Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-14 / 50. szám

ŐU. $/.. December 14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 7 ÖRÖMHÍR. i Dec. 15. 1012. A MEGBOCSÁTÁS. Máté ev. 18 :15—35. ARANYIGE: — Begyetek pedig egymáshoz kegyelmesek, irgalmasak, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten Is Krisztus­ban megengedett nektek. Ef. Bef. 4 : 32. (közöljük a bibliának néhány megfelelő ré­szét, a többi otthon olvasandó) 15. Ha pedig vétkezik ellened a te atyádfia, menj el és dorgáld meg őtet csak te közötted és ő közötte; hogyha szódat fogadja, meg­nyerted a te atyád fiát. 16. Ha pedig szódat nem fogadja, végy melléd még egy vagy két embert, hogy két vagy három bizonyságnak szájából az egész dolog bizonyosabb legyen. 17. Hogyha azoknak sem fogadja szavokat, mond meg a Gyülekezetnek; hogyha a Gyüle­kezetnek sem fogadia s/»vát legyen te előtted olyan, mint valamely Pogány vagy fukap. 18. Bizony mondom néktek: Valakiket megkötöz­tök a földön: mennyben is kötözve lesznek; és valakiket megoldoztok a földön oldozva lesznek a mennyben is. 19. Ismét mondom néktek: Ha kettő tiközületek egy akaraton lészen a földön, minden, valamit kérnek, meg­adatik nékik az én mennyei Atyámtól: 20. Mert valahol ketten vagy hárman egybegyül- nek az én nevemben, ott vagyok ő közöttük. 21. Akkor hozzá menvén Péter, monda: Uram megbocsássak-e az én atyámfiának, valamennyiszer ellenem vétkezik? Megbocsás­sak-e hétsszer? 22. Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy hétszer csak, hanem hevenhétszer is. 23. Annnkokáért hasonlatos a mennyeknek orsszága a Királyhoz, ki az ő szolgáival akara számot vetni. 24. És mikor számot kezdett volna vetni, hozatlak ő eleibe egy szolgát, ki adós vgla tizezer tálentommal. 25. És mikor az meg nem fizethetne, paran­csoló annak Ura, hogy eladnák azt és felesé­gét, és gyermekeit, és mindenét, amije vala, hogy az adósság meglenne. 26. Beborulván azért az a szolga könyörög vala az ő Urának, ezt mondván: Uram muliék el ellenem v»V> haragod, és mindenekről megelégitlek. 27. Könyörülvén azért rajta annak a szolgának Ura, meghocsátá őtet, és megengedő néki az adósságot. 28. Kimentén pedig a szolga, talála egyet az ő szolgatársai közül, ki néki adós vala száz pénzzel; és megragadván azt, fojto­gatja vala, ezt mondván: Pizes meg a mivel tartozol. 29. Beborulván azért az ő szolgatár­sa ő előtte, könyörög vala ő néki, mondván: Múljék elcsak most ellenem való haragod, és mindenekről megelégitlek. 30. Amazpedig nem akará, hanem el menvén veté azt a tömlöczbe mígnem megadá az adósságot. 31. Mikor pedig látták volna annak szolgatársai, a melyek lettek vala. igen megszomorodának, és elmen- vén mindeneket eleibe adának az ő Uroknak, a melyek lettek vala. 32. Akkor előhivatván az ő Ura. mondá néki: Gonosz szolga, minden adósságodat inegengedém néked, mivelhogy könyörgél nékem. 33. Nem kellett-e néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképpen én is könyörültem rajtad? 34. És megharagud ván az ő Uya, adá azt a hóhérok kezekbe, míg­nem mind megadná, a mivel néki tartozik. 35. Ezenképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsátja kiki az ő attya fiának ellene való vétkét szive szerint ............. MAGYARÁZAT. Egy napon Péter apostol kérdést intézett az idvezitő Jézus Krisztushoz afelől, hogy hány­szor kellene az embernek megbocsátani az ő ellenfelének. Pétert ugyanis sokszor megbán- toták és kigunyolták különösen a Farizeu­sok és írástudók. Hányszor kell megbocsá­tani? Hétszer? Nem hetvenhétszer is ha kell mondá az Idvezitő. A megbocsátás legszebb jellemvonása a keresztyén embernek. A megbocsátás mindig az ember akaratától függ. Gyönyörű példát hoz fel az evangyélista a mai leczkében, ami­kor elmondja. hogy az egyik szolga könyör- gött az ő urának, hogy bocsátná el az ő adós­ságát. Az Ur elengedte. A mikor azonban a szolga kiment, és az ő adósa is kérte őt hogy bocsássa el az ő adósságát, ő már nem könyö­rült, hanem a tömlöczbe vettette. íme az az ember akin megkönyörült az ő ura, már nem akar könyörületes lenni az ő szolgatársához. Pedig csak akarnia kellene. Hányszor találkozunk az életben olyan keresztény családokkal, ahol a békesség helyet békételenség dúlja fel a családi tűzhelyet, óh ha ilyenkor ott volna a családtagok szivében a megbocsátó szüretet, amit Jézus hirdetett, mily sokan nyernék vissza az elveszett boldog­ságot. Olykor olykor látjuk azt, hogy az egyik fél megtudna bocsátani, hogy az egyik fél be szeretné tölteni a Krisztusi parancsolatot, ki­nyújtja jobb kezét a békéj-e, de mit ér ha a másik ridegen elzárkózik és visszautasítja a feléje nyújtott jobbot. KARÁCSONYI BECZKE. Ezsaiás 9 : 1—17. ARANYIGE: — Nekünk egy gyermek szüle­tik. Fiú adatik nekünk .Ezsaiás 9 : 6. (Közöljük a bibliának néhány megfelelő ré­szét, a többi otthon olvasandó.) 1. Mindazáltal nem lészen az ő setétiilése a nyomorúság szerint, mely ő rajta esék akkor, mikor először csak könnyen illeté az ellenség Zebulonnak és Nafthalinnk földét: sem úgy mint utolszor, mikor inegneheziték a néppel teljes Galileát, a tengernek után. a Jordánon túl. 2. A nép, mely sötétségben jár, lát nagy világosságát; a kik a halál árnyékának tarto­mányában ülnek, azoknak világosság támad. 3. Mikoj- ezt a népet megsokasitod vala is, mindazáltal állandó örömet nékik nem adsz vala, hanem e képen örültél te előtted, mint az. aratók az aratásnak idején, mikor örültek az. ellenségnek prédáját osztván. 4. Mikor az ő terhes igáját, és hátának vesszejét, az őtet nyomorgatőknak pálezá*át megrontottad, mint a Midiániták napján. 5. Mikor mind az egész, tábor, az egymásra támadott sokaság, és min­den vérbe fertéztetett öltözet nagy hirtelen úgy mint megégett, és lett a tűznek eledele. 6. De nékünk egy gyermek születik, Fiú adatik nékünk, kinek vállán lészen Fejede­lemség, kinek nevét nevezik Csudálatosnak, Tanácsosnak, erős, hatalnuis Istennek, örök­kévalóság Atytyának, békesség Fejedelmé­nek. 7. Annak Fejedelemségének és békessé­gének nem lészen vége, a Dávid székiben és országában ül hogy megerősítse azt és meg- gyámolitsa az Ítéletben és igazságban, ez idő­től fogva mind örökké. A Seregek Urának buzgó szerelme miveli ezt. 8. Az ő beszédét küldötte az Ur Jákobnak, és bételjesedik Iz- ráelben. 9. Hogy venné eszébe magát az egész nép, Efraim és Samariának lakosa, kik azt mondják az ő kevélységekben és felfuvalko- dásokban.. 10. A téglából csinált alkotmá­nyok elromlottak, de faragott kövekből épí­tünk: a figefák ki vagdaltattak, de cédrusfá­kat ültetünk helyekbe. 11. De minekutána az Ur Réczin királyon diadalmat ád az ő ellen­ségeinek; azután Izraelnek ellenségit egybe- elegyiteni. 12. A Siriabelieket elől, a Filisz­(Folytatása a 11-ik oldalon ) i

Next

/
Thumbnails
Contents