Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-15 / 11. szám
XIV. ÉVFOLYAM, 11. SZ. NEW YORK, N. Y. 1913 MÁRCIUS 15. VOL. XIV. No. 11. \'/i AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rév. LAD. HARSÁNYI 2S5 East Í15th St. New York, N. Y. OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON — PUBLISHED EVERY SATURDAY. h'ntprerl as second-class mater Oof. 28. 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. • • • • MÁRCIUS TIZENÖTÖDIKEN. Irta: ÁBRÁNYI EMIL. Szép ünnep, újra itt vagy! Annyiszor Láttunk már téged jó és mostoha Időkben! Mégis drága vagy nekünk, Mint a tavaszt nem unjuk meg soha! Tavaszt jelent napfényes március, Tavaszt hozott nekünk is, gyönyörűt! Annyi virágot nem látott a nap, Mióta bolygó csillagokra süt. Sok század óta börtön volt e föld, Rab volt a nemzet s szolga volt a nép, Szolgája annak, aki maga is Láncot viselt... Mily aljas, durva nép! S elég volt egy nap, hogy máskép legyen! Széttörte láncát a nemesi kar, És a parasztnak adta jobb kezét: Testvérem vagy te és szabad magyar! Szent korszak! Láttad, hogy a gazdag ur A koldussal önszántából felez; Láttad, hogy a tündöklő palota A jobbágy-viskó hü barátja lesz, És egy imát súg millió ajak És millió szív egy érzésben ég! Szabadság volt a fenséges fohász, S mely áterezte: a testvériség! örömtelen, zord ifjúság után Nagy üdv az első szerelem kora. De ami jobb és ami édesebb, Az a szabadság első mámora! Hőbb lelkesebb, mint akkor a magyar, Tisztább, üdébb — nem volt soha tán! Az első ember állhatott csak igy Az uj teremtés rózsás hajnalán. Az első embert láng-kard verte ki, S bujdosni ment az édenhez szokott, Kegyetlenül evertek minket is, Mert követeltünk életet, jogot, ó nem tiltottra vágyott a magyar! Tulajdonunkat adják meg nekünk, Csupán azt kértük. Bűn volt. S elveszett Édes hazánk, legdrágább Édenünk! De mint az Éden kóbor gyermeke Tűrt, fáradt, munkált s el nem csüggedett, És addig törte a kemény rögöt, Mig uj virágzás alkotója lett: Úgy dolgozott e sújtott nemzet is! Büszkén haladt a bus rabságon át — Megannyi testvér mindenik fia — Mig visszavivta elveszett honát. Szép Március, te rád vall e csoda! Te forrasztottad össze a magyart! Legyen hát ünnep, hogy ha jössz közénk, Ameddig Isten fényes napja tart! A legszebb ünnep a tied legyen! Emlékedet fölül nem múlja más! Mert te vagy a szabadság, a remény, Te vagy az élet, a feltámadás!
