Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)

1913-03-29 / 13. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 13. sz. Márcijus 29. AZ ÜLNÖK UR VADÁSZIK. Irta: Lőrínczy György. Emberfagyasztó, cudar téli för­geteg üvölt künn, a csillagtalan éjszaka komor sötétjében. Éles északi szél pazarul szórja porrá a mezők havát g csapkodja az abla­kok apró üvegtábláihoz. Mintha a halál vigyorgásával zörgetne be: csak melegedjetek, majd kihűllek itt alattam, a föld és a hó alatt! Nagyúri palotákban az ilyen estét észre sem veszik. Az inasok meggyujtják a csillárokat, a lég- füstös folyosókon liberiás cselé­dek zajtalan, diszkrét elegánsá­val sietnek el kaucsukszőnyege- ken; a méltóságos vagy kegyel­mes asszony puha zsőlyéből bo- szankodik az ügyetlen frizőrmam- zelre (a frizőr-mamzelek mindig ügyetlenek), s a méltóságos vagy kegyelmes ur valamely szalonre­gény lapjait forgatja és finom szi­varfüst mellett előtanulmányok­ban töri a fejét — néha a nyelvét is— hogy melyik vendégét milyen bókkal köszöntse majd. Hanem azoknak a szalmaföde- les vályogkunyhóknak az egyiké­ben, melyek ugv húzódnak meg, félénken a falu zég-zugában, mint­ha szégyerilénék, hogy ők is a vi­lágon vannak, — bűzös mécs gyön ge világa pislog. A búbos kemen­ce szájánál halomra tölt parázs még elő-elő piroslik a ráborult ha­mutakaró .alól s kemény, testgyöt- rő falócán egy beteg parasztfiu álmodik nyugalomriasztó, erősor- vasztó lázban. — Apám, meghalok én — di- dergi száraz ajkával a gyermek. Mikor behordtuk a tiszttartó ur fáját, már akkor éreztem, hogy szúr valami a mellemben. A fa­lunkban doktor sincs, se patika. Tudom, hogy hozna apám, ha pénze volna. Látja kelmed, az édes anyám után a mi pénz ma­radt jó volna most orvosságra, a mitől meggyógyuljak. Akkor is mondtam, hogy dugja el kigyel- med. Bemehetne érte az árvaszék urakhoz, ideadják tán, ha meg­mondja kend, hogy beteg vagyok.-— Bemegyek be, csak aludj édes fiam, — felel a paraszt sziv- szorongva. Pitymallatkor beme­gyek a városba, aztán délre itt lesz a doktor is, az orvosság is. Vem lesz semmi bajod, meggyó­gyulsz, úgy. Tudják azt a város­ban. A zsidó doktor még a Bőd fl^gelyék fiát is kigyógyitotta, pedig ugy-e milyen daganat nőtt a nvakén? Szolga Mihály — az özvegy zsellér — beburkolózott nehéz, fehér szűrébe, csak úgy vacogtak a tógái. Isten tudja: mitől fázott inkább, a téli fagytól-e, vagy a beteg gyerek lázas panaszától? Odakünn még tovább üvöltött a förgeteg. Egy-egy marék havat odavágott a rozoga ablakhoz, éle­sen fütyült be a hasítékon, sivi- tóan, gúnyosan rázva a szuette vén ajtót s ablakfat. Csak mele­gedjetek, majd kihűltök itt alat­tam, a föld és a hó alatt! Álmatlan, hosszú éjszaka után úgy hét óra tájban virradni kezd. Szolga Mihály megnézte a beteg fiát: aludt. Azután megétette, megfejte a Morzsit, egy köcsög tejet odakészitett a kemencepad­kára a betegnek, a hízónak is vá­gott egy váluba való tallórépát, majd átment a szomszédba meg­kérni az öreg Kati nénit, hogy vi­gyázzon a gyerekre, inig ő a vá­rosba jár patika, doktor után. Az öreg Kati odaült a beteg ágya mellé, majd gondját viseli ő, inig a gazda odajár. Szolga Mi­hály meg elindult, be a városba. Lassan bandukolt, báránybőr sü­vegét egészen füleire húzta. A földet frissen esett hó puha sző­nyege takarta be s az utast egyet­len kerékvágás nyoma sem vezet­te az ismert ösvényen. Közben na­gyot sóhajtott, arra gondolt: ta- lál-e doktort, aki vele'jöjjön? — Meg hátha nem adnak pénzt, a min kocsit fogadjon? Különben is méregdrágák lehetnek azok a ké­nyelmes, városi határok, a mik csak úgy vigyázva hintázzak az utast. Megszaporázta a lépteit, a fiú várja, sietni kell. Elütötte a kilenc órát-, mikor a nagy vörös megyeház elé beért. — Két-három hintó is állott ott. Mi- 'yen jó volna az egyiken doktort hazavinni! Meleg bundákba bur- kolódzott urak szállottak fel a ko­csikra. melyekre pincetokot, ku­tyákat, puskákat cipeltek a tarka zsinóros ruhába öltözött hajdúk. Szolga Mihály alázatosan oda- somfordált az egyikhez. — Instálom, vitéz hajdú ur, a tekintetes, érdemes árvaszék úr­ral szeretnék beszélni. Mert tet­szik tudni, beteg a gyerek. Aztán a mi pénz az elhalt feleségem után maradt. . . — Azt gondolja tán kend, — förmedt rá a hajdú, — hogy a nagyságos urnák egyéb dolga sincs, mint a beteg parasztgyere­kek pénzét szétosztani? A nagy­ságos ur most vadászni megy, punktum. Csak látja, ha van sze­me! Majd pénteken jöjjön be kend! A hintó ruganyos párnáin na­gyot kacagtak az urak. Meggyuj­lociak. j\ adászpipaikban az illa­tos galocsi donanyt, intettek a ko­csisnak s eirouogiak. »zolga Mi- uaiy csak nézett utanok. Péntekig várjon ó a pénzre? fiiszen addig kiadja a leikét a szegény jó gye­rek. eléje, inig Szolga Mihály a falhoz támasztva csáti botját, toporzé- kolva rúgta nagy csizmáiról s ráz­ta le nehéz szűréről a havat. Kati néni kinézett az ajtón s megismerte a jövevényt. A hogy az urak elmentek, rövid időn nepteien lett az egész tér. A bámészkodók elszéieatek, a hajdú urak bevonultak az őrszobába. Azóta jó meleg kályha mellett kergetik a íilkót, v^gy tán karcsú, finom íogpiszkálókat faragnak a nagyságos urak asztalaira. Az öreg paraszt leült egy hideg sarokkőre s bámász tekintetét kö­rülhordozta a tágas, nagy piac pompás épületein. Milyen nagyok ezek a házak! Meleg is van ben­nük, bizonyosan több, mint a gaz­dájuk szivében... A megyeház kapuján ki s bejártak az emberek, Szolga Mihályhoz egyik se szó­lott. Jókora idő eltelt már a déli ha­rangszó után, mikor eszébe jutott, hogy mégis csak maradt tán vala­ki itthon ezt a nagy kastélyt őriz­ni? Bement a kapun s az egyik ajtó fölött megpillantotta a vas- tagbetiis felírást: Árvapénztár. Félénk kopogtatás után oda nyi­tott be. — Mit hozott kend? kiáltott rá egy ur. A vén ember keményen marok­ra szorította kemény somfa botját Mit hozott volna? Hej, ez a bot de jól el tudná az ő dolgát végez-' ni!... Nagy alázattal forgatta : meg nehéz sapkáját, letekintett gondolkozóan a földre, majd szét a szobában. Egy vasszekrényben temérdek bankót meg ezüst pénzt látott, szinte bátorságot kapott tőle. Hiszen a között van a felesé­ge pénze is, bizonyosan. — Hát igen, pénz kellene, mert beteg a gyerek. Doktor meg pati­ka kéne. Azért meginstállom a nagyságos urakat, hogy adnák ki a feleségem lösszekuporgatott ga­rasait. Nagy nehezen elnyögte a keser­gő, könyörgő szavait. Meghallgat­ták türelmesen. Hanem a vége mégis csak az lett, hogy nem rrmsry az olyan könnyen! (Hej de könnven bejött, gondolta Szolga Mihály.) Előbb végzést hozzon az ülnök úrtól. De azt most nem ki- vóphatía. mert a nagyságos ur el­ment — vadászni. Az öreg zsellér szégyenkezve sompolví'ott ki az ajtón. Milyen is- p naraszt! Azt se tudia, mikor kell az ilyen helyre jönni! Ceillactalan. sötét este lett. mi­re hazaért. A vén. fehérszőrii ko­mondor farkcsóválva kullogott — Hozott-e kend orvost meg patikát? — Nem biz én néném, — felelt Szolga Mihály, — nem adtak rá pénzt. Mert, hogy a nagyságos ül­nök ur elment vadászni!. Majd pénteken. — No, hál’istennek, — sóhaj­tott a vén asszony. Már attól fél­tem, hogy bajhoz bajt hozott ki- gyelmed. Legalább a költséget el­kerülhettük, mert a fin déltájban úgy is meghalt. BIBLIA ILECKEKÉP az egyedüli, a melylyel gyermekének igazi lelki gyönyörűséget szerezhet. A legszebb ajándék ez és ÖTVENKÉT VASÁRNAPRA szélé bibliai leckekép ára a posta- költséggel együtt CSUPÁN 20 CENT. Megrendelhető a kiadóhivatalban Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 235 E. 115th St. New York iwoooooooch>ck>oooo<k>oooooo< KÖHÖGÉS rekedtség, mell és torokfáj­dalmak, nátha, influenza, szamárhurot, a légzési szer­vek hurutja gyorsan és sike­resen gyógyulnak a “Kárpá­ti Mell-tea” által. Ezen a Kárpátokban gyűjtött leg- gyógydusabb növényekből készített tea a nyákhártyák minden gyuladása ellen és a meghűlés megszüntetésére a legjobbnak bizonyult. Kelle­mes ize miatt gyermekek is szívesen veszik he. — Egy doboz ára 25c; postán rendel­ve 30c; 4 dobozzal küldünk Ijbérmentve $l-ért. — Makacs esetekben felnőtteknek aján­latos a ‘‘Kárpáti Mellcsep- pek” használata, amely a leg- ] makacsabb köhögést is eny­híti pár óra alatt. Kis üveg ára 30c, postán 40c, nagy üveg 50c, postán 60c. Hogy a valódit kapja, küldje meg­rendelését mindig erre a cím­re: tVörös Kereset Patika? 8901 BUCKEYE RD. CLEVELAND, O. 4wööooo*wck?«cw>oooocoooooo. >O£-0OOOÖCh!K85í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents