Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-07-12 / 28. szám

28. sz. Julius 12. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA Mi újság a nagyvilágban? — A protestáns ifjúsági egyesü­letek világgyülése. A prot. keresz­tyén ifjúsági egyesületek világ­szövetsége június 11-töl 15-ig tar­totta 18-ik világgyülését Edin- burglmn, Angliában. A gyűlésen Ml nemzeti szövetség képviseltette magát 580 küldöttel. A magyar piot. kér. ifj. egyesületek nemzeti szövetségét négy küldött képvi­selte, dr. Szilassy Béla, dr. Föld­váré Elemér, dr. Webster James. A negyedik küldött, Megyercsy Béla, a magyar nemzeti szövetség országos titkára volt, kit a világ- gyiiiés titkárává választott meg. — Kivándorlók veszedelme. A íedkivül élénk kivándorlási for­galomnál fogva néhány hét óta ál­landóan több száz kivándorló van egy brémai kivándorló otthonban. Ebben most, hir szerint, himlőjár­vány tört ki és többen megbete­gedtek. A betegeket elkülönítet­ték. Mintegy háromszáz kivándor­ló teljesen el van zárva külvilág­tól. A hatóság nagy óvőintézkedé sokét tett. — Hegedűs Sándor emlékezete A kolozsvári ősi református kollé­giumban megható ünnepség folyt le. Leleplezték az intézef legna­gyobb tanítványának és jótevőjé­nek, Hegedűs Sándor volt keres­kedelmi miniszternek arcképét Az ünnepségen az összes hatósá­gok képviseltették magukat, a család részéről pedig jelen voltak: özvegy Hegedűs Sándorné, Hege­dűs Lóránt országgyűlési képvi­selő, Hegedűs Sándor iró, vala­mint Hegedűs István egy. tansr. Az ünnepség keretében Tarkanyi György vallástanár imája után Kováts Dezső igazgató méltatta Hegedűs Sándor nagy érdemeit és leplezte le az Ács Ferenc kolozsvá­ri festőművész készítette képet. Ezután Sárkány Lajos tanár “He­gedűs Sándor emlékezete” címmel tartott igen beható és rendkívül érdekes előadást. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. — A zugligeti Kossuth szobor, leleplezése. A budai hegyvidék egyik legszebb pontián, a Zugli- wetben. közvetlenül a Normafa alatt máir egy év óta fel van állít­va Kossuth Lajos emlékszobra, a melyet annak a történelmi ese­ménynek emlékére emeltek, hogy a Zusrlio'etben van “isten szeme” nevű villa, ahonnan 1837-ben bör­tönbe hurcolták Kossuth Lajost. \z emlékművet Tóth István szob- ■ász mintázta és a Zugligeti Egye­diét a leleplezést most junius 22-én tartotta meg nagy ünnepség keretében. — Lángok a viz tükrén. A Kecs­kemét közelében levő Széktó a mi­nap különös tüneménynek volt a színhelye. A viz közepéből várat- .anul két-három meter es, kékes szinü lángnyelvek csaptak fel, az- lán eloszlottak a levegőben. A für dőzök riadtan menekültek a víz­ből és a csodáról jelentést tettek a város mérnöki hivatalának. Aíegállapitották, hogy mikor a lángnyelvek kicsaptak, a tó tala­ja 28 centiméterrel sülyedt. Na­gyon valószínű, hogy földgáz tört magának utat a viz alatt és ez okozta a ritka tüneményt. — Redl naplója. Prágában, Redl, az áruló ezredes lakásán, a kiegészítő vizsgálat során gondo­san vezetett naplóra akadtak, a melyben Redl összes kémkedési üzleteit a legaprólékosabban beje­gyezte. Az elküldött tervek le vol- tak benne másolva, részletes költ­ségvetések voltak felsorolva kü­lönböző katonai fölszerelésekről £•! az egyes, Galíciában levő kato­nai csapatoknak az ereje számok­kal volt följegyezve. Föl volt je­gyezve továbbá az összes Galíciá­ba vezető vasútvonalak vonatai­nak száma, az ideiglenes élelmezé­si állomások, valamint azok a helységek és pontok, ahol a- leg­nagyobb katonai összeütközéseket lehetett várni. Jóllehet az áruló teljesen biztonságban érezte ma­gát, íróasztalának egy fiókjában, amelyekben a legfontosabb ira­tokat tartogatta, egy halálfejjel ellátott csomagocskát találtk, melyre kívülről ez volt Írva: Stricimül 1902. Ebből kitűnik, hogy Redl már 1902. előtt kém­kedett és hogy minden eshetőség­re gyorsan ölő mérget tartott kéz­nél. A Redl-ügyben a vizsgálat szálai most Lembergbe vezetnek, ahol — mint teljes bizonyossággal megállapították — Redlnek cin­kostársai voltak. — A kassai muzeum. Lechner Ödön építőművész elkészült a kas­sai Rákóczi-muzeum gipszmodell- jével, amelyet az előtte levő t'r- nek elrendezésével együtt mutat be Kassán a kultuszminiszter, az országos képzőművészeti tanács, a műemlékek országos bizottsága, a múzeumok és könyvtárak felügye­lőségének. Ez alkalommal a kas­sai Rákóczi-szoborbizottság bevo­násával (amely e célra 310 ezer koronát gyűjtött) dönteni fognak arról is, vájjon a Ráköezi-szobor méltó helyet kaphat-e az uj mu­zeum előtt. Régebben a dóm előtt akarták a szobrot elhelyezni, de stilszerübbnek tetszett azt a mu­zeum elé állítani. Ha az említett bizottság meg tudja a szobor he­lyét jelölni, rögtön ki fogják Írni a pályázatot. A muzeum állami jellegű és a város évi 20 ezer koro­nával fogja támogatni. Ha Lech­ner terve kivitelre kerül, ez lesz az ország építészetileg legszebb múzeuma. Jaj, az óriás kígyó? A bihar- megyei Magyarcséke határában a minap az állatseregletből felsza­badult egy négy méter hosszú és távíró pózna vastagságú óriáskí­gyó, amely állandó rettegésben tartja az egész környék népét. Az emberek nem mernek kimenni a mezőre, sem a legelőre. A kígyó felfalja a disznókat és a borjukat. — Leégett gőzmalom. Eszékről Írják, hogy az ottani gőzmalom- részvénytársaság malomépülete a minap leégett. A tűz délelőtt ti­zenegy órakor kelekezett és pár perc alatt az egész épület lángok­ban állt. Tűzoltóság és katonaság vonult ki, de csak lokalizálhatták a tüzet, magát a malmot nem tud­ók megmeneni A tűz keletkezésé­nek okát még nem tudták megál­lapítani. Az oltás közben három tűzoltó könnyebben megsebesült. Egy kicsapó lángnyelv lángbabo- ritott egy fecskendőkocsit. A ko­csi (dé fogott lovakat, amelyek sú­lyos égési sebeket szenvedtek, a katonák rögtön agyonlőtték. — Munkások katasztrófája. Végzetes szerencsétlenség történt a minap a Budapesthez közel fek­vő Kispesten a Hoffer és Schránz- féle vasgyárban. Fölborult egy tartály, amelyben izzó vas olvadt, ami aztán a fordulással hirtelen kiszabadult s a közelben foglala­toskodó két munkásra ömlött. A két szerencsétlen közül az egyik: Kozma János negyvenhat éves munkás kórházba szállítás közben meghalt, a másik: Marton János negyvenkét éves acélöntő pedig 1 életveszedelmes sérüléseket szen­vedett. — A krumpli hazája, A mi de­rék felvidéki tótjaink mindeddig úgy szerepeltek a köztudatban, mint legnagyobb fogyasztói a vi- a burgonyának. Pedig hát a leg­több burgonyát nem a mi tótocs- káink fogyasztják, hanem az oly gazdag hírben álló — Németor­szág. A krumplifogyaszás igazi hazája az épp most discőségesen jubiláló Vilmos császár birodalma, melynek 60—70 millióra rugó la­kossága egy esztendő alatt kerek félmilliárd métermázsa burgonyái eszik meg. Ebből a rengeteg krumpliból egy- németre hetedfél métermázsa esik évenkint, vagyis a császár mindén lojális alattvaló­ja naponkint két kilogramm krumplit fogyaszt, amennyivel ná­lunk egy egész tót család is beéri. A krumpli után mindjárt a rozs- fogyasztás a legnagyobb Németor­szágban, melyből egy birodalmi lakosra tizennégy kilogramm szá- rcitható minden évben. — Baleset a díszszemlén. A mis­kolci tüzérségi gyakorlótéren Li pót Salvator főherceg a minap tartotta meg díszszemléjét. A gya­korlat alkalmává1 suly-os baleset történt közvetlenül a főherceg előtt. Schubert András tüzér köz­legény leesett a lováról s a ló ke-, resztülszáguldott rajta. A főher­ceg azonnal intézkedett, hogy a gyakorlatot félbezsakitsák s maga sietett az összezúzott tüzérnek első segély-ben való részesítésére. Li- pót Salvator főherceg utasítására Schubert Andrást beszállították hordágyon a helyőrségi kórházba, ahol megállapították, hogy a fe­jén több zuzódást szenvedett és a jobb lábát eltörte. A főherceg több ízben tétetet: magának jelen­ést a szerencsétlenül Járt katona állapotáról. — Az utcai cipőtisztítás. Azt. binnők, hogy a “legszabadabb” keresetág, az utcai cipőtisztítás, annyira modern “iparág”, hogy nem is származhatott el máshon­nan Magyarországba, mint a lé­tért való küzdelemben minden ki­gondolható pénzszerzési módot ki- fundált Amerikából. Pedig hát ez a mesterség — magyar “talál­mány” s szeretett hazánkban null­ákkor dívott, mikor még a cipő, vagy mint hajdan hittuk e lábbeli készséget, a kamásli, gyűlöletes volt, német ize miatt, minden ma­gyar szemében. Gtcai cipőtisztítók már akkor voltak, mikor még kor­dovánból készült, ezüstsarkantyus csizmákban fesziteTtek Pest görbe utcáin apáink s nagyapáink. Sőt “intézetük” is volt a derék cipö- illetőleg csizmapucoválóknak. Ezt a csizmatisztitó intézetet Széche­nyi basa, vagyis gróf Széchenyi Ödön alapította Pesten az 1862-ik eszendőben. Tagjai csipkés kék dolmányban, díszes csákóban ácso- rogak a város, utcáin s pár kraj- iárért bárkinek kipucolták sáros j csizmáját, miként megcselekszik |mai utódaik, a cipőtisztítók is.

Next

/
Thumbnails
Contents