Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-06-14 / 24. szám
s AM£KIJLA1 MAOYAK REFORMÁTUSOK LAPJA 24. sz. Junius 14. testvérek, 5. A bwaversfallsi, Pa. diakónus segély alap, 6. A browns viliéi, Pa. hittestvérek, 7. A homes- teadi, Pa. hittestvérek, 8. Az as- tliabulai, O. hittestvérek és honfitársak, 9. A kearsargei, Mich, hittestvérek, 10. A whartoni, N. J. hittestvérek, 11. A Verhovay Egylet 145-ik fiókjának Jersey City, N. J. gyűjtése, 12. A chicagói, 111. hittestvérek. Midőn még úgy a magam, mint hitlestvéreink azon szivből fakadó jókívánságát tolmácsolom, hogy Dayton magyarsága, egyházatok, hittestvéreink mielőbb ismét a megszokott jólétnek, virágzásnak örvendhessenek, elfeledvén a megpróbáltatás oly nehéz óráit, vagyok szívélyes üdvözlettel tisztelő barátod Harsányi László ref. lelkész, szerkesztő. * E szerint lapunk kezelésében jelenleg $45 van, mely összeget a uiiég beküldendő összegekkel együtt szintén rövidesen átutaljuk a kárt szenvedteknek. Éppen arra . való tekintettel kérjük mindazokat, akik a gyűjtés nemes munkájában részt vettek, hogy gyűjtő- iveiket a befolyt adományokkal együtt hozzánk mielőbb, lehetőleg azonnal beküldeni szíveskedjenek. ——o-----A KÜLFÖLD MAGYAR VÁROSAI. Ha azt kérdezzük valamely hazánkfiától, hogy Budapest után melyik a legnagyobb magyar város, mindenki gondolkozás nélkül azt feleli: Szeged! Aki azonban ezt mondja: téved. Mert nem Szeged az, hanem: New York. Az 1910 évi hivatalos statisztika sze— rint az Egyesült Államok e legnagyobb városában száztizeim égy j ezer magyar ember lakik. S ha az osztrákok a bécsi statisztikát nem formálnák szájuk ize szerint, hát bizony kiderülne, hogy majdnem annyi, ha éppenséggel nem több magyar ember lakik Pécsben is. Még a következő külföldi városok| ban laknak magyarok számottevő csoportokban : Berlin, Páris, London. Róma, Konstantinápoly, Zurich, Miichen. Boston, (E. Á.) ('le veland. Pittsburg, Chicago, Bukarest, Brazília. Buenos-Ayres, Cairo, Jeruzsálem, Nizza. Monte-Car- lo. Ostende; Ausztriában, Bécs, Grác, Klagenfurt, Linz. Czerno- vitz, Hadikfalva, Istensegits, Jó- zseffa'l|va. Milleschutz. Insbruck. Salzburg: Horvát Szlavonország- ban s Boszniában: Zágráb. Eszék, Tárca. TÓTH BALÁZS. Irta Wiczmándy Jenő. Sürü nagy pelyhekben hullt a hó, megtilt a fákon, majd nagy csomóban zuhant a földre, illetve Nagy Tóth Balázs nyakába, mert az erdőben bujkált a paraszt. Hires ember volt Nagy Tóth Balázs a falujában. Mert az bizonyos, hogy nála jobb lövő kevés volt a járásban, megyében, talán az országban. — Ritkán lőtt Balázs, mert a töltény drága, de ha lőtt, akkor nem is hibázott. És éppen ez a lövő művészete vitte bajba Nagy Tóth Balázst, vagy talán még inkább a vadászszenvedélye. Vadászott volna éjjel-nappal, rossz időben, jó időben, ha szabad lett volna. De nem volt szabad. A gróftól is az> it bocsátották el, mert nagyon pusztította a vadállományt s nem igen számolt el a lőtt vadakkal, de suba alatt eladta őket. tíyaiapodott is szépen Balázs, már a takarékban is volt pár ezer koronája, mig nem az irigyei megsokalták a dől got és besúgták. Ott kellett hagyni a kitűnő jövedelmi forrást, a nagy erdőt Balázsi ak és a la uba költözni. Búslakodott is jó darabig, de azután megunta a busla- kodást és vállát a akasztotta a pus kát, visszament az erdőbe. Tudta, hogy nem szabad, mégis visszament az erdőbe, mint az iszákos ember, az sem tud sokáig elmaradni a korcsmából. Megint csak nem szaporodott a vadállomány a grófi erdőben, de fogyott, észrevették ezt a kerülők, észi evette Rostás Mihály, a vadőr, de észrevette a gróf is és megharagudott, hogy elcsapással fenyegette meg Rostás Mihályt, l.a nem tud vigyázni a vadra. Miért tartja öt tulajdonképpen ? stb. Rostás Mihály a szidás után bdé- gé fejjel tért haza és megfogadta, bogy le nem fekszik addig, mig el nem fogja a vadorzót. Két napja virrasztóit már a derék Rostás Mihály és a hideg téli idő dacára járta keresztiil-ka u' az erdőt, a kerülők is a helvükö" voltak állandóan, de csak nem tudtak a vadorzó nyomára a1 adni. Hallottak ugyan néha itt-o+t lövést és siettek, futottak a lövss irányába hiába, mire odaértek, hült helye volt a lövöldözőnek. Rostás Mihály lehorgasztotta nagy kerek fejét, de egyszerre fel ga ismeri, — gondolta és nagyot csavart vastag bajuszán. A ki pedig az erdőt ilyen jól ismeri, az nem más, mint Nagy Tóth Balázs, Meghökkent Rostás Mihály, a hogy ezt kisütötte. Tudta jól hogy nem jó azzal az emberrel ellenséges szándékkal találkozni, ha töltött puska van a kezében. Végül egyet rándított széles vállán és megigazította puskája váli- szijját: a kötelesség, kötelesség. Havazni kezdett, nagy, sürü pelyhekben és Rostás Mihálynak megcsillant a szeme. A kerülőket visszaküldötte a hel' ükre, maga pedig lesbe állt a váltónál, arrafelé kellett a vadorzónak is lesni a vadra, ha lőnni akart valamit. És Balázs alig ment haza üres tarisznyával. Sokáig, órák hosszat kuporgott Rostás a vastag fa mögött, még lélekzetet is alig mert venni, nehogy elárulja magát, mert jó füle van ám Balázsnak és tudja is, hogy lesnek rá. Végtérre eldördült, nem is messze a várva várt lövés, nem is egy, kettő. Hibázott volna Balázs? Talán nem is ő az. -— gondolta Rostás és elindult a puha, süppedő hói au. gyors, nesztelen léptekkel. Itt a közelben lőtt, nem téveszti el és ha még szökne is, most az egyszer nem menekülhet, itt a hó, elárulná a nyomát. Sietett előre Rostás Mihály és dohogott a szive, a szeme pedig a hóra tapadt. Itt kell lenni valahol a nyomának. És egyszerre szemébe ötlött a nyom, nagy, paraszti csizmáknak a nyoma. Most már futott a vadőr, lövésre készen tart va a puskáját, könnyű léptekkel szaladt, mig a bokroshoz ért, honnan a kis tisztást a kiláthatott; ott megállt, és kémlelt. Tőle alig 40—50 lépésnyire ész- revette Nagy Tóth Balázst. Nagy munkában volt és alighanem azért kerülő te el figyelmet a zaj. melyet a vadőr közeledése okozott, vagy a friss hó tompította el lépteinek neszét. Elég az hozzá, hogy Nagy Tóth Balázs biztonságban tudta magát és nagy sietséggel dolgozott két őz körül, melyeket éppen az imént terített le. Hát nem volt igaza Rostásnak, kétszer lőtt ugyan Balázs, de egyszer sem hibázott. Balázs puskája egy kis bokorhoz volt dőlve, mig ő az özek lábait kötözte össze, hogy a vállára kapja őket. Énnen ez volt a megteendő és puskája felé lépett, mikor megszólalt a vadőr és előrelépett : Szí. Bród, Vinkovce, Kőrös, Ban- intnka Sarajevo, Mostar, Tuzla, Trebinje kapta. Aki ilyen hamar kereket Vd oldani, annak jobban kell ismerni az erdőt, mint akár ő ma— Ne siessen kend és tegye esa1* b> a két őzet, a puskáját meg adja ide. Nagy Tóth Balázs megtántoro- dott, mintha fültövön ütötte volna valaki, aztán lecsapta a két őzet és futni akart, de már későn volt, a vadőr mellett termett és elvette a puskáját. Erre megállt Nagy Tóth Balázs és vérbe forgó szemmel felhördült: —A puskámat! A vadőr nem hederitett rá, nyugodt léptekkel indult el, még gúnyosan visszaszólt: —Nem a kend kezébe való oz. — Nem-e? — kiáltott haraggal a távozó után Balázs és fölemelte csontos öklét — majd megkeserii- löd még! Balázs becsülettel leülte az idejét, a mit kiszabtak rá, azután megint hazakerült, de szégyelte magát, nem mert mutatkozni meg a: utcán sem. Hogy is járjon ő mos' már puska nélkül ? Mindenki ki neveti. Meg azután fájt is a puskája után a szive, meg az erdő után is, de hát a törvény, törvény. Sokáig nem mozdult ki a házából, ha csak nem a földjére ment szántani, volt egy pár hókba, ott is csak nagyokat sóhajtott és gyakran rátámaszkodott az eke- szarvára és messze elnézett a b- vai fölött az erdő felé. Mégis csak beletörődött volna sorsába, ha át nem jön egyszer hozzá a szomszéd. A szomszédnak nagyon hiányzott a jó vadpecsenye és mikor átjött, ug.v a többi között meg is mondta a maga véleményét. Hogy hát miért van az erdő és benne a sok vad, ha a szegény ember nem kaphat belőle. Szó szót követett, úgy, hogy a beszélgetés vége felé már nagyon csillogott Balázs szeme az elmondott vadászkalandok gyönyörűségétől. A szomszéd, a koma pedig elhallgatta volna reggelig. Ily beszélgetés többször előadta magát Balázs házánál és már nemcsak a koma. de még a gazdák is befordultak a kis rácsajtón a mi a Balázs házához vezetett. így apránként visszaszerezte Balázs a becsületét, a népszerűségét és már nem ült otthon, de bQ- iárt a faluban, a boltokba. — A gazdák pedig összeröffen+ek, hogy miért is ne vadászszék a Balázs. mikor nincs nála jobb lövő a határban. A kiró uram döutöt+e el a kérdést, hogy hiszen nekik is van erdejük, ha csak az kell a vadászathoz. azután nincs is mesz- sze a grófétól, hanem énnen a tőszomszédságában van. T?az. bogv a marha járja és vadat nem igen látni benne, de majd gondoskodik Balázs a vadról. A dolog vége az lett. hogy egy
