Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-07-26 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 30. sz. Julius 26. VOL. XIV. JULY 26, 1913. No. 30 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: *85 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e címre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSANYI Lakás: 235 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési árak: Amerikában egész évre............... $2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNG ARI AN-AME RICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSANYI Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Yaar $1. — Foreign Countries One Year $3, Half Year »1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. A LEGSZERENCSÉTLENEBB ORSZÁG. A legszerencsétlenebb ország ma Európában Bulgária. Ez az ország, az elmúlt év őszétől, ez év tavaszáig vért és pénzt áldozva, kis hadseregével olyan hősies dolgokat vittetett végbe, a melyek méltók arra, hogy ,a, világtörténelem azokat nemcsak megörökítse, hanem azokról úgy szóljon, mint egy maroknyi nemzet élet-halál harcáról, a mely vagy dicsőséget, vagy halált hoz. A bolgár fegyverek az első háború egész tartama alatt dicsőségre dicsőséget arattak. És az egész bolgár nemzet ujjongva feledte, hogy nemzetének legjobbjai elhullottak a véres harcok alatt. Akkor csak győzelemről és dicsőségről beszélt mindenki. Aztán jött a mostani szerencsétlen háború. Csapásra újabb és újabb csapás. Előbb ia szerbek, majd a görögök támadtak rá az előző harcokban bár megedzett, de megtizedelt bolgár hadseregre, később pedig az előző háborúban semleges Románia is rajta ütött a bolgárokon, hogy az amúgy is már züllött és levert hadseregii nemzettől szintén kizsarolhasson olyan előnyöket, a melyekre soha joga nem volt és nem lesz. Most pedig végül az első ellenfél, a kegyetlenül levert török is megtámadta Bulgáriát, hogy visszaszerezze tőle mindazt, amit az előző háborubaan elveszített. A bolgár hadsereg minden ol- szág fővárosa eleső félben. Fer- I álról bekerítve. Szófia, az or- dinánd király, az egykori daliás magyar huszártiszt menekülőben Ez ma a helyzet. A dicsőség után a szomorúság, a bánat következett. Bulgária mindent el akart érni, küzdött, mint hős és most mégis legyőzik, hogy annyi vérrel szerzett harci zsákmányától megfosszák. Bulgária az első háború idején Nagybulgáriáról álmodott, ma pedig attól remeg, hogy eredeti földterületétől is megfosszák irgalmat nem ismerő ellenfelei. És mindez meg is történhetik a “legszerencsétlenebb országgal, ha csak fel nem ébred a úgynevezett nagyhatalmak valamelyikében az igazságérzet, a mely nem tűrheti el, hogy egy ország népét rabigába hajtsák csak azért, mert veze tői elvakultak voltak. látszik, nem a tudásra fektetik a fősulyt, hanem a testi erőre, mert hisz ott a rendőrség csakis arra való, hogy a képviselőket kidotálja az országházából, nem pedig arra, hogy intelligenciájának vagy műveltségének tanujelét adja. GÚNYOLÓDÁSÉRT PÉNZBÍRSÁG. AZ ANGOL NYELV. Ez alkalommal nem arról akarunk szólani, hogy mily fontos és életbevágó reánk nézve az, hogy itt az idegenben az itteni szokásokkal, a nyelvet is elsajátítsuk. Hisz erről már igen sokszor szóltunk és nem hisszük, hogy akadna olyan, aki ennek az igazságát kétségbe vonná. Most az egyszer arról lesz szó, hogy otthon, hazánk fővárosában, ott, ahol folyton arról sírnak és nyögnek, hogy nincs idegen forgalom, mily kevésre becsülik azt a nyelvet, a melyen közel 300 millió ember beszél. A múlt napokban történt a mi szép fővárosunkban, hogy letartóztattak egy állítólagos nemzetközi ka- landornöt, de mert az angol nyelven kívül egyéb nyelvet nem beszélt, — nem tudták kihallgatni órákhoszszán át és azért fogva tartották a főkapitányságon. Szóval Budapesten, az idegenre oly éhes és az idegenforgalmat minden eszközzel fellen- diteni hajlandó Budapesten nem tartanak a főkapitányságon, ott, ahol legalább 80—100 rendőrtisztviselő van alkalmazva, egy olyan embert sem, aki az angol nyelvet annyira birná, hogy tolmácsként szerepelne. a\ A budapesti egyetemen van török nyelvű tanszék, de a budapesti főkapitányságon nincs angolul tudó tisztviselő. Mert ott ugv Tisza István néhány héttel ezelőtt Debrecenbe utazott, hogy a református egyházkerület ülésén résztvegyen. Hajnalban érkezett meg és a szalonkocsiban maradt, melyet egy mellékvágányra tolattak és díszbe öltözött rendőrt állítottak eléje. Öt óra tájban több vasúti hordár a kocsi elé állt és gúnyos megjegyzéseket tettek Tiszára. A rendőr az egyik hordár, Reichman József nevét felirta és jelentést tett a rendőrségen, hol a hordár kihágás ciinén öt korona pénzbírságra ítélték. Ugyanazon a napon történt, hogy Tisza ebéd után a Kossuth utcai temetőbe ment. Onnan vissza jövet kisérő jé vei a lakásmizériákról beszélgetett Horváth Mihály csizmadia, máskülönben jóravaló református ember, amikor Tisza a háza előtt elhaladt, meghallott annyit, hogy Tisza ezt mondta: — Nékem is stájgerolt a pesti háziuram! A csizmadiamester kilépett Tisza elé és odakiáltotta: — Méltóságos uram elől a jó Tsten is elstájgeirolhatná a levegőt!. .. Többet nem szólhatott, mert a detektívek ráugrottak és elhallgattatták. A csizmadia, el kezdett kiabálni. A rendőrség ezért bot- ránykozás címén most húsz korona pénzbüntetésre Ítélte.-------o------HÁROM KIS FIÚ BESZÉL. I. kis fin: (maszatos, erős kis munkásgyerek, ragyogó szemekkel, foltos ruhában.) Az én apám már reggel elmegy És későn este jön haza. Komor, bus, fáradt, küzdő ember S hozzánk csak ritkán van szava. A gyárban él nehéz robotban (Verejtékért ez enni ád.) Csak ünnepnap meséli nekünk, Hogy egyszer más lesz a. világ! Hangja ilyenkor mély zenéjii S a szeme könnyel megtelik. Nagy sztrájkról álmodom ágyam ban Sokszor egész reggelig. II. kis fiú: (szőke, kék szemű, tisztán öltözött fiúcska.) Az én apám szép szőke ember És mindig könnyes a szeme... Ha szól, úgy érzem, mintha ódon Hegedű öble zengene. Reggel megy ő is s este jön meg. Ilyenkor csókol és zokog... Ha nagy leszek, én verset Írni Az újságba nem fogok. Nem értem mért, — de anya mondja — S neki igaza van talán, Azért vagyunk szegények, mivel Költő csupán az én apám. Én mégis büszke vagyok rája... S ha olvasom a verseit, Kivágom mindig a lapokból És sírok rajtuk reggelig. III. kis fiú: (csinosan, tisztán öltözött,sápadt, koravén gyerek, talán gróf is.) Az én apám, az gazdag ember. Van nálunk cifra sok cseléd... Hintón járunk... s ő a casinókban, Vagy klubban tölti éjjelét. Schsincs ott — nagy ritkán Iá tóm — Egész nap a bonne van velem. Anyám elment már régen tőlünk S igy nincsen senkim sem nekem ! Mit bánnám én, ha munkás volna Vagy lenne költő és szegény Csak legaláb az apám volna S az édesanyám az enyém! Hangay Sándor. Egyházi hírek. SO. NORWALK, CONN. Esketés. Kovács János so nor- walki lakos és Szabó Mária kishegyes^ Bács m. szintén so. nor- walki lakos, mindketten róm. kath vallásnak julius 9-én léptek házassági szövetségre. Az esküvő Szabó Antal házánál ment végbe, tanuk voltak Szabó Antal és Kardos Károly. Keresztelés. Farkas Tstván és Gáli Erzsébet becskeházi ill. so. norwalki lakos szülők kis leánykájuk julius 10-én lett megkeresztelve szülei háznál Ilonka névre. Keresztszülei Farkas János és ne- • je Gáli Zsuzsánna. Halálozás. Vaszily János ma- gvarbődi, Abauj m. ill. so. norwalki lakos június 12-én a New Yorki St. Marks kórházban elhunyt. —- Julius 5-én ment oda, hogy gyomorrákja végett operációnak vesse magát alá. De aiz nem sikerült. Temetése julius 14-én meht végbe nagy közönség jelenlétében. Tagja volt az itteni Első és Hunyadi Egyesületnek és a Rákóczi Egyletnek, valamint a Bridgeporti Szövetségnek is. Az elhunyt- 47 éves volt. Felesége és két kis leánya gyászoljáai hü férjet és páratlan jóságu édes atyát. Nyugodjék békében.
