Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-21 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA fi 51. sz. December 21. VOL. XIII. DEC. 21. 1912. No. 51. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja A Ref. thurch in the U. S. magyar egyházmegyéjének hivatalos lapja. Felelős szerkesztő: HARSÁNY1 LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. Fömunkatárs: KOVÁCS ENDRE, daytonl ref. lelkész. Szerkesztőség és kiadóhivatal: i*;ír> E. 115th St. New York, N. ¥. Minden levél, közlemény, egyházi és egyleti tudósítás, felszólalás és hirdetés e eimre küldendő: Rév. LADISLAUS HARSÁNY» Lakás: 235 E. 115th St* New York, N. Y. Telephone 1893 Harlem. Előfizetési arak: Amerikában egész évre...........................$2.00 Magyarországra egész évre. .$3.00 (15 kor.) HUNG ARI AN-AMERI CAN REFORMED SENTINEL Published Every Saturday by the Board of Publication of the Presbyterian Church Ü. S. A. and of the S. S. Board of the Reformed Church in the U. S. Editor Rev. LADISLAUS HARSÁNY!. Publication Office: 235 E. 115th St. New York, N. Y. Subscription rates One Year $2, Half Year $1 Foreign Countries One Year $3, Haf Year $1.50. \z Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja. Offirial Organ of the American Hungarian IV •formed Federation. a “Békesség e földön. ..?” Ez esztendőben nem nehéz tárgyat találni karácsonyi cikk számára. Szinte kényszerítő erővel nyomul figyelmünk elé az a kiáltó ellentét, mely a békesség csendes, meghitt ünnepe és a világ háborús feszültsége között tátong. A Messiás eljövetelétől az ótestantento- uti próféták minden háború megszűnését és a világbéke boldog jövetelének megvalósítását várták. Azt a korszakot fogja ő elhozni — igy jövendölték, — melyben a haiáltosztó fegyver vasából az életet termő föld megszólítására kovácsolnak szerszámot. — melyben nemzet nemzettel kezet fogva, együtt vonul fel Isten szent hegyére, hogy az ő törvényét kutassa és nevét imádja. A “békesség fejedelme ” lesz ő és “békéjének nem lészen vége királysága felett." S amikor megszületett az. kiben keresztyén bitünk minden prófécia beteljesült. — íme. a bet hl ehetni éjszaka angyali énekében visszhangja kél a felséges ősi Ígéretnek. Nemcsak “Dicsőség a magasságban Istennek’’ — hanem ott fenn; nem csak “jóakarat az embereknek’’, onnan felülről — harmónia menny és föld között, hanem “békesség e földön” is — harmónia itt lenn is. ember és ember, nép és nép között. Azóta sok esztendő vize lefolyt az idő medrében. És a karácsonyi vezércikkírók évről-évre csépelték a régi témát, — hogy bizony a nagy békesség, amit Jézus Krisztustól várt a világ, még mindig csak próféták látása, angyalok éneke, azonban a valóságban még nem öltött testet. Ez esztendőben nem kell félni senkinek. hogy ha erről a tárgyról szól, unott, elcsépelt hangokat penget. A jelen világ- helyzet szomorúan időszerűvé, érdekessé teszi számunkra e kérdést. Nagybritania fővárosában békekonferenciára gyűlnek a követek, -— de az nem feledteti el velünk, hogy a csatateret, mely ről jönnek, tízezrek hullája borítja. Az ágyuesövekből még alig szállt el az utolsó lövés gyürüdző füstje. És akármilyen fényes eredménye legyen béketanácskozásuknak. nem is egy emberöltő fog elmúlni, mig minden seb beheged, minden könny feltámad, amit néhány heti háború okozott. S amig az ellenfelek összemérték fegyverüket. rettegve, visszafojtott lélekzettel lestük, hogy nem hull-e a harc szikrája bele a nagyobb nemzetek robbanékonyán feszült féltékenységébe és nem leszünk-e tanúi egy olyan (világháborúnak, amelyhez foghatót még nem élt, át Az emberiség. És hol dili mindez az ádáz harc? A pogányság sötét mellében, ahová még nem juthatott el a keresztyénség békét termő fétive? Nem. Európa a világnak az a része. ahol ilyen puskaporos a levegő. Az a földrész ápolja kebelén a háború szörnyeit, amelyet már úgyszólván évszázadok óta keresztyénnek nevezi magát. Ila pedig tekintetünk ama földre száll, amelyik Európának is talán, de mindenesetre nekünk a szivünk közepén van: micsoda karácsonyi ünneplést látunk ott! A szív összeszorul, a könnyeket nehéz elfojtani! Az üzletek zajos karácsonyi vására hogy leapadt! Kis leányok kevesebb babát, kis fiuk kevesebb hintalovat kapnak ez évben; s ami ajándék készül is számukra, a szülői szeretet titkolódzó műhelyében. verejtéknek és gondnak árán készül. Ez évben kenyérre, cipőre kell az a pénz is. amiből máskor az ünnepi ajándékozás fényűzésére tellett 1 S az általános drágaság, mellett a íenye- getődző háború különös jelei? A vonatok, melyek máskor ünnepi együttlétre szállították a hazasiető magányosokat szeretteik körébe, most hadtesteket továbbítanak a háború valószínű tereire. A délvidéki családi hajlékokban, ahol máskor a karácsonyi öröm fogadására díszítették a: szobákat, most mogorva, kardcsörtető tiszt urak bekvártélyozására készülődnek. És a kétes újsághírek közepette szorongva várjuk, hogy mire felvirrad az ünnep, a templomokba gyűlt sokaság énekéhez, nem puskaropogás fogja-e az ütemet és: nem ágynbömbölés-e a kíséretet adni. Ilyenkor időszerűvé válik az a kérdés,, nielylyel már Keresztelő János felkereste- Jézust: “Te vagy-e, aki eljövendő vain, vagy mást várjunk?” Csakugyan Te benned teljesednek be vágyaink és reményeink? Te vagv-e a békesség álmodott országát felállító nagy király ? Sokan vannak ma. akik ezeket a kérdéseket gúnyos kárörömmel teszik föl. Ők a keresztyénség csődjét látják a “keresztyén” Európa bomlásában. De mi aggódó, küzködő lelkünk mélyéről vetjük fel e kétkedő kérdéseket — k azért más eredményre is jutunk. A háborús, vészterhes jelen nem rendíti meg hitünket abban, hogy a világ békéjét, ha meg fog valósulni, Jézusnak és senki másnak fogjuk köszönhetni. Ő a békesség örök fejedelme. Hogy miért nem bizonyította be ezt, eddig jobban? De alkalmat adtunk-e már reá néki? A legügyesebb orvos sem segíthet. ha a beteg nem hajlandó bevenni az- előirt orvosságot. És befogadta-e már igazán Európa, befogadtad-e rnár te, magyar nemzetem, igazán, az ő tanítását és. szellemét? Hogy csak egy példát említsek a sok száz közül: “Szeressétek ellen- ségteket...” Mi azt hittük, hogy Jézus: világosan kifejezett parancsa ellenére jó keresztyének lehetünk úgy is, ha gyűlöljük ellenségünket, — sőt gyűlölködünk még a saját véreink között is. S aztán csodálkozunk, hogy az ilyen keresztyén- ség nem tudja felderíteni az örök békesség várva várt napját 1 Óh, hogy e borús, szorongó karácsonyi: ünnepen a fellegeken át jobban meglátnák az ő fényes alakját, aki ma rí sőt ma jobban, mint valaha, igazi tanítványokat keres magának és igy szól bodzánk egyenként:. “Kövess engemet, 1” —oras.
