Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-28 / 26. szám
26. sz. Junius 28. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA I géni. Legyen áldás úgy a kisded egész éeltében, mint a jószivü adakozókon is. Jótétemény. A homesteadi és vid. ref. egyház hívei ismét megható szép bizonyságát szolgáltatták az ő nemes szivüségüknek, midőn a múlt vasárnapi istenitisztelet alkalmával egy nyomorék honfitársunk és hittestvérünk fi lsegélyezésére, a rendes perselyen felül és kívül 12 dollár és 20 centet adtak össze. Az illető segélyre nagyon rászorult testvérünk az Abaujtorna m. illetőségű Fodor János, ki egyik nvest virginiai bányában járt volt szerencsétlenül ugyannyira, hogy mindkét lába le lett vágva. Szerencsétlen testvérünk sorsa mélyen megindította gyülekezetünk derék tagjainak jó szivét, minek bizony sága volt az a szép összeg, mely Fodor testvérünk megsegítésére neki ott a templomajtóban öszse- gyült. Mily áldott dolog jót tenni a szegénynyel, ennek igazi jelentőségét akkor fogjuk meglátni, midőn szemtől-szembe államiunk azzal, ki hirdette nekünk és kötelességünkké tette, hogy az elhagyatottal jót tegyünk és a szegényeknek gondját felvegyük, mert ő ezt olybá veszi, mintha ő vele cselekednénk azt a jót. De meg nem juthatunk-é mi is még olyan sorsra, hogy rászorulunk embertársaink könyöriiletességére ? Le-1 gyünk irgalmásak, mert mi is úgy remélhetünk irgalmatosságot. COALBLUF, PA. Keresztelés. Nagy öröm köszöntött itten be a Felsőmére, Abaujtorna m. ill. Csepély András és neje, a Finke, Borsod m. ill. Béres Mariska boldog házaspár otthonába, mivel megérkezett a házhoz az első szülött, még pedig egy életerős fiúcska. A kisded a napokban lett mégkeresztelve a homesteadi ref. templomban András névre. A keresztszülei tisztséget Kanócz Imre és Pőcsik Yeronka töltötték be ugyancsak Coalbluff- ról. WHARTON, N. J. Nyári magyar iskola. Az amerikai magyarság sok szép tettel dicsekedhetik, több üdvös intézményt nevezhet már a magáénak; de ha van egy nemes intézménye, mely idegenbe szakadt magyar véreink ifjabb nemzedékében a magyar önérzetet fejleszti, a magyar hazafias szellemet táplálja és erősiti, úgy az bizonyára nem más, mint az egyházakban fenntartott szombati és úgynevezett nyári iskola, a melynek egyik főtörekvése az, hogy a gyermekek az édes magyar nyelvet tanulják és elsajátítsák és nemesebb szokásaikkal megismerkedjenek. A munka nem könnyű, mert hiszen még csupán a kezdetén vagyunk és mint minden téren, úgy itt is a kezdet sok nehézségekkel jár. De ki gondol, ki törődik a nehézségekkel, midőn ilyen nemes célt szolgál? Hát kiizdött-e már valaki nemes célokért, nagy eszmékért, melyek nagy áldozatokat ne követeltek volna? S ahol meg van az emberiség és a közügyek iránti önzetlen szeretet és lelkesedés, ahol van erő, akarat, bátorság és kitartás: ott a nehézségeket könnyen le lehet küzdeni és az áldozatokat meghozni. Hasonló helyzetben volt a mi egyházunk is, itt is sok nehézséget, sok akadályt le kell küzdeni, mig végre megtestesülhetett a nyá ri iskolánk magasztos eszméje. — Mert a külvilág s annak előítéletei, majd a nemtörődömség és az idegenkedés bizony nagyon sokszor próbálták eloltani nemes lángját a közlelkesiiltségnek. De ha nehéz volt a küzdelem, sok a fáradtság, s nagy az áldozat: annál becsesebb, annál drágább most az elért eredmény, mert az előítéletek elsimultak s az ide- genkedők pedig barátai és erős pártolói lettek a nyári iskola nemes eszméjének. Nyári iskolánk eredetéről azt állíthatjuk, hogy annak a megalapítása az egyház vasárnapi iskolájának a megalapítására vezethető vissza, még pedig egy és ugyanazon évben, ez 1907 március ,flióban hat gyermekkel, az előbbi pedig június hóban 18 gyermekkel alakult meg. A viszonyok azonban, úgy látszik, nem valami kecsegtetők voltak. A vasárnapi iskola kezdettől fogva fennáll mindig, de a nyári iskolát abba kellett hagyni és csak pár évvel ezelőtt volt ismét felújítva az eszme. De mint ezelőtt, úgy ekkor is a fentebbi okok miatt az iskolát be kellett szüntetni. Az elmúlt nyáron azonban oly szilárd akarattal fogta fel egyházunk a nyári iskola ügyét, hogy 24 gyermekkel julius 8-án ismét megkezdte szép működését. A tanítást az egyház misz- szionáriusa végezte és szeptember hó elején a gyermekek szüleik nagy örömére, szép eredménynyel be is bizonyították, hogy menynyire szeretik ők a szép csengő magyar nyelvet. A várakozást fölülmúló eredmény által buzdittatva, egyházunk folyamodványt nyújtott be az angol egyházmegyéhez, hogy adjon nyári iskolánknak tanítót, ki minden idejét csupán a gyermekek tanítására szentelje. A folyamodványt az egyházmegye elfogadta s a tanítói állásra a bloom fieldi eollegiuip egyik növendékét nevezte ki, aki máris megkezdte nemes munkáját, a gyermekek ősz szegyüjtését. Az iskola julius hó 7-én fog kezdődni és reméljük, hogy a növendékeink száma ez idén jóval túlhaladja a múlt nyárit. Az iskola helyisége jó tágas, világos és hűvös és ez kellemessé teszi a tanulást. A tanórák, szombatot kivéve, minden reggel 9—12 és délután 1—3 tartatnak. A tanulás nem lesz nehéz, mert célunk: nem terhelni, de játszva tanitani. Ezért a templomunk mögött elterülő hűvös erdő szélén be fogunk rendezni a gyermekek részére minden olyan tárgyakat és játszó eszközöket, melyek a tanulást könynyeb- biteni fogják és igy uj erővel, friss elmével mehetnek őszszel az angol iskolába. Az angol egyházmegye szives örömmel adta a tanítót s egyházunk presbiterei mindent megtesznek, hogy a forró nyári napok alatt a gyermekeknek a tanítást kellemessé tegyék s az időt haszontalanul ne fecséreljék és igy csak a szülőktől függ, hogy iskolánk nagygyá legyen. Azért ez utón is szeretettel hívjuk fel Wharton és vidékén lakó magyar testvéreink figyelmét nyári iskolánkra és kérjük a szülőket, ne tartsák vissza gyermekeiket az iskolától, hanem küldjék fel őket rendesen: hadd tanulják meg többek közt az édes magyar nyelvnek szépségét, hogy tudjanak tisztán és értelmesen beszélni, hiszen olyan jól esik, a midőn hallhatjuk, hogy az itt született gyermek is szép és tiszta magyar nyelven tudja gondolatait kifejezni s az ő kedves szüleinek értelmesen elmondani. Testvéri szeretettel Azary János missionárius. ------o-----A GYŐZELEM ÚTJA. Egyik prédikátor, midőn az imádság hatásáról beszélt, ezt a hasonlatot mondotta: “A legfá- radtságosabb munkával sem vagyunk képesek elseperni magunk elől a ködöt, de ha egy kicsit felemelkedünk, szépen ellátunk fölötte.” Nehézségeinken is csak úgy győzedelmeskedhetünk, ha imádságunkban fölemelkedünk azokon. ÖRÖMHÍR. 1913. junius 29. Összefoglalás. — A hit győzelmei. Aranyige: Ez ama győzedelem, mely meggyőzte a világot, a mi hitünk. 1. Ján. 5 :b. Visszatekintve az elmúlt negyedév vasárnapi iskolai leckéire, azokból azt a nagy igazságot látjuk kidomborodni, hogy a ki bízik Istenben, annak életét Ő külső nehézségek és belső hibák ellenére is célhoz vezeti. Két ótestamentomi férfiúnak az életével foglalkoztunk: Jákobéval és Józseféval. Mind a kettőnek ifjúsága telve volt olyan körülményekkel, hogy nem csodálkoznánk rajta, ha elcsüggedtek volna végkép. Jákob bátyjának, Ézsaunak gyilkos haragja elől menekül idegen földre, hogy ott hosszú éveken át'száműzetésben éljen. József szintén a testvéreinek gyűlölködése juttatja az Egyiptomi rabszolgaságra és mindarra a szenvedésre, mely annak nyomába járt. De mind Jákob, mind József ismerte és szerette az Ábrahám Istenét és a beléje vetett bizalom erőt adott mindkettőjüknek arra, hogy kitartással küzdjenek a nehézségek ellen- és megalapítsák boldogabb jövendőjüket. Jákob és József szenvedései között meg volt az a nagy különbség, hogy Jákobnak »aját bűne miatt kellett Ézsau elől menekülnie, inig József egészen ártatlanul szenvedett testvéreinek biine miatt. Végeredményben azonban mindkettőnél egyenlő nagy győzelemre vezetett a hit. A ravasz alattomos Jákob megváltozott, átalakult és megalázkodva tért visz- sza Ézsauhoz, hogy őt megengesztelje. József pedig, József pedig, mikor hatalmas állásából lesújthatott volna eleségért könyörgő testvéreire, hogy boszut álljon rajtuk ártatlan szenvedéseiért, hősiesen megbocsátott nekik és az éhínség közepette legnagyobb jól- tevőjükké lett. Hosszú, küzdelmes életét Jákob is csendes boldogságban, a Gósen földjének jóléte közepette, családjának virágzó körében fejezhette be. Életének nagy bánata megvigasztalódott: viszontláthatta elvesztettnek hitt fiát és megelégedetten hunyhatta le szemeit. Az a nagy igazság is kimagaslik e két férfiú élettörténetéből, hogy ha Istennek nagy céljai vannak valakivel és nagy áldásokkal akar megajándékozni valakit, akkor azt nagy megpróbáltatások tiizén viszi keresztül. De mindeneken győzedelmeskedik a hit.
