Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-07-05 / 27. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 27. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 JULIUS 5. VOL. XIV. No. 27. AZ .AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Editor: Rév. LAD. HARSiNYI 235 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. JULIUS NEGYEDIKÉN. Julius 4-én fogadott hazánk, az Egyesült Államok legszebb, leg­nagyszerűbb emlékünnepét üli. E nap a szabadság, a függetlenség kimondásának a napja volt. E naptól fogva az amerikai angol gyarmatok megszűntek Angliá­nak, az anyaországnak hűbéresei, adófizetői lenni, mert Istenben való erős hittel fegyvert ragadva, kimondották, hogy függetlenítik magukat és függetlenségükért, szabadságukért életüket és vérü­ket is készek feláldozni. Uj ha­zánk történelmének lapjai ez örök emlékezetű nap eljöveteléig csak zsarnokságról, elnyomatásról, majd e nap eljötté után véres csa­ták, hősies tettek nyomán kisar­jadt szabadságról szólnak, az ál­dást hozó, előrehaladást biztositó, a nagy egyenlőség elvén felépült szabad köztársaságról, amely nem is egész másfél század alatt, az egész világ csodájára oly hata­lomra, oly gazdaságra, oly tiszte­letre tudott szert tenni, a mely vetekedik minden más hatalomé­val. Julius 4-én a hálás utókor, benszülött és vele együtt beván­dorolt is örömteli szívvel, ujjon­gó lelkesedéssel ünnepli meg e nagy nap emlékét, megemlékez­vén a dicső nagyokról is, a kik egykoron nemcsak szóval, de tet­tel is, fegyverrel a kézben vitték diadalra a szabadság eszméit. Julius 4-én az amerikai ma­gyarság is együtt ünnepel az ün­neplőkkel . Julius 4-én mi is ör­vendünk azon, hogy ez az ország, a mely csak másfélszázados múlt ra tekint vissza, kenyeret és uj hazát adott egy ezer éves múlttal bíró szép ország gyermekeinek. E napon, az Egyesült Államok ez crcmünnepén, annak az ezeréves országnak, az itt élő fiai ökölbe szorított kezekkel, keserű haza­vágyódással gondolnak egy elha­gyott hazára, a melynek szintén volt julius 4-ikéje, csakhogy már­cius 15-nek hívták, szintén volt egy örökemlékezetü nagy és láng- lelkü fia, csakhogy nem Washing­tonnak, hanem Kossuthnak hív­ták. A 13 amerikai Egyesült Állam és Magyarország egyért harcolt. Az egyik erős akarattal, mindent feláldozó önzetlenséggel mindent elért, a másik szintén erős aka­rattal és hősiességgel, de az örö­kös átokként a magyarra neheze­dő pártoskodással, mindent elve­szített. Másfél millió magyar véreink száma itt Amerikában. És ha e napon mi mindannyian erős aka­rattal elhatároznánk, hogy innen az idegenből segítő kezet nyúj­tunk ahhoz, hogy elnyomott ha­zánk szabadságát, függetlenségét kivívhassa, akkor egy-két évtized múlva, ugyanilyen lelkesedéssel és örömmel megünnepelhetnénk a mi magyar julius negyedikénket is. MUNKÁM TERE: AZ EGÉSZ VILÁG.” Modern korunk egyik legcsodá­latosabb alkotása, a világ legna­gyobb és legtökéletesebb hajója az “Imperátor” a múlt héten tet­te meg első útját. — És valóban, a csodás hajónak az orrára egy oly jelmondatot Írtak, a mely méltó arra, bogy emléke..jetiinkbe vés­sük, hogy egész életünkben köves­sük. Az uj hajóóriás orrán ott dí­szeleg a büszke mondat (“My Eicht tbc World”), “Munkám te­le az egész világ.” Az Imperátor, ez a csodálatos hajóóriás, melyet a tenger felhő­karcolójának neveztek el, való­ban méltó alkotás ahhoz, hogy ily büszke jelmondat díszeleghessék az orrán. Ez a hajó 11 emelet ma- magasan áll ki a vízből, dróttá,lan távirója oly távolságokra tud hirt továbbítani, hogy a tenger kellő közepéről is üzenetet küldhet egy­szerre mindkét szárazföldnek, olyan horgonyokkal van ellátva., a melyek egyenként 25.000 fontot nyomnak és egy tengernagy és öt kapitány vezeti ezt a hajóóriást. Ez a hajó, korunk legújabb cso­dája,, büszkén, bátran szeli át az óceánt, utasai közül pedig nem egy eltűnődik, elgondolkozik a hosszú hajóút alatt azon, hogy mit is jelent az a pár angol szó a hajó orrán, m a pár szó, a mely az angol nyelvben jártasak előtt is oly különösen hangzik. A tengeren való utazás aggódás­sal, félelemmel tölti el a legtöbb ember szivét. Köd, zátony, jég­hegy, vihar olyan ellenségek, a melyektől még a legedzettebb ten­gerészek is rettegnek, de azért a hajóknak menniük kell, mert munkaterük az egész világ. Az Imperátor, ez a csodás hajó­óriás, az emberi ész, emberi mun­ka teremtménye, mi pedig gyarló földi emberek az Isten teremtmé­nyei vagyunk. Az Imperátor le­küzd minden veszélyt, akadályt, nem ismer távolságokat, ha, célja elérésről van szó, éppen igy ne­künk embereknek, az isteni te­remtményeknek is le kell küzde- nünk minden bűnt, a mely ve­szélyként élénkbe tódul, le kell küzdenünk minden akadályt, mely bitünkben megingat ben­nünket, nem szabad távolságokat ismernünk, midőn jobb sorsunk útjait keresve, az isteni gondvise­lés más országában, idegen földön jelöli ki boldogulásunk helyét. Idegen országban, idegen né­pek között élünk. A föld, a mely kenyeret ad, nem a mi szülőha­zánk, a nép nyelvét nem ismer­jük, a szokások, a mindennapi élet, a munkaviszonyok idegenek előttünk, életünk örömtelen, lel­kűnkben ott ég a hazavágyődás tüze, szivünkben örök lánggal ég a szülőhaza szeretete es mégis minden veszélyt, akadályt legyőz­ve, minden hazavágyódásunk dar cára is itt esszük az önkéntes száműzetés kenyerét, mert “mun­katerünk ;áz egész világ.” Az Imperátor büszke jelmon­data legyen itt az idegenben a, mi jelszavunk is, a csüggedés és ke­serűség nehéz óráiban, a szülőha­za utáni vágyódás szomorú per­ceiben gondoljunk e szavakra,, a melyek kell, hogy uj reménység­gel töltsék el sziveinket, uj bátor­ságot, uj erőt, uj hitet ébreszsze- rek bennünk, megértetvén ve­lünk, hogy boldogolásunk útja, helye, az egész nagy világ.

Next

/
Thumbnails
Contents