Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1912-02-03 / 5. szám

5- sz., 1912 február 3. Amerikai Magyar Reformátusok Lapja 7 ÖRÖMHÍR. 1912 február 11. A GYERMEK JÉZUS A TEMPLOMBAN. ARANYIGE: “mi dolog, hogy engemet ke­restek vala? avagy nem tudjátok-é, hogy azok­ban kell nékem foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai?” Lukács 2. 49. Közöljük a bibliának néhány megfelelő részét, a többi otthon olvasandó. — Lukács 2; 40-52. — 40. A kis gyermek pedig nevekedik és erő­södőik vala lélekben és teljesedik vala bölcse- séggel, és az Istennek kegyelme vala ő rajta. 41. Mennek vala pedig minden esztendőként az ő szüléi Jeruzsálembe a Husvét innepében. 43. Mikor azért lett volna Jézus tizenkét esz­tendős, felmenének ők eruzsálembe az innep- nek szokása szerint. 43. És az innepnek napjai letelvén, mikor ők hazatértek volna, elmarada a gyermek Jézus Jéruzsálemben, melyet nem vőnek eszekbe sem József, sem az ő anyja. 44. Azt állitván pedig, hogy az úti társaságban volna, ménének egy napi járófölödet és kere­sik vala őtet a rokonságok és az esmérők közötötö. 45. És mikor őtet nem találták volna, visszatérőnek eruzsálembe, keresvén őtet. 46. És lön, hogy harmadnapon megta­lálnák őtet a templomban, ki ül vala a Dok­torok között, és hallgatja és kérdezi vala őket. 47. Álmélkodnak pedig mindnyájan, akik őtet hallgatják vala, az ő értelmén és az ő felele­tein. 48. És minekutánna őtet látták volna az ő szülei, elálmélkodának, és mondá néki az anyja: Fia, miért cselekedtél igy mi velünk? Imé a te atyád és én nagy nagy bánattal kere­sünk vala tégedet. 49. És monda nékik: Mi dolog, hogy engemet kerestek vala? Avagy nem tudjátok-é, hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, melyek az én atyámnak dolgai? 50. De ők nem érték a beszédeket, melyeket ő nékik szóla. 51. És aláméne velek, és méné Názeretbe, és engedelmes vala nékik; és az őanyja mindezeket elméletben tartja vala. 52. Jézus pedig gyarapodik vala bölcseség- ben, testének állapotjában, s Isten és emberek előtt való kedvességben. MAGYARÁZAT. Egy napon Mária és József egy hosszú utazásra indultak el a gyermek Jézussal együtt, örvendetes utazás volt ez, amennyiben a szü­lők a gyermekkel együtt a jeruzsálemi tem­plomba mentek a husvét ünnepére. Jézus ek­kor még csak 12 éves volt. Sok, sok nép vonult ugyanazon az utón Jeruzsálem felé. Sokan útközben is énekeket énekeltek Istennek dicsőségére. Maga Jeruzsálem népe is nagyban készült erre az ünnepre. A házak mind tisztán állot­tak és mindenki készen volt a nagy napra. Mikor az idő elérkezett, a papok megfujták a trombitát ann'ak jelzésére, hogy a népek immár jöhetnek a templomba. És ezzel meg­kezdődött a nagy ünnep. A nép hálaimában emlékezett meg az Istenről a husvét ünnepén. Amikor aztán az ünnepnek vége lett, min­denki igyekezett haza felé. A hosszú menet­ben ezer és ezer ember volt, fiatalok és öregek egyaránt. Természetesen voltak közöttük nők és gyermekek is. De Jézus, miután csak 12 éves volt, először volt a szüleivel a templom­ban. Némely gyermekek játszadoztak az útköz­ben. így nem csoda, ha a nagy menetben egyes gyermekek elvesztek. József és Mária egyedül vonultak haza felé, amidőn hirtelen észrevették, hogy gyermekük hiányzik. Keresték a gyermeket mindenütt, de sehol sem tudták megtalálni. József és felesége, a gyermekért aggódó Mária visszatértek Jeruzsálembe. Három egész nap keresték mindenütt. Nagyon, nagyon szo­morúak voltak, hogy elvesztették gyermekü­ket. Amint igy keresték a gyermket, végre be­mentek a templomba is, ahol az Írástudók és a vének vallásos kérdések felett vitatkoztak. Ott találták Jézust, a gyermeket a tudósok között, amint figyelte őket és kérdéseket intézett hozzájuk. A doktorok mind csodál­koztak a gyermekek bölcseségén, miközben az ö anyja észrevette a gyermeket és igy ki­áltott fel: “Fiam, miért cselekedtél igy mi velünk? íme a te atyád és én nagy bánattal keresünk vala tégedet.” Jézus azonban nem jött zavarba, már most tudatában volt az ö nagyszerű hivatásának és nyugodtan felelte: “Mi dolog, hogy engemet kerestek vala? avagy nem tudjátok-e, hogy azokban kell nékem foglalatosnak lennem, melyek az én Atyámnak dolgai?” TÖRTÉNLMI VISSZATEKINTÉS. Amikor Herodes értesült arról, hogy a böl­csek visszatértek a saját hazájukba anélkül, hogy ő neki tudósításukat meghozták volna a “zsidók uj királyáról”, nagyon megharagu­dott és elrendelte a két éven aluli gyermekek megöletését Bethlehemben és annak környé­kén. De amint tudjuk, a gyermek Jézus szü­leivel együtt csodálatosan megmenekült a kegyetlen mészárlás elől és egy angyal Egyip­tomba vezette őket. Hogy meddig maradtak ott, arról egyáltalában nem maradt fenn fel­jegyzés számunkra, csak annyit tudunk, hogy Herodes halála után visszatértek Nazarethbe. Jézus gyermekségéről csupán Lukács evangé­lista tudósit bennünket. A husvét Nisán hónap 14-ére, azaz a mi számításunk szerint április­ra esik. A SZAVAK MAGYARÁZATA. “Mikor azért lett volna Jézus 12 eszten­dős...” A vallásos zsidók korán hozzá szok­tatják gyermekeiket a valláshoz és ezért vitték el József és Mária is a gyermeket Jeruzsá­lembe. Volt abban az időben egy nagyon szabadelvű iskola, a Hilél iskolája, de még az is megkövetelte a gyermekek vallásos ne­velését és mihelyt a gyermek meg tudta fog­ni apjának kezét és fel tudott menni a tem­plom lépcsőjén, el kellett mennie ezen iskola szabályai szerint a gyermeknek a templomba imádkozni. Érdekes megjegyezni Jézus gyermekségé­vel kapcsolatban, hogy csupán a keresztyén vallás az, amely szól valamit alapítójának a gyermek éveiről. A világ többi vallásainak alapítóinál azt látjuk, hogy a tradíciók, va­gyis a hagyományok egyáltalában nem emlí­tik Jézus gyermekéveit. Lautse például, egy vallásnak a megalapitója, a hagyomány sze­rint mint öreg ember született. Csupán a keresztyénség az, ahol Jézus gyermekségében látjuk a csodákat és ő, mint a keresztyénség megalapitója mutat különös szretetet és von­zódást az ártatlan gyermekek iránt. Utazás Jeruzsálembe. A 12 éves Jézus a bölcsek között.

Next

/
Thumbnails
Contents