Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-12-21 / 51. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LÁTJA 51. sz. December 21. KARÁCSONY ÜNNEPÉN. Karácsony ünnepe van. Mi idegen földön bujdosó magyarok is ünnepet ülünk. Megtelnek zsúfolásig a templomaink szokatlanul és elénekeljük felekezeti különbség nélkül “Dicsőség a Magasságban az Istennek”. Aztán még néhány napig emlékezünk a gyermekeink számára felállított karácsony fára. . . talán a templomra is. . . majd eloszlik lelkesedésünk. . . megsemmisülnek a szent érzelmek sziveinkben. . . s haladunk a hétköznapi munkáinkkal s várjuk a Messiást, aki a felebaráti szeretet által egygyé olvasztja az idegen földön bujdosó magyar testvéreinket. óh hányszor ünnepelünk még karácsonyt, hányszor vándorolunk el még a betlehemi bölcsőhöz, mig végre megérjük azt, hogy nem elég nekünk szokásból ünnepelni, nem elég összekulcsolva kezeinket felülről várni az isteni segítséget,' amely a szeretet ünnepén a közös cél, magyarságunk és vallásosságunk kifejezésért egyesítene bennünket. Megelevenedik lelkemben Mikeás próféta, amikor e sorokat írom. Azt hitte ő is, hogy Zion dicsőségét az Ur kardcsapásokkal fogja biztosítani. ítéletet fog tartani s a kicsinyke Bethlehem véres háborúk színtere lesz s akkor, amikor az isteni Ítéletnek vége lesz, a népek egyesülnek majd és az egy igaz Istenhez fordulnak . A beteg, a nyomorult azaz a bujdo'-ás nyomorúságtól mgtcrt nép meg fogja találni Istenét, aki uradsodm fog rajta örök időkön át és felvirágoztatja. A megelőző Ítélet, a kemény Ítélet gondolata vonul el Mikeás prófétai lelke előtt és úgy jövendöli meg a Bethlehemből származó jövő messiási uralmat. Nem úgy történt! Tudjuk mindannyian, hogy nem kardcsörtetések, hanem az isteni véghe- tetlen szeretet jegyében született meg számunkra a Bethlehemi Jézus Krisztus, hogy boldogságot és örök világosságot adjon a hivő lelkeknek Karácsony ünnepe van! Az evangélium fényében füröszthetjük lelkeinket és amikor itt körülöttünk minden nemzet fiai összetartanak, mi se állítsunk vallásunkban válaszfalakat, ne különböztessük meg egymást, hanem hirdessük, hogy egyek és Atyafiak vagyunk a bennünket üdvezitő Jézus Krisztusban. * Nincs közöttünk külömbség és válaszfal. És én boldog vagyok, hogy alig egy néhány hónappal ezelőtt 15 lelkipásztor szivében megszülemlett az elhatározás, hogy solidaritást kell vállalnunk abban a nagy munkában, amelyet népünk nevelése és vallásos érzelmeiek fejlesztése érdekében tennünk kell! Nincs, nem is lehet közöttünk egyenetlenség, mert mindannyian egyek és Atyafiak vagyuk a Jézus Krisztusban!! Jaj annak, ki a szeretet által alkotott munkát megbontani igyekezne, mert az nem érti meg rendeltetését az idegen földön és nem érti meg a karácsonynak szent ünnepét. Távol legyen a gondolata is ennek, hiszen mi megtudjuk érteni egymást. Nincsen közöttünk semmi választó vonal s ha volna is; valaki szemében, az oly kicsi és jelentéktelen, ha arra a nagy és közös munkára gondolunk, amelyet a bűn és go nosság ellen meg kell harcolnunk közös vezérünk, a Jézus Krisztus által. A bethlehemi Jézus a maga véghetetler türelmével és felebzráti szorete- tével hódította meg az emberiséget. Nekünk is követni kell Őt, a mi hitünknek fejedelmét. Ha kivétel nélkül gyönyörködni tudunk egy szép festményben, vagy a művészet bármely ágában, vagy az irodalomban, ugyan mért nem tudnánk közösen örülni a vallásunknak a közös gondolkodás és közös munkálkodás által. óh hadd menjen ki az a világosság ma, amikor itt az idegen földön felragyog felettünk a bethlehemi csillag. Ezt a világosságot nekünk kell hirdetnünk, mert mi vagyunk felelősek népünk vallásosságáért. Most, amikor újra karácsony ünnepet ülünk és amikor az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja boldog ünneplést kíván olvasóinak, annak szerkesztője semmi Ígéretet nem tesz a jövőre nézve. Az egykori olasz vezér, Caribaldi nem ígért semmit, sőt azt mondotta, éhséget, nyomorúságot és halált is kell szenvednetek, de aki szereti hazáját, az követni fog engemet. És mindenki követte őt. Mi sem teszünk semmi Ígéretet, de aki szereti vallását, az követni fogja a jászol-bölcsőben született Jézus nyomdokait a szent karácsony ünnepén. HARSÁNYI LÁSZLÓ, new yorki ref. lelkész. NEMVALA NÉKIK HELYEK A VENDÉGFOGADÓ HÁZNÁL (Lukács ev. 2 r. 7 v.) Az advent szó Krisztus eljövetelét jelenti. A kik tőrödnek a szó kijelentésével, azok is azt liisszik. hogy csak az adventi napokban kell helyet készíteni Jézus számára az emberi szivekben, hogy aztán December 25-re a Krisztus eljöhessen. De ez nem helyes magyarázata az advent szónak; mert azt minden jó keresztyénnek tudnia kell, hogy Urunk velünk van, valahányszor őt kérjük és várjuk bármely napon. Az adventi napok örömre hívnak, az a fölötti örvendezésre, hogy Krisztus eljött; itt járt a földön; a váltság munkáját elvégezte. Mi nem azt mondjuk, mint ama régi próféta: ..Látom azt, de nem most; nézem azt, de nem úgy, mint közel valót“ (TV. Mór 24 r. 17 v.) — Vagy, ha igy szólunk, ha a Krisztust nem látjuk közelva'ónak, legfölebb csak karácsonykor érezzük öt közét: ez azt bizonyítja, hogy Krisztus még nem lakozik az olyan ember lelkében s bár aföldre eljött az Ur, az olyan késedelmes léleknek még nem volt igazi ad- ventje. Arra igyekezzünk, hogy Krisztust, mint közel valót — érezzük. — Vagyis az ó és uj szövetség határán élt próféta szavaival szólhassunk: „Mindjárt eljő az ő templomába az tér, a kit ti kerestek és a szövetség követe, a kit ti kívántok. (Maiak. 3 r. 1 v.) A próféta szinte felriasztja e szavakkal a sóvárgó lelkeket, .,. . . a kit kerestek,. . . a kit kívántok, mindjárt eljő!“ Xagy szó volt ez, hogy nem kell többé várni, nem kell félni, meglátjuk az Idvezi- tőt a maga valóságában. Mindjárt eljőt De a próféta korabeli embereknek még azt is hozzá kellett mondani: „de még sincs itt a Messiás “ Mennyivel boldogabb a keresztyénség. vagy legalább is az lehetne, ha a mai keresztyénség oly isteninek, oly tökéletesnek, oly nagynak látná a Krisztust, mint apr'- fétai jövendölés szólt róla: „hogy az Ur az ő templomába jő el.“ Lehetne boldog a mai keresztyénség is. ha úgy keresné az üdvösséget, mint a próféta korabeli kegyesek, a kik kívánták a szövetség kötetét. Az az igaz advent, ha szövetséget kötünk Istennel a dicsőség követe által s ineghajlunk Jézus előtt, mint Urunk királyunk előtt. Adjunk neki szállást szivünkben — Mert a dicsőséges Ur eljött a jövendölésben említett templomba is, de még jobban kedveli, ha szivünket teszszük templommá s azt neki szenteljük. Pál apostol szerint; „Az embereknek minden gondolatkokat foglyul visszük, hogy a Krisztusnak engedjenek. (TI. Korinth Tf) r ő v )
