Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-07-05 / 27. szám

A AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 27. sz. Julius 5. VOL. XIV. JULY 5, 1913. No. 27 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. Church in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Főmunkatárs: KOVÁCS ENDRE daytoni ref. lelkész Szerkesztőség és kiadóhivatal: *S5 E. 115th St. New York, N. Y. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hir­detés e cimre küldendő: Rév. LADTSLAUS HARSÁNYI Lakás: 236 E. 115th St., New York. Thelephone 1893 Harlem. Előfizetési Arak: Amerikában egész évre...............$2.00 Magyarországra egész évre... $3.00 HUNGARTAN-AMERICAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of the Presbyterian Church U. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor: Rev. LADISLAUS HARSÁNYI Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1. — Foreign Countries One Year $3. Half Year $1.50 Official Organ of the American Hungarian Reformed Federation. Az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. i SUSS A KERESZTYÉN DIÁKOK VILÁGSZÖVETSÉGÉNEK KONFERENCIÁJA. Ott állottunk hárman az indul­ni készülő hajón és először tekin­tettünk végig a csendes, napfény­ben tündöklő tengeren. S vissza- szálltak gondolataink még egy­szer az otthon hagyottakra, Ma­gyarországba és aztán előre, a ho­va készültünk, Amerikába. S az­után felzendiilt ajkunkról a dicsé­ret : Ő az Ur, csodák csodája Ő az Ur, mennyek királya... Azok a honfitársaink, a kik nem ismerték a diákszövetséget és ennek a konferenciának a fontos­ságát, amelynek elébe néztünk, kétkedve bocsátottak minket út­nak. Érdemes-e ilyen nagy uta­zásra, tengerre, Amerikába menni — egy hétre, egy gviilés kedvé­ért ? Mi, akik a Magyar Evangélium Keresztyén Diákszövetség képvi­seletében elindultunK a világgyü- lésre, egy percig sem kételked­tünk abban, hogy érdemes-e. Hit­tük, hogy csodálatos, nagy dolgo­kat fogunk látni a konferencián, mert tudtuk, hogy Isten és az országa volt az, mi bennünket oda gyűjtött. Ugyanakkor szállott partra már Amerikában egy másik csoport diákszövetségi titkár és vezető, más nemzetek képviselői és nap­nap után mind újabb és újabb vendégek érkeztek a világ legkü­lönbözőbb részéről New Yorkba tartó hajókon. Május 31-én már 400 körül voltunk. Ott voltak Európa szinte valamennyi államá­nak képviselői, Kina, Japán, In­dia, Egyiptom, Délafrika, Auszt­rália keresztyén diákmozgalmai­nak képviselői, — s mindezek ér­demesnek tartották megtenni azt az utazást ezért a gyűlésért. Mi volt hát ez a gyűlés? — Egy gyűlés, a mely mozgásba hozta 40 különböző nemzet diákságának vezetőit; a melynek tagjai tiszte­letére az Egyesült Államok elnö­ke parádéra rendelte ki a West- point katonai akadémiát, amelyet a kínai köztársaság másodelnöke hosszú levélben üdvözölt s mely­re fényképét is elküldte, a melyen a görögkeleti egyház konstantiná­polyi pátriárkája követtel képvi­seltette magát, amelynek talán legfigyelmesebb tagja maga az északamerikai Egyesült Államok elnökének leánya volt. Mi gyiijt- hette ösesze kelet és nyugat szine- jayát egy érdeklődéssel és egy lel­kesedéssel ? Hogyha hallottátok volna, a mint beszámoltak azokról a csodá­latos eredményekről, melyek már eddig is munkájukat kisérték, ar­ról, hogy milyen csodálatos válto­zások mennek végbe egy-egy nem­zet diákságában, hogy hogyan éb­rednek fel eddig egészen hitetlen diákok s hogyan keresik és kíván­ják megismerni Jézus Krisztust; hogyha hallottátok volna, hogyan tanácskoznak a delegátusok a bib­lia tanulmányozásának legsikere­sebb módjai felett s azután láttá­tok volna hogyan ülnek le vala­mennyien Isten igéjének olvasá­sára s hogy egyesülnek valameny- nyieli ebben az imádságban : Is­tenem, Tehozzád mind közelebb... Megláttátok volna, hogy hősök ezek, Isten harcosai, akik már ed lig is sok harcot megvívtak Is énért és az ő országáéit, a kik meg akarják hóditani a moderr diákságot Jézus Krisztus számára, meg akarják ismertetni velük Jé zust mint tiszta, tartalmas és bol­dog élet egyedüli forrását; sok ta­pasztalat és sok siker babérja dí­szíti már őket, de most ezek a hő­sök letették a kardot és a siker koszorúját is letették Jézus lábai­hoz és eljöttek, hogy újabb küz­delemre és uiabb győzelemre ké­szülődjenek. Újabb erőt, fegyver­zetet és jelszót attól várnak, akik­nek a zászlaja alatt küzdeni akar­nak, Jézustól! Nem mondhatok el most többet a konferenciáról, — könyveket Ír­hatnánk róla, — hadd hangsú­lyozzam csak még azt, hogy Isten­nek legyen hála, Magyarország Keresztyén Diákmozgalma is kép­viselve volt a gyűlésen és az öt magyar, aki ott jelen volt, na­gyobb tűzzel és nagyobb lelkese­déssel tér most \ issza hazájába, nagyobb Írévvel fogja kivenni ré­szét a Jézusért folytatott küzde­lemben, mint valaha. Nem fog sok dobé telni és hazánk ott lesz más küzdő nemzetek elülső sorában — az Istenért és az Ő országáért folytatott küzdelemben is. Victor Gabriella bölcsészethallgató. -------o------­A CSÖND PARADICSOMA Chicagót, mely fél évszázad alatt az Egyesült Államok második leg­nagyobb városává fejlődött, álta­lában véve a legzajosabb városok közé sorozzák. Egy lap szerint most a kormány és a polgárság egyöntetűen elhatározták, hogy a lármának ezt a poklát a lehető legrövideb idő alatt a csönd para­dicsomává változtatják át. Az a tervük, hogy törvényt fognak al­kotni, amelyben kimondják, hogy a teherkocsik kerekeit vastag gummiabronesokkal kell ellátni, a küldöncök, tejes emberek és más hasonló kihordók csak nesztelen gummitalpakon járhatnak, a villa mosóknak nem szabad csöngetni, a gőzhajók csak egész halk sip- jelzéseket adhatn'ak, a házalóknak rém szabad kiabálniok, általában véve szigorúan megtiltják a lár­mázást. Erre a radikális módszer­re az adott okot, hogy a nyugalom után vágyó polgárság mind na­gyobb számban és mind heveseb­ben tiltakozott a városban uralko­dó idegpusztitó zaj ellen. Az éj­szakai csönd megőrzése végett egyszer már megtiltották az auto­mobiloknak a hangos berregést és iilkölést, de akkor meg a kakasok ukorékolása miatt kezdtek pa­naszkodni. Egy panaszos azt állí­totta. hogy a szomszédja nem ke­vesebb, mint busz kakast tart, a melyek egy negyedóra alatt száz­tízszer kukorékolnak. Hogyan se- gitsenek ezen? Egyik javaslat a másikat érte, mig végül is úgy ol­dották meg a nehéz kérdést, hogy könnyű operációval eltávolították a kakasok hangszálait, miáltal örökre .elnémultak. De azért nem tagadták meg a természetüket: reggelenkint továbbra is büszkén fölcsapták fejüket és kitátották a csőrüket, hogy elzengjék himnu­szukat a fölkelő nap üdvözlésére, a trombitaszerüen hangzó “kuku- riku” helyett azonban csak halk susogás tört ki torkukból. A chi­cagói lapok egyébként a legna­gyobb elragadtatással Írnak a kor­mány tervéről, amely a várost, óriási forgalma ellenére is. a világ legkellemesebb helyévé fogja vál­toztatni. BÁCSKAI FURFANG. Bácsmegye egyik nagyobb váro­sában történt a következő eset: Egy tréfás úriember, aki h’va- talnok is, elhatározta, hogy egy­szer ő is összeköti a hasznosat a kellemessel. Névnapjára rendesen mulatság volt a házánál. Ez volt az a kellemesség, amihez ezúttal a hasznosat kapcsolta egy kis bács­kai furfang segélyével. A mulat­ság vége felé megdöbbenve pa- naszkodta vendégeinek a házigaz­da, hogy nem tudja a cigányokat kifizetni, mert bugyellárisát bele­ejtette a kútba. A vendégek egyi­ke azonnal kisegítette a gazdát zavarából. Ez úgy éjfél után tör­tént s nemsokára eloszlottak a vendégek s aludni tért a ház népe. De mi történik? Vagy egy fél­év múlva sötét alakok jelennek meg a ház kertje alatt a nyári éj­szakában. A rejtélyes alakok nesz­telenül átmásznak a kerítésen s L pva felmennek az udvarra. Nagy örömmel tapasztalják, hogy a házőrző kutya benn szorult vala­hol, konyhában, kamrában vagy szobában, mert se hire, se hamva, nem zavarja őket. Az éj lovagjai aztán nekiestek a kútnak s merik a vizet lehető csöndben, fáradhatatlanul.Annyit dolgoztak, hogy már a kertet is ellepte a viz, s kiszedték az isza­pot is a kutból az utolsó csöppig, de bugvelláris csak nem került meg. Nem is kerülhetett, mert ott pihent a gazda oldalzsebében. Természetes, hogy az önkéntes huttisztogatók a cigányok voltak, akik hallották a gazda szavait a tárcának állítólagos kutbaessésé- í ől s a jó fogás reményében — ki­takarították a gazda kútját ala­posan, ingyen. Másnap az egész város kaen- eott a felültetett cigányokon, a f ik talán még most is szégyenük ai esetet.

Next

/
Thumbnails
Contents