a legnagyobb eseményeknek ha­zánk történelmében, mert a vesz­tett csata után már nem a magyar király, hanem a török szultán volt Magyarország ura. Mohácsnál elpusztult a nemzet színe-java, elveszett az ország sza badsága, rabbá lett népe, a mely évszázadokon át nyögte a török uralom zsarnokságát. Azután sok-sok év telt el. A tö­rök uralmat egy még tán zsarno- kabb uralom váltotta fel, a mely­nek segítségével 1687-ben ismét Mohácsnál, Zentánál aratott dia­dalok után Savoyai Eugen békét diktált a török szultánnak. Az első mohácsi csata után az országból, a melynek nagy része a Aug. 29.) török uralom alá került valóban “Nemzeti nagylétünk nagy teme­tője” lett. A második mohácsi csatától fogva pedig, min! egy a sors boszu- állásaként, az eddig oly tündöklő félhold homályosodni kezdett. Az egykor oly hatalmas Törökország lassú évszázadok alatt tehetetlen, lenézett országgá lett, a melyből a mindinkább erősödő szomszédok nagy területdarabokat foglal ak vissza. Románia, Bulg'ria, Szer­bia, a most önállónak készülő Al­bánia, Görögország, Bosznia, Dal­mácia egykor mind török birtok volt. Az egykori hatalom elveszett, az egykori erő eltűnt, hogy he­lyett adjon a nemzetpusztitó gyöngeségnek, a melynek vége csak a pusztulás lehet. Mohácsnál a török valaha, 387 évvel ezelőtt nagy és országfogla­ló győzedelmet aratott. Ez a nap mindenkor szomorú emlékezetű lesz a magyar nép előtt, a mely ez évben először ébredhet annak tu­datára, hogy az egykori óriási ha­talom a közelmúltban semmivé lett és hogy helyette uj erők, uj, tán a töröknél is rosszabb szom- dok lesik-várják azt az időt, a mi­dőn a belpolitikai élet zivatarai által meglátogatott ország, egy uj mohácsi csata megvívása után, tán az uralmuk alá kerülhet. A dohányzás szenvedélyéről. Egy németországi lapban nem­régiben cikk jelent meg egy né­met iró tollából, aki érdekes ap­róságokat mondott el a dohány­ról. Az emberiség épen olyan szen­vedély ly el hódol a füstölésnek, mint az alkohol romboló élvezeté­nek. A dohány tudvalevőleg még fi szép kulturállanság ajándéka s Amerika a szülőhazája. Már Ko­lumbus is talált olyan indiánokat, akik dohányoztak s később az aránylag müveit Mexikóban is el­terjedt ez a szokás. Az ottani la­kosság szépen festett vagy ara­nyozott pipákat használt. A ben- szülött indiánok nem élvezték ter­mészetes formájában a dohányt, hanem más anyaggal, rendszerint bizonyos folyami kagylóval ke­verték össze. A kagyló héját meg­égették, porrá törték, ebbe do­hányleveleket kevertek, péppé áztatták, azután borsó nagyságú golyócskákat gyúrlak belőle és megszáritották. Ha hosszú útra indultak, ezeket a golyócskákat használták erősítő szernek, még pedig úgy, hogy a szájukba véve szopogatták és a kiszívott nedvet lenyelték. Mikor a dohányt átvit­ték Európába, eleinte csak dísz­növénynek tekintették. Nicolo Monardes, a sevillai (Spanyolor­szág) egyetem orvosa, 1565-ben gyógyszerként kezdte használni a különböző betegségek ellen s más spanyol orvosok is mindig újabb és újabb csodálatos tulajdonságo­kat fedeztek föl benne, ugv hogy végül is a kólikától kezdve a goly­váig meg az asztmáig, mindent azzal gyógyítottak. Lissabonban akkoriban Jean Nicot volt a fran­cia követ, aki bazaküldött egy csomót a csodálatos fűből s nem­sokára Franciaországban is hó­dolni kezdtek élvezetének és gyógykezelésre is használták. Leg inkább ugv szippantgatták fői, a mit különben fejfájás ellen tar­tottak hathatós szernek. XIV. Lajos udvarában nagyon kedvel­ték a “bonbons des tabac”-ot, a mit a hölgyek is szippanthattak. Az őszintességéről ismert Elisa­beth Charlotte nevű Írónő rémül­ten Írja róla: — Rettenetes, a mi itt történik. A nőknek állandóan piszkos az orruk a burnóttól, úgy hegy undor fog el és köpnöm kell. be- rájuk tekintek. — A dohány ról Törökországban sokáig az a hit volt elterjedve, hogy az öre­geket fiatalokká varázsolja. Na­gyon kedvelték mindenhol a cso- dafüt, de amilyen nagy mérték­ben nőtt híveinek száma, épen úgy szaporodott az ellenségei is. VIII. Urbán és XII. Innocent pá­pa egyházi átokkal sújtotta azo­kat, a kik a templomban tubákol- tak. Tudniillik ez úgy el volt ter­jedve akkoriban, hogy a papok még mise közben is föl-fölszittak egy-egy csipet burnótot. Egyes főpapok pénzbüntetéssel sújtot­ták a dohányt árusító vagy eladó egyházi embereket, néhol pedig állandóan följelentették az egy­ház ama tagjait, aikik dohányoz­tak. Johann Fecht sulzbergi pap például igy ir Christian Leder- mannról, nyájának egyik bárány- kajáról: ’’Mikor szent husvét napján az Ur asztalához járult, olyan bűzt terjesztett, hogy nem lehetett elviselni... tubákolt... ” A boldogtalan pásztor akkor igy folytatja: “Ha a parasztok a kis templomot teljesen megtol,tik, olyan bűz árad szét a levegőben, hogy néha ájulás környékez.” Oroszországban 1634-ig azzal bün­tették, akit dohányzáson értek, hogy levágták az orrát. Törökőr-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents