Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-03-29 / 13. szám

8

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LATJA

13. sz. Március 29.

Jézus népe és otthona.

(Folytatás.) E gyűlölt megadóztatáshoz járult még Júdeábán és Samáriában a különös fejadó, a census. Az akkori zsidók érzületére jellemző, hogy nem maga az adó , hanem főképpen a pogány uraknak járuló adó idézte elő a visszavonást. És még Palesztinába is meg kellett az évi templomadót fizetni. Azután háromféle tized közt tettek különbséget, melyet minden termésből fizetni kellett és kétségkívül fizették is: az első jutott a templomszolgának, a másodikat ünnepi alkalommal kellett a templomban elhasználni, a harmadikat kapták a szegények.. De ez se volt elég, ezenkívül még mind abból, amit a föld és nyájak nyújtottak, az első legjobb zsengét az Urnák kellett adni. Ezenfelül alig volt jelentékenyebb esemény az ember életében, mely ne lett volna valamely szent adóval összekötve.

Palesztina hegységben szegény ország volt, védett fekvésben, a Jordán északi vidékén, a Genezá- ret tavánál, a tenger felé hajló síkságon a bortermelés virágzott, olaj és fügefákat mindenütt tenyésztet tek, elvétve gránát- és mandulafát a szemes növények közül az árpát és búzát részesítették előnyben. Galileában sok lenvásznat készítet tek, Judea hegységében juh- és szarvasmarha csordák legeltek. Palesztina méz- és tejgazdasága régtől fogva hires volt. De mindenek előtt gazdagok voltak azok, kik kereskedelem végett útra keltek. Nagy vagyonaikat akkor bizonyára rabszolgáiknak adták át, kikkel időről-időre leszámoltak. A pénzüzlet Palesztinában is virágzott. A tőkének kamatot kell hozni : ezt mindenki tudta. A fizetés- képtelen adóst könyörtelenül fogságba vetik, mig valaki kifizette adósságait helyette vagy ő maga leszolgálfa azt.. Az adóst el is lehetett adni. De szép vonások sem hiányzanak:a pénzkölcsönző elengedi a behajthatatlan adósságot. De a szegényeknek és koldusoknak nagy serege volt. A nyomorékok, vakok, betegek ezek, kik nem tudnak dolgozni és az utcákon s a gazdagok házai előtt tanyáznak. A piacokon gyakran egész nap hasztalan várnak az emberek munkára Ám az élet igényei csekélyek voltak, és igy minden szegénység mellett, viszont kegyes, minden aggályos számításon kívüli fen- költ vendégszeretetre lehetett találni. A bor ivása alkalomadtán előfordult, de nem csupán páska- rnnepen még a legalacsonyabb körök is bort ittak. A rabszolgaságnak sokféle alakja volt. Legmostohább volt a rabszolga sorsa kis családban, hol neki kellett a földet megmunkálni és egyszersmind az ételekről gondoskodni. Sokkal szabadabbak voltak azok a szolgák, kik gazdag urnák birtokát munkálták annak lakóhelyétől távol. Persze a főrabszolga gyakrabban félelmetesebb volt az urnái. Éppen az ilyen rabszolgák közt, kik nagy csoportot képeztek és aránylag önállóan éltek, köny- nyen rabszolgalázadásra került a dolog. Az urnák nyájas szeretete rabszolgájához és gondoskodása arról bizonyára nem elszigetelt jelenség volt. De éppen igy ahoz is szokva voltak, hogy az ur az adós szolgát egy fejszecsapással ketté- hasitotta anélkül, hogy valaki kereskedett volna utána.

A középosztályban és a kis emberek körében mindenütt találkozott élő kegyesség, látogatták a zsinagógát, lényegileg a törvényhez és annak az Írástudók szerinti magyarázatához igazodtak, a vallásos reményt is szívesen ápolták a jövendő másvilág gazdag kiszi- nezésében, e képek minemüségét az összes, az egyesre ható történelmi hagyamány határozta meg, ez egészben véve orientális-helléniszti kus volt. A kegyességnek különféle irányzatát ismerték. A szigorúan törvényeskedők vagy a farizeusok egymással szorosan egyesültek és éppenugy elkülönítették magukat a néptől, melyet nem tartottak tisztának. Egy csomó különös előírás által, melyeket ők magukra és követőikre nézve felállítottak, biztosították a törvény betöltését: sövényt vontak a törvény körül. Az ő pártjukhoz tartozott ugyanis az írástudók nagy tömege, kik a zsinagógákban beszéltek. Ép pen ezáltal volt nagy befolyásuk a nép zömére. Más kegyesek lehetőleg visszavonultak a világi élettől, vo'tak remeték, remetetelepek és. aféle kolostori szövetkezetek Ezeket a férfiakat esszénusoknak nevezték. Itt becsülték igazán nagyra a törvényadót, de a templomi áldozásról lemondtak, a lelki istentiszteletet. amint azt a zsinagógában gyaKorolták, előnyben részesítették. A különös kegyesség abban mutatkozott, hogy nem esküdtek meg, nem viseltek fegyvert, vagy csak legfeljebb véd őmül. Sokan lemondtak a házasságról is. Különös előszeretetei irányították gondolataikat az angyalok és szellemek, a természet titkos erőinek világára szóval az érzékfeletti világra . E körökből látnokok is támadtak, kik még másokat is oktattak a látnoki mesterségre E körhöz csatlakoztak a kegyes kedélyek is, kik anélkül, hogy adott viszonyaikból kilépnének, vágyakoztak a Messiás és az ő országa után, úgy, mint a Lukács szerinti evangéliomban Simeon és Anna fel vannak tüntetve.

(Folyt, köv.)------o-----SZÍNHÁZ.

A “Limonádé ezredes.” Husvét vasárnap délután a Webster Hall ugyancsak hangos volt a kacagástól, a szépszámú közönség állandó derültségben élevzte végig a Har- sányi—Vince-féle énekes vígjáték előadását. Az előadás a legjobbak közül való volt. A szereplők nagy igyekezettel és nagy sikerrel álltak helyt. Első sorban is Thury Ilonáról kell szólnunk, aki pompás, felejthetetlen karikatúrát állított elénk. Igazán jól esik a színpadon látnunk ezt a kedves, izig- vérig szülésznőnket, ki egyformán tud mulattatni és megkönnyeztet- ni bennünket. Nagyon kedves volt Gyenge Anna is, a ki nemcsak hangban, hanem játékban is folytonos és nagy előhaladást mutat. Erdélyi a “limonádé ezredes”, mint mindig, kitűnő és kacagtató volt, úgyszintén Horváth is, a ki kabinetalakitást csinált a kutyamosó szerepéből. Snájdig, fess és hóditó hadnagy volt Hegedűs Lajos. Kisebb szerepekben Erdős Paula és Lukács ügyeskedtek. A rendezés megfelelő jó volt.

Itt említjük meg, hogy vasárnap este Heltai Árpád, a színtársulat szervezője és most igazgatója juta njátékaként a nagysikerű Leáiiyvásárt ismételték meg, a derék Heltai sok-sok jó barátja jelenlétében.------o-----Itt először! Itt először!

Korhű jelmezek és díszletek.

Thury Ilona, Gyenge Anna, Váradi Juliska és Hegedűs Lajos felléptével március hó 30-án, most vasárnap délután 3 óra 15 perckor a Webster Hallban, 119 E. llth St. a 3-ik és 4-ik Avek között színre kerül

SALOME

bibliai dráma. Irta: Wilde Oszkár. Fordította: Színi Gyula. Salome tánc zenéjét szerezte: Strauss Richard. Ezt követi:

A KÉNYESKEDŐK.

vígjáték. Irta Moliére. Fordította Hevesi Sándor.

A SIRALOMHAZBAN.

Szinmii a magyar népéletböl. Irta: Szemere György.

Rendes helyárak! Szabad ruhatár!

Jegyek előre válthatók: Heltai Áriádnál, 2022 Lexington Ave, a 123-ik utca sarkán, hol jegyek posta utján is megrendelhetők és több magvar üzletekben.

Elizabeth Porton márc. 29-én, Fzombaton este a Pankuch Hallban, színre kerül Goldfaden világhírű 4 felvonásos nagy keleti operája, a Su- lamith. — South Bethlehemben áp. rilis 2-án, szerdán este a Magyar Házban. — Philadelphiában április 3-án, csütörtökén este a Mercantille Hallban. — Trentonban. ánrilis 4-én péntek este a Padderatz Hallban a Milliárdos kisasszony, 3 felvonásos gyönyörű operette.

Regény

KÉT PÁRT KÖZÖTT.

— Történelmi regény. —

Irta: Kovács Endre.

(11-ik folytatás)

— Kit érthetnék mást? — vélekedett Aspremont gróf. — Ez az ember azt hiszem, még fontos szerepet fog játszani házi ügyeink elintézésében.

— Csak ne volna olyan titokzatos, — jegyezte meg Aspremont grófné. A világért sem adna semmi felvilágosítást arról, hogy tulajdonképpen mik a céljai? Minket is, ellenségeinket is szolgálja. Ezt én, ápertén szólva, teljességgel nem tudom megérteni.

Aztán fontoskodó arccal, amely olyan jól illett Zrinyi Hona leányához, hozzá tette: •

— Vagy pedig kalmárkodik, vagyis annak adja portékáját, a ki jobban megfizet érte.

Itt egy kis szünetet tartott a szépséges grófné, s úgy látszott, hogy szavainak a hatását akarta leolvasni a férfiak arcáról.

Úgy tetszett neki, hogy az öcs- cse homlokán észre is vett valami borongás felhőt, de férjének, Aspremontnak arca teljesen nyugodt maradt. És férjének ez az úgy látszó közönyössége nemcsak hogy meg nem nyugtatta, hanem még ingerültebbé tette a fiatal grófnét.

— És ön, kedves férjem uram, nem is gondolt talán erre az eshetőségre? — tört ki belőle a fontoskodó előrelátás hangos szava.

Gróf Aspremont megragadta felesége kicsiny fehér kezét s miután egy pár csókot nyomott reá, mosolyogva mondotta:

— Maga, drágám, csak maradjon meg az én kedves, imádott feleségemnek, és hagyjon békét a politikának... nem való az asszo- nyonnak.. .

— Hát az édes anyám?! — replikazott Rákóczi Julia önérzetes hangon. — Mi? Az én édes anyám.

Aspremont gróf egy szelid tekintettel leintette kurucködó feleségét. Ismét megragadta a kezét, de most már mind a kettőt. Ajkához emelte a bársonv puha ujja- k&t s egy percig boldogságtól ragyogó tekintettel merült ifjn neje nefelejts kék szemeibe.

— A maga édes anyja egészen más. Az én drága anyósom, Zrinyi Tlona, sohasem adta volna kezét egy osztrák tábornoknak, még ha azt Aspremontnak hivt.ák volna is.

Olyan ünnepélyesen hangzottak