Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-05-31 / 22. szám

XIV. ÉVFOLYAM, 22. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 MÁJUS 31. VOL. XIV. No. 22. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA, Editor: Rev. LAD. HARSANY1 285 East 115th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON _ PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. A japán kérdés és a bevándorlás Califomiában a minap törvényt hoztak, melynek értelmében a jö­vőben sem a japánok, sem a kí­naiak, sem más, a sárga fajhoz tartozók földbirtokot örök áron meg nem vásárolhatnak. Ahoz, hogy ennek az államnak ezt a kü­lönös törvényt jóga volt meghoz­ni, kétség sem férhet, mert hisz e törvénynyel csak azt akarták iga­zolni, hogy államukat féltik a ja­pán térhódítás elől, féltik attól, hogy egy napon a japánok túl­súlyra jutva, függetlenítik ma­gukat, alárendelt szerepet juttat­va az ott élő fehéreknek. Az uj törvény meglehetős nagy­fokú és ismét el kell ismernünk, hogy jogos felháborodást idézett elő Japánban, hol a nemzeti büsz­keségében megsértett nép tiltakozó gyűléseken Amerika ellen tünte­tett, háborúra tüzelve a közvéle­ményt. A japán kérdés tehát meglehe­tősen elmérgesedett, úgy, hogy már a nagy napilapok is hasábo­kat írnak a háború lehetőségéről. Ennyi a tény és bár látszólag nekünk, a bevándoroltaknak, e kérdéshez nem sok hozzászólni valónk van, mégis érdekel az bennünket, mert egyes nagy la­pok ezt az ügyet arra használják fel, hogy többé-kevésbbé beván­dorlók elleni hangulatot csinálja­nak. Az egyik legnagyobb lap is­mét a régi mesével áll elő, hasá­bokon keresztül siránkozva a fe­lett, hogy a bevándoroltak meny­nyi pénzt (arról persze nem ir, hogy keserves munkával meg­szerzett és nélkülözések árán meg takarított pénzt) küldenek éven­ként szülőhazájukba. A japánok­ról és kínaiakról azt Írja, hogy naponként 50 centből élnek és hogy évenként 40 millió dollárt küldenek haza,, sőt a legnagyobb részük aranypénzt gyűjt és azt vi­szi vagy küldi haza, s igy termé­szetesen nagy közgazdasági káro­kat okoz az országnak, illetve az államkincstárnak, a mely kétség- beesetten látja arany lapjának ez utón való csökkenését. Természetes és azt hisszük, hogy mondanunk sem kell, hogy ízeknek a siránkozásoknak sem­mi komolyabb alapjuk nincs, inert hisz a dúsgazdag ' -vesült Álla­mok közgazdasági t ben vajmi kevés szerepet jál ez a pár millió, ellenben magi z ügy, il­letve annak ilyen mán való megvilágítása mégis alkalmas ar­ra, hogy az amerikai közvéle­ményt ne csak a japánok és a kí­naiak, szóval a sárga faj, hanem egyáltalán a bevándorlás ellen iz­gassák. Az amerikaiak nagyon is jól tudják, hogy 100 bevándorolt közül 99 csak azért jött át a nagy vizen, hogy itt jobb munkát, jobb keresetet, jobb megélhetést sze­rezzen, olyan megélhetést, a mely nemcsak a napi kiadásokat fede­zi, hanem lehetővé teszi a kereset egy tetemes részének a megtaka­rítását is. Sőt az amerikaiak azt is nagyon jól tudják, hogy a be­vándoroltak által megtakarított összeg háromnegyed része ki­megy az országból, szegényebbé téve az által az Egyesült Államo­kat, de ugyanakkor gazdagabbá téve azokat az országokat, a me­lyeknek szorgalmas szülöttei az idegenben görnyedezve, ragasz­kodással és szeretettel gondolnak az elhagyott hazára. A földéhes japánok elleni ak­cióból ime rövidesen igy lesz is­mét egy bevándorlási kérdés, a melynek előrevetett árnyékaként jelennek meg e célzatos irányú cikkek. így hát bár a japán kérdés bennünket közelebbről nem is ér­dekel, mégis foglalkoznunk kell azzal, mert egy bizonyos fokú ide­gen gyűlöletet láthatunk a kérdés kezelésében, mert hiszen az sincs kizárva, hogy ma a japánokkal szemben járnak igy el, holnap pedig a többi szintén nem kívána­tos bevándorlókkal.-----o----­MAGYAR TALÁLMÁNY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK HADSEREGÉBEN. Sokat Írtak a nagy amerikai napilapok néhány nap előtt gróf Széchenyi Lászlónak, Wanderbilt Gladys férjének arról a tervéről, hogy elköltözik Budapestről Lon­donba. Ez a hir ilyenformán nem felel meg a valóságnak, amennyi­ben a budapesti Andrássy-uti vil­la megmarad Széchenyi kezében, de tény, hogy a házaspár London­ba fog költözni és Budapesten úgyszólván csak . látogatásokat fognak tenni. Ennek az elhatáro­zásnak érdekes háttere van. Né­hány mágnás, akinek élén gróf Széchenyi áll, konzorciumot ala­pított, hogy egy magyar mérnök találmányát értékesítsék. A ma­gyar mérnök neve Berger Keresz- tély, egyike a legzseniálisabb fel­találóknak. Két világraszóló ta­lálmánya van. Az egyik a viz alat­ti telegrafálás drótnélkül, a má­sik inkább hadügyi jelentőségű, a mennyiben ő képes olyan torpedó szerkezetet előállítani, a melyet, ha kilőnek a hajóról, tetszés sze­rint ir/inyitható. A nagyközönség talán nem is képes rögtön átérte­ni, hogy milyen fontos találmány­ról van §zó. Ugyanis ez eljárás mellett nem fordulhat elő, hogy egy torpedólöveget hiába lőttek ki, a mely esetben ezrek mennek veszendőbe. A találmány értéké­ben is milliókat jelent és hogy mi­lyen komoly ügyről van szó, bizo­nyítja, hogy Bergerrel az Egye­sült Államok kormánya nemcsak szóba állt, hanem találmányát meg is szerezte. Maga Berger ve­zeti a haditengerészet virginiai arzenáljában a kísérleteket, a me­lyek fényes eredménynyel kecseg­tetnek. A másik találmányt, úgy látszik, nem sikerült Amerikában elhelyezni. Ellenben a magyar konzorciumhoz egy angol tőke- pénz-csoport is csatlakozott, a melynek célja a találmány gya­korlati kihasználása. Világmono- poliumot csinálnak belőle á la Marconi és mint hírlik, maga a társaság fogja az üzemet felállí­tani. Hogy ezek a tervek mennyi­re komolyak, azt bizonyítja, hogy pl. Vanderbilt is részes a társaság alapításában. Érdeklődéssel vár­hatjuk a meginduló üzemet, mi­vel az magyar ember zsenialitásá­nak lesz újabb bizonyítéka.-----o----­ELSZÁMOLÁS a daytoni árvízkárosultak javára begyült összegről. Lapunk múlt heti számában ki­mutattunk $231.95 ezideig be­gyült összeget. E héten nem folyt be újabb adomány. Mint értesülünk, egyes helyeken még folyik a gyűjtés és éppen er­re való tekintettel kérjük minn- azokat, kik a gyűjtés nemes mun­kájában részt vesznek, szívesked­jenek adományaikat most már sürgősen beküldeni, hogy a be­gyült összeget rendeltetési helyé­re eljuttathassuk.

Next

/
Thumbnails
Contents