Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-08-16 / 33. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 33. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 AUGUSZTUS 16. VOL. XIV. No. 33. —---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------———-—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­AZ AMERIKAI M AGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAI’JA Editor R«‘v. L A 1). H A astn E«Nt iisth st. : ­R S A N Y 1 New York. N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON _ PÜBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y„ under the act of March 3, 1879. ELÁTKOZOTT ORSZÁG. Olcsva és Apáti községek elhatározták, hogy ki­vándorolnak ... Egy szerencsétlen ország, a me­lyet évszázadokon át a török sa­nyargatott, a mely a töröktől csak úgy tudott megszabadulni, hogy annak zsarnoksága helyett az osz­trák jármot volt kénytelen nya­kába venni, egy ország, a melynek évszázadokon át kifelé harcolni, belül pedig a saját sebeitől vérez- ve senyvedőié kellett, a mely a nyugati népek szabadság mozgal­maitól megittasulva diadalt dia­dalra, csak azért aratott, hogy vé­gül mégis csak békóba verjék, egy ország, a mely egy vesztett hábo­rú után békejobbot adott uralko­dójának, egy ország, a mely fény­ben és ragyogásban ülte meg ezred éves múltjának ünnepét és a mely néhány évvel később vérző szív­vel tapasztalhatta, hogy az ezred­éves szabadságról szóló történet csak mese, mert nem a magyar ki­rály, hanem az osztrák császár szava a döntő, egy ország, a mely ma, a mikor a határmenti szom­szédai birtokállományukat meg­növelve őt is már a nagy szláv tenger által való elnyeléssel fe­nyegetik, egy ország, a melynek e szomorú órákban nincs rendes parlamentje, hanem csak katonák által körülvett diktátora, egy or­szág, a melyet az Isten haragja is felkeres, reázuditva a vizár, hegy­omlás, járvány veszedelmeit, ilyen ország, a mely csak szenved s a melyet valójában elátkozott or­szágnak nevezhetünk — Magyar- ország. Másfél millió az amerikai ma­gyarság száma. Másfái millió, ha zájából a mostoha sors által ki­vándorlásra kényszeritett magyar ember, mindennap újabb és újabb rettegéssel veszi kezébe az újsá­got, a mely napról-napra csak szó morubb, csak vészesebb hírekről tud számot adni. Magyarország férfi népének színe java tiz hónap óta fegyver­ben. A kereskedelem, az ipar, a melyeket a hitel éltet, a hitel meg­vonása folytán pangásra vannak kárhoztatva. Nagykereskedőhá zak ,nagyvállalatok tönkretéve, nagy és hatalmas bankok meginog va, munkások ezrei kenyér nélkül, ifjú és agg egyaránt félve a mától és rettegve a holnaptól, igy fest a mai Magyarország. És erre az elátkozott országra a sors újabb és újabb csapásokat mér. Erdély, Felsőmagyarország romhalmaz. Zivatarok, árvizek földomlások, behurcolt járványok még csak tetézik az amúgy is senyvedő ország népének bajait, a mely vagyonban, erkölcsben, egészségben lezüllve végre is ván­dorbotot ragad, hogy más földön, idegen emeberek és idegen viszo­nyok között egy olyan uj hazát keressen, amely nemcsak köteles­ségeket ró rá, hanem azokért cse­rébe jogokat is ad. Ha százezer kivándorlási ügy­nököt fognának el egy hét alatt, másik héten száztizezer uj ügy­nök akadna, a ki a kivándorlásra Hajlandó népet útbaigazítja. Ott­hon még mindig azt hiszik, hogy a kivándorlásra “csábítani” kell, pedig ez az idő már régen elmúlt. Nem kell senkit olyanra csábita ni, a mire szívesen vállalkozik. És éppen azért bármilyen szigorú törvényeket is hozzanak a kiván­dorlás ellen, azt a mai körülmé­nyek között meggátolni nem tud­ják. Mert, a kivándorlás megaka­dályozásához nem kell törvény, hanem csak józan önbeismerés. Szűnjön meg a lázas fegyverkezés ideje, lendítse fel a kormány a ke­reskedelmet építsen,gyárakat,hogy a kenyérnélküliek kenyérhez jus­sanak, emelje fel a sors csapásai folytán elbukottakat, igyekezzen jólétet, békés előrehaladást bizto­sítani és akkor nem kell százféle törvény és rendelet a kivándorlás ellen, mert a magyar örömmel marad meg a haza vérrel áztatott földjén, csak módot adjanak a megélhetésre. Ilyen változáson menjen át a mi szép, de szomorú sorsban élő el­átkozottnak látszó hazánk és ak­kor elátkozott országból ismét bol­dog országgá lehet. Amerika országutja. Gigászi méretű építkezési vál­lalkozásról Írnak most az ameri­kai szaklapok. A sok különféle vasúti vonal oly rohamosan és időnek előtte épült ki, hogy ennek következtében az ország­utakat teljesen elhanyagolták. — Ezek az országutak még ma is olyan állapotban vannak, hogy a közlekedésnek rengeteg kárt okoz rak"és sehogy se méltók a gazda­sági tekintetben annyira föllen­dült államokhoz. Különösen most érzik ezeknek az utaknak botrá­nyos állapotát, amikor a fényűzé­st és üzleti célokat szolgáló gép­kocsik forgalma hatalmasan fej­lődik és a mikor élénken érzik a jól ápolt és használható országúi­nak hiányát. A tarthatatlan álla­potokkal foglalkozott az ameri­kai eementgyárosoknak a napok­ban Chicagóban megtartott kong­resszusa, a mely végül elhatároz­ta, hogy megalkotja Amerikának legmodernebb és legnagyszerűbb országutját, amely 6400 kilomé­ter hosszúságban óceántól óceánig fog terjedni. A rendkívüli nagy­szabású épitészeti mii költségeit 10 millió dollárra irányozták elő, a melyből négy millió dollár fede­zését a cementgyárosok magukra vállalták oly módon, hogy évi ter­melésük egy százalékát három esztendőn át felajánlják a terve­zett mii kiépítésére. A többi hat­millió dollárt az érdekelt államok­tól, községektől és polgároktól aláírás utján szándékoznak össze­hozni. A nagyszerű országút épí­tésének eszméjét hatóságok, köz- gazdasági intézmények és keres­kedő világ nagy rokonszenvvel fo­gadják és nincsen kétség benne, hogy a terv rövidesen valóra fog válni.

Next

/
Thumbnails
Contents