Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-10 / 6. szám
12 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 6. sz., 1912 február 10. Regény. Az elátkozott család. Irta: Jókai Mór. És aki igy együtt látta e családot, nem első tekintetre megmondihatá-e, mi lakik azon ruhákon belül? A férfi fényes dolmányán, a nő ősmagyar mentéjén, a lyánka divatos uszáján, az ifjú fénytelen kabátján nem kívül hordta-e jellemét? az egesz esa- lád életrajzát? Az alispán büszke főtartással fogadá az egyenkint eléje járuló rokonok üdvözletét; szives, néha leereszkedő volt a kerek, szárnyas dolmányok iránt, közönyös s kurta •mentékhez, mikor a szegény nemes rokon hálálkodott előtte, akkor épen máshoz fordult beszélni. Az a mós pedig épen olyan ember, a kit Malárdy ki nem állhat, egy nyers, nyakas kuruc nemes, a ki oly kacskaringósra kicsavarta a bajuszát, mintha egyenesen őt akarná boszantani vele. acél sarkantyúkat visel pengős taréjjal, s széles zsinór övét kötött fel csípőig érő mentéje fölé, selyem nyakkendője aranyos rojtjait pedig épen csúfságra hagyta kicsüngni egész melle közepéig; más embertől ezt kihívásnak vették volna ilyen társaságban; végtére homlokán üstökbe csavarba szénfekete haját, mig fcétfelől hosszú csigákban omlik az vállaira. Ez Vasadi Gábor ur, a csallóközi protestáns nemesség szája, szeme, füle; ő általa látnak, hallanak és beszélnek. Tisztuljitáson Vasadi véleménye 2000 votum. Ezért tünteti ki olyannyira az alispán. Tűri 'különcségeit, nehéz természetét, sértő észrevételeit, kérkedését — egy Malárdy ellenében. Azonban átestünk ahálálfcodáson; az alispán vendégei asztalhoz ülnek, ki-ki rangja és megbecsültetése szerint, a jelentéktelenebb vendégek számára szomszéd termekben vannak terítve asztalok. A külső termekben hajdúk és inasok szolgálnak fel, az alispiáni asztalnál fiatal joggyakornokok, patvaristák; az alispánnál folytonosan tizenkét nemes ifjú végzi a törvényes pálya ez előkészületeit, s az nagy szerencsének tartatik ez alispánhoz juthatni patvariára. A kávé épen ki volt már osztva s Hugó Oscár épen nagy gyönyörűségei figyelmez- teté Hu dem iát és több előkelő hölgyet az asztal végén ülő szegény rokonra azzal a görbe fésűvel hajában, a ki az alispán testvérét asszonynénjenek nevezte s most rendkívül meg volt akadva a kávéscsészével, melynek mind teteje, mind alsó tálcája akkori divat szerint tele lévén öntve ez idegen nedvvel, a becsületes férfiú ki nem tudá találni, hogyan igya ki miár ő e furfangos edényből azt az izét? mert ha a tetejéről ivott, akkor az aljából ömlött a dől- | mányára, ha pedig az aljából ivott, akkor a tétjéből dűlt az orrára. Végtére is olcsóbb az orr, mint a dolmány, az aljából kezdé el szürcsölni a kávét, míg egyszer azután természetesen a felső csésze sulyegyent vesztve, mindenestől az ölébe hullott; a jó ember akkor monda hüledezve: „ha én azt tudtam volna, hogy ez lejár”. Azonban mindezen nevetni nem volt szabad mert most az alispán arca különös ünnepélyes komolyságot mutatott, s a mi hangot ő adott, azt kelle megtartani minden ■kinek. Mindamellett a jámbor atyafi szeretett volna már inkább ott kinn lenni az istállóban. Szerencse rá nézve, hogy épen e pillanat ban uj kocsidörgés hallatszék az udvaron, egy patvarista az ablakhoz futott s halkan jelenté az alispánnénak, hogy valami pompás hintó hajtatott be az udvarra, négy tüzes paripával: parókás kocsis a bakon; hátul tarsolyos huszár ezüstös egyenruhában a hintóbán pedig egy gyönyörű fiatal gavallér ül, a kit ő még soha sem látott; buza- virágszin dolmány van rajta, arany z'sinór- zattal, nyestprémes kalpag a fején, gyémán tos kócsaggal. Soha sem láttak olyan szép fiatal embert e tájon. , A vendégek mind kíváncsian néztek az ajtóra, melyet a hajdúk siettek feltárni, a midőn beléipett azon az említett jövevény, a kit valóban az első tekintetre is volt miért megcsodálni. Gyönyörű magas karcsú iifju volt a jövevény; termete sugár és hajlékony, szabad mozdulatai, könnyüded főhordozása első tekintetre elárulták benne a nagy urat, ki az emberi gyülevészt maga alatt szokta látni, I arca nőiesen finom, a büszkeség sajátszerü férfivonásaival: derült, márványtiszta hóm lók, izgéikony szemöldök, nyugtalan kacér, mindenfelé vizsga szemek, egyenes szabályos orr, s vékony, gyermeteg metszésű ajkak, éles, hamis szá j szegletekkel; minden vonáson a biztos önuralgás kinyomata és valami önkéntelenül parancsoló hatalom- érzet. , Öltözete az akkori idők fogalmai szerint a legizletesebb: ruháinál a legszelídebb színezetek összeválogatva, búzavirág- és ba- rack-virágszinek, világos, fehéres aranynyal hímezve, mely csak valamivel sárgább az ezüstnél: haja a legdivatosabban bodo- ritva és hófehérré hajporozva, ujjain gyé- mán.tos gyűrűk, óraláncáról antik camaeák csüggnek alá. A jövevény igen fiatalnak látszott; az akkori sima arcú divat ugyan nem igen engedő megbecsülni az életkort, mégis voltak naiv vonásai az arcnak, mik egyedül a busz év alatti kor sajátjai. Az ifjú ur alig látszott ennél idősebbnek. (Folytatás következik.) Tisztelt olvasóinkhoz. Felkérjük lapunk t. olvasóit, hogy azon cégeket, amelyek lapunkban hirdetést közölnek, pártolni szíveskedjenek. Lapunkban csak is elsőrendű és megbízható cégek hirdetését közöljük és igy azokat legjobban ajánlhatjuk olvasóinknak. Kérjük már a legcsekélyebb bevásárlásnál vagy rendelésnél is lapunkra hivatkozni. Köszönettel és tisztelettel; A kiadóhivatal: Feeling Better Already —^ ankíYoűT érzi magát? Nagyon örvendek, hogy utasítását hűen követtem és szenvedő testrészemet bedörzsöltem a Dr. Richter-féle Pain= Expellerrel Megszűnt a torok és hátfájásom és már is kitünően érzem magam. Egyetlen házból sem hiányozzék e kitűnő szer. Vigyázzon a hamisítványokra. Kapható 25 és 50 centért. F. AD. RICHTER & CO., 215 Pearl Street, New York. Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedést. ^
