Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1913 (14. évfolyam, 1-50. szám)
1913-03-01 / 9. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 9. sz. Március 1. Regény KÉT PÁRT KÖZÖTT. — Történelmi regény. — Irta: Kovács Endre. (8-ik folytatás.) Morelli márki ütegparancsnok vette át a „kappelmeister“ szerepét és taktusára megkezdődött egy olyan fülbemászó szerenád, amilyennek aligha voltak még tanúi az eperjesi várkastély tisztes múltú falai. Mindazonáltal a kövek nem indultak meg helyökből, sőt erősen horkoló hajdutiszt is csak épen annyiban mozdult meg, hogy jobb karjáról, amely valószínűleg elzsibbadt, balra hajtotta a fejét és tovább hortyogott, némi diszszo- nánsz hangot is vegyítve a szimfonikus melódiába. Mikor, a nachtoló társaság ajkáról elhangzott az utolsó szó is, rettenetes kacagás vett erőt rajtok annyira, hogy a fiatal házigaz da is velők nevetett. Ám egy figyelmesen szemlélő, aki a szemekből is kiolvassa a szív érzelmeit, könnyen észre vehette volna, hogy az ifjú Rákóczi nevetése a legkevésbbé sem volt szívből fakadó megnyilatkozása a jó kedvnek. Hiszen az ő ereiben is szittyavér keringett, hát mulathatott-e ő igazán akkor, mikor azok a jött-ment idegenek egy magyart, az ő véréből valót, figuráztak ki?!.. . Kitombolván magukat a tisztek, bucsuzkodni kezdtek s miután még egy szánalmas, lekicsinyelő pillantást vetettek berúgott hajdú tiszt kollegájokra, nagy csörtetés- sel, zajjal és csárdásnak is beillő botorkálással egymás után tűntek el. A házigazda természetesen szívélyes búcsút vett vendégeitől “a legközelebbi viszontlátásra“ s mint gavallér embereknez illik, utolsónak ő zárta be a díszes mene tét, mely meglehetősen zajongva csörtetett le a széles tölgyfa lépcsőkön. Hogy minő érzelmekkel volt tele ifjú szive, mikor az utolsó borízű hang is elhalt a kastély tágas udvarán, — ki tudná azt megmondani ?... Mikor már visszatért, a nagy terem ajtói tárva voltak. A figyelmes lakájok parancs nélkül kinyitottak ajtót, ablakot, mert arra bizony érthető nagy szükség volt. De a borotvált képű szolgák nemcsak friss levegőről gondoskodtak, hanem fiatal urukat még egy kis tréfával is meg akarták lepni a vadász estély epilógusaként. Talán mondanom sem kell, hogy a főispán ur „belső cselédsége“ csupa Bécsből importált perszó- nákból állott, magyar csak a külső, úgynevezett paraszti munkára volt alkalmazva. Tehát ezek a kedélyes, Bécsből került cselédek, szintén fokozni óhajtván ifjú uruk jókedvét, azalatt, mig ő odakint a vendégeitől bucsuzkodott, az asztalbontást fölhasználták egy kis mókára, hadd nevessen még egy jóizüt ő nagysága, mielőtt pihenőre térne. Ez a tréfa pedig abból állott vol na, hogy a szerintük igazak álmát alvó labancz tiszt elé uj terítéket raktak, egy nagy ezüst kancsót is szinültig megtöltöttek borral és oda helyezték az őzpecsenyés tál mellé, hogyha majd fölöébred ő kegyelme, ott kezdhesse, ahol elhagyta és ne panaszkodjék, hogy — nem boldog a amagyar!... — Milyen jóizüt fog ezen kacag ni a főispán ur, — jegyezte meg az egyik lakáj, hamisítatlan bécsi dialektusban. — Csendesen! Már jön is! — tette hozzá a másik. Illedelmes állásba vágva magukat, szemöket valamennyien a nyitott ajtóra szegezték s ezért egyik se vette észre azt a mozdulatot, amit ezalatt a bajdu hadnagy tett. A fiatal Rákóczi deli alakja tűnt fel a nyitott ajtó küszöbén. Hogy megváltozott az arca attól a pár perctől fogva, mióta a vendégeitől elbucsuzkodott! Az előbb még' derült arcon most a keserű csalódás fátyola látszott. Magas, nyílt homlokán mintha gondterhes redők jelentek volna meg. A hatás, amire a Bécsből került cselédség ostoba feltevésében viccét építette, egyszerűen elmaradt. De nem! A főispán tekintete mégis odaszegeződött a terített asztalra. A hajdú tiszt jobb karja ki volt nyutva az asztalon, azt a gondolatot keltve a szemlélőben, hogy még most is tele a pohár után akar nyúlni. Persze, a bécsi tökfilkók azt hitték, hogy uruk tekintete ezen az érdekes képen akadt meg, miért is csupasz szájukat széles mosolyra húzták. Igaz, a főispán is mosolygott, de ez a mosolygás ügyesen szőtt álarc alá volt rejtve. Rákóczi tekintete a hajdutiszt kis ujján levő türkisz köves gyűrűn akadt meg s ha a cselédség nincs ugv elfoglalva a hatás dicsőségével, amit uruk mosolyában véltek nyerni, észrevehet ték volna azt a váratlan meglepetést, mely uruk egész lényén nyilván való lett. De hamarosan összeszedte magát és mosolyt erőltetve, kegyes fejbólintással jutalmazta a szolgahad konfidenskedését. — Nagyon helyesen tettétek — mondá — hogy előrelátásból gondoskodtatok a hadnagy urród. Két gyertyát hagyjatok égve, a többit elolthatjátok. És — menjünk aludni. Az egyik lakáj fontoskodó arccal állott ura elé és jelentősen pislogott az alvóra mutatva. Rákóczi megértette a célzást s könnyedén legyintve a kezével, megnyugtatva a hűséges lakájt. — Aligha lehetnek rosszabb szándékai, mint hogy még egy attakot intézzen a pecsenyés tál és boros kupa ellen. Erre pedig, ha fölébredne, úgy látom, lesz elég alkalma. Urunk e frappáns élcet a laká- jog igen pompásnak találták s mit hogy annál inkább bebizonyítsanak, hangos röhögésben törtek ki és tűntek el folyosó különböző irányában. Rákóczi lázas türelmetlenséggel tette fülét a kulcslyukra, s csak a mikor meggyőződött, hogy nincs ok hívatlan vendégektől tartania, fordította rá a zárat és reteszelte el az ajtót. A mikor ezzel készen volt, hirtelen az asztal mellett termett, a hol már a hajdú-hadnagy tiszteletteljes állásban várta. — Drága jó uram, — mondotta halkan, miközben mélyen meghajtotta magát, -— fölismert? — Föl, de csak ebben a pillanatban, hogy kedves anyám gyűrűjét az ujján. megláttam. A hadnagya lehúzta a drága ereklyét az ujjáról s odanyujtotta Rákóczinak, aki csókjaival halmozta el, mielőtt az ujjára lmzta. — Bécsből jön? — kérdezte sürgetve. — Mi újság van ott? A kérdezett óvatosan nézett körül a teremben, mit Rákóczi észrevéve. megnyugtatók g szólt: — Nincs mitől tartania. Ide most senki nem teheti a lábát. — Különben átmehetünk a hálószobámba, ott azután kedvünkre beszélgethetünk. — Az jó lesz, — hagyta helyben a hadnagy. — Ámbár nekem már nem egyszer volt alkalmam tapasztalni, hogy néha a falnak is van füle... — Bécsben, barátom, Bécsben, — jegyezte meg Rákóczi. — Bécsnek hosszn keze van s igen sokfelé elér. — Még ide is, úgy hiszem — szólt az ifjú főur komolyan. De ezt a kastélyt Istenben boldogult nagyapám építtette. És nem emlékezem rá, hogy ő eminenciája, a gyámom, csak egy percig is időzött volna a falai közt. A két férfi tekintete e szavaknál találkozott s kiolvasták egymás szeméből, hogy megértették egymást. — Hát menjünk a hálószobába, — mondá a házigazda. — Ezeket a gyertyákat pedig égve hagyjuk, hadd gondolja, aki esetleg erre settenkednék, hogy a hajdu-had- nagy lakmározik a világuknál. Egy kis gyönge mosoly játszadozott mindkettőjük ajakán, a mely azonban akkora eltűnt, a hogy a főispán nagy időkre emlékeztető legényszobájába léptek. A sötétvörös, tágasnak éppen uem mondható négyszögü szoba bútorzata egyszerű, de értékes darabokból állott. Művészi faragásu diófa ágy, a fejénél kis szék (akkor még a Nachtkaszni nem volt módiban), kicsiny, de nehéz tölgy fa asztal, négy ugyancsak tölgyfából faragott székkel és egy mosdó állvány. Ennyiből állott az egész bútorzat. A szoba négy oldalfalát egy- egy, még ma is neves művészek festménye díszítette. Az ajtóval szemben II. Rákóczi György délceg alakja tűnt szembe, a mint hatalmas kardján nyugtatja kezét Vele szemben Báthory Zsófia sugár alakja úgy néz az urára most is, mintha csak azt akarná mondani : (Folytatása következik.) gK8»X85CH3C833ÖOOOOOOOOOC0>örM 1 KÖHÖGÉS 1 8 rekedtség, mell és torokfáj- 8 § dalmak, nátha, influenza, g § szamárhurot, a légzési szer- § § vek hurutja gyorsan és sike- 8 8 résén gyógyulnak a “Kárpá- 8 8 ti Mell-tea” által. Ezen a 8 8 Kárpátokban gyűjtött leg- 8 8 gyógydusabb növényekből S 8 készített tea a nyákhártyák 8 o minden gyuladása ellen és a S O meghűlés megszüntetésére a ó 9 legjobbnak bizonyult. Kelle- 8 g mes ize miatt gyermekek is g 8 szívesen veszik he. — Egy 9 g doboz ára 25c; postán rendel- g 8 ve 30c; 4 dobozzal küldünk g gbérmentve $l-ért. — Makacs 8 8 esetekben felnőtteknek aján- 8 8 latos a “Kárpáti Mellcsep- 8 § pék ’ ’ használata, amely a leg- 8 8 makacsabb köhögést is eny- § 8 hiti pár óra alatt. Kis üveg § 8 ára 30c, postán 40c, nagy 8 X üveg 50c, postán 60c. Hogy a § 8 valódit kapja, küldje meg- 8 8 rendelését mindig erre a cim- 8 8 re: 8 § Vörös Kereset Patikag 4 8901 BUCKEYE RD. § CLEVELAND, O. |
