Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-02-03 / 5. szám
i2 Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 5- sz., 1912 február 3. Regény. Az elátkozott család. Irta: Jókai Mór. Durday gárdista volt húsz esztendeig: legszebb férfi a gárdánál, az udvarhölgyek kegyence; legjobb lovas, pompás táncos, hirhedett vívó és szerencsés játékos. Mind ennek persze már vége: a legény túl jár a hatvanon vagy húsz évvel, de azért nem számit hetvenet, nyolcvanat, hanem a francia számítással tant, a ki a hatvan után megint újra kezdi a tizet, húszat számlálni. Oh, a franciák ebben is udvariasak. Durdaynak a régi jó időkből nem maradt egyebe, mint szép piros mentéje. Nagy erőltetéssel most is tudja még egyenesen tartani magát, de tánchoz már nagyon köszvé- nyesek a lábai; barometnum lett belőlük, alkalmatlan időpróféta; lovon sem volna már kópes ülni, s hagyjún, hogy a kardot bírná, de még borotválkozni sem tud többé saját- kezüleg; a kártyában sem szerencsés többé, s most már csupán piquettet és l’hombret játszik meglett, okos férfiakkal; — hanem azért még mindig szerencsés az asszonyoknál, még mindig irigységet gerjeszt, személye még mindig Eroberung. Persze ebből a szerencséből őt már csak a dicsőség érdekli. A mellett a kapitány ur nem is valami mulatságos társalkodó; alig lehet tárgyat találni, a miről vele szólni lehessen, s mindenről olyan primitiv fogalmai vannak, mint egy rossz diáknak, a ki nem szeretett iskolába járni. Annyit nem tud, hogy Győr nem Kontárom vármegyében fekszik, egyszer azon bizonyozott, hogy a Dunát az alföldön Tiszának hívják, másszor azt állította, hogy a komáromi szigetbe be lehetne jutni, a nélkül, hogy az ember a vizen menjen át, csak a túlsó partra kell kerülni; sőt egyszer arra fogadott, hogy Olaszország magasabban fekszik, mint Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor oda . ment, mindig hegynek fel kellett menni. Ha pedig olykor egy százszor hallott adomát kezd elmondani, abba ugy-ugy beleakad, hogy ki nem tud belőle keveredni. A mellett válogatlanul osztja a nyers gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben, bizonyos lehet róla, hogy mindig a legvastagabbat találja meg. És azért mégis Eroberungnak tartják és kapaszkodnak belé Oh az sokkal érdekesebb világ volt, mint a mostani. Az embereket kívülről is meg lehetett ismerni. Meg lehetett tudni ruháik színéről, szabásáról, arcukról, hajukról, ki micsoda! Ez a karassia posztódolmány itten gyanús ember; haja is össze-vissza van kavaritva és nincs hátul copfba szedve. Ez még a régi emlékeken jár tatja eszét most is.; az a másik már emelkedettebb felfogású nemes, mert arca sima, ingelejéről arasznyira állnak ki a bodrok. Rá lehetett olvasni az emberükre csizmáik színéről, alakjáról: ez a rózsaszínű csizma itt nagy befolyású férfi, az a fekete kordován alázatos hi\atalkereső. Hát még abból mit nem lehetett ériem, hogy az alispán is, midőn vendegei Közt meg jelent, egészen sima arccal jött ki; a n jusz eltűnt az ősnemesi büszke arcról, helyette a haj volt csapnak csavarva háhtl, a piémes lilaszin bársony dolmányon a hátracsapott szabás s a széles himzetek, és az a ivót áttört szövetű mellény alatta, nely csípő jói alul ért: oh ez mind sokat mondott azoknak, a kik azt értették. Sokkal többet, mint: hogy akkor ez volt a divat És ha azutáni néztek arra, a ki karján jobb felől lépett a szobáiba; egy magas, délceg termetű delnőre, ki az alispán második neje volt; és látták rajta a nehéz ezüstös rázsa szoknyát, ezüstcsipke köténykével; karcsú fejedelmi termetén a gyöngyös váll- füzőt, és vállán a panyóka mentét, fején pedig a régi magyar asszonyok aranycsipkés kóntyát, nem mindenki tudta-e azt, a mit ebből magyarázni lehetett? Még feltűnőbb volt az ellentét az alispán két gyermeke között; a lányka, a szép Hermina, kit hajdan Bajcsy uram aranyos bá- bobuval vesztegetett meg, viruló hajadonná nőtt fel; az egész társaságban a legszebb delnő és ő azt nagyon jól tudja. Festékre nincs arcának szüksége, bár ez nagy divat volt akkor, de a legjobb akarat mellett sem lehetett hova alkalmazni : a természet a leghamvasabb fehéret a leggyöngédebb pirossal oly szépen tudta vegyitni rajta, ‘hogy a művészetnek nem volt mit adni hozzá. Szemeit nem annyira nagyságuk, mint azon élénk tűz teszi veszélyesekké, mely úgy ki tudja a férfi-szivekben a legkényesebb rej- teket keresni; mondhatnék őket hamisnak, kacérnak, ha az ajkak büszkesége meg nem hazudtolná e szót. Malárdy Hermina szivét aes triplex őrzi; rá nézve közönséges nemes emberek ötágú koronás címerekkel nem veszélyesek. ő pompásan öltözik, nehéz francia selyemruha ropog rajta, hosszú suhogó tvszálylyal; engedi bámultatni gömbölyű nyakát, hattyú keblét és a gyémánt nyakéket rajta, hogy hódítson, de nem hogy megfaó- dittassék. Az alispán fia Kálmán, Hermina bátyja;. de gyönge külseje miatt inkább öcscsének látszik, szelíd, hallgatag ifjú; emberkerülő ábrándos kék szemekkel; halavány sápatag arccal, s nagy sima homlokkal, melyről hátrafelé van simítva a szőke, selyemfinőmságú haj; öltözete egyszerű barna dolmány, fekete gombokra, fekete zsinórzattal, mely egész atlasz nyakkendője csokráig be van gombolva; könnyen elvegyülhetne a palota előtt ácsorgó köznemesek között, senki sem mondaná, hogy nem közéj zk tartozik. (Folyt, köv.) 1 "NoWork-NoPay TheWarkingman’s Problem A munkásnép problémája. Ha nincs munka — nincs pénz. Elhanyagolta a meghűlését. A Or. Richter-féle Pain-ExpellEr meggátolhatja a legkomplikáltabb betegségeket ha az utasításhoz híven használja. Üvegenkint 25 és 50 cent. Vigyázzon a — Horgony — védjegyünkre és a csomagon látható nevünkre. F. AD. RICHTER & CO., 215 Pearl Street. He* York. Richter-féle Congo Pilula (25c.) megszünteti a székrekedést. A V "«^^-MhH>*******»******'i-*******<M Telephone: 4420 Orchard. DR. BURGER JAKAB FOGORVOS 702 E. 5th Street, New York, N. Y. Foghúzás fájdalom nélkül. Biztos és jó kezelés. Minden munkáért jótállás. — Fióküzlet: 57 Beekman A., N. Tarrytown, N. Y. DEUTSCH Well! ha pénzt akar haza küldeni forduljon teljes bizalommal Bankházához 319 E. HOUSTON ST. NEW-YORK, ahol Hajó és Vasúti jegyek, valamint- Közjegyzői ügyek Leorriegbiznatóbban 0 el intézteinek.
