Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1912 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-23 / 47. szám
XIII. ÉVFOLYAM, 47. SZ. NEW YORK, N. Y. 1912 NOVEMBER 23. VOL. XIII. No. 47. AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET HIVATALOS LAPJA. Editor: Rev. L A D. H A R S Á N Y 1 2A5 East 115th St. New York, X. Y' OFFICIAL ORGAN OF THE AMERICAN HUNGARIAN REFORMED FEDERATION MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON PUBLISHED EVERY SATURDAY. Entered as second-class mater Oct. 28, 1910 at the Post Office at New York, N. Y., under the act of March 3, 1879. NEMZETI ELŐREHALADÁS. Nagy históriai folyamat végső véres jelenetei játszódnak le e pillanatban a Balkánon. A török oroszlán, a mely Ázsiából indult, diadalutján végiggázolt a keresztyénségen egész Bécsig, hódoltságában tartván már Magyarország nagy részét is, Ázsiába visszefelé való utján, ”1olsó európai állomásán marakodik el- i lenfelével. A balkáni “kutyák”, a kiken évszázadokon át véres talpát tartotta, most megtépett sörényét marcangolják. Az idő fordult nagyokat. Mi magyarok, mióta megszabadultunk tőle, testvéri viszonyt tartunk fönn vele, s bizonyos, hogy a magyarság szirpátiája vele, érdeke mellette, az ő birtokállományának föntar- tása mellett van. Sokat vagyunk hajlandók érte tenni, de egyet nem tehetünk meg helyette se mi, se más európai barátai: Mi nem győzhetünk helyette. A török végzete, hogy hazája, — amit azóta emleget, mióta európai alkotmányt kapott — hazája nem volt soha, csak hódított területe, földbirtoka. Neki az iszlám az állami egysége, vagy a mint ma mondanák, az állameszméje. A földet a bolgár, az oláh, a szerb, a bosnyák tartotta hazájának, ámbárhogy a fc'ld a töröké volt, ők rabok voltak hazájok földjén. Mióta pedig ezek a kisebb népek felszabadultak és ismét nemzetekké alakultak, azóta megismétlődtek, nyilt vagy tit- titkos orosz támogatás mellett az a törekvésük, hogy a törököt tovább szoritsák, s hazájuk területén tágítsanak, mert mindenki'ek lakik több-kevesebb fajrokona a még török birtokon lévő tartományokban. . A magyar nemzet évtizedek óta minden alkalmat megragad, csakhogy törökbarát- : ágának tanuielét adja. És e barátság dacára is bevallhatjuk, hegy a Balkán államoknak a nemzeti előrehaladás érdekében való harcbaszállása, akár a tervszerű és csodálatos áldozatkészséget, akár az elragadó lelkesedést nézzük, valóban csodálatra és tiszteletreméltó. A Balkán államok háborúja, mint tudjuk, állítólagos reformokért tört ki. Ha a háborúban Törökország győzött volna, 1 akkor a Balkán államok siettek volna a reformok életbeléptetése ellenében békét kötni. Ámde Törökország sárbatiporva, legázolva fekszik diadalmas ellenfeleinek lábainál és igy a béke ára már más. — A béke ára Törökország felosztása. íme tehát bebizonyosodott, hogy a háború tulajdonképpen a szövetséges országok nemzeti előrehaladásáért tört ki. Európában ma minden ország nemzeti politikát követ. A nagy nemzetek uralkodói közül a francia elnök vérbeli politikát csinál; az angol király nagyszabású angol birodalmi politikát; az orosz cár pánorosz politikát Nagy Péter végrendelete szerint; a német császár félelmetesen soviniszta germán politikát. Az osztrák császár osztrák birodalmi politikát, sőt még a kisebb államok választott uralkodói is nemzeti politikát követnek. A dán hercegből lett görög király harcba száll a görög nemzet dicsőségéért, a koburgi hercegből bolgár királylyá lett Ferdinánd ott harcol a bolgár nemzeti nagyság eszméiért, a csapatai élén, a Hohenzollern (német császári család) ágból származó román király minden pillanatban kész háborúba keveredni a román nemzeti előrehaladásáért. Minden nemzet, minden uralkodó előtt csak egy cél lebeg: a nemzeti állameszme. És Magyarország. Szegény sok vihartól meglátogatott hzép szülőhazánk, a Te nemzeti előrehaladásoddal, a Te nemzeti nagyságoddal ugyancsak senki sem törődik. A magyar király első sorban osztrák császár és igy nagyon is világosan érthető, hogy eszeágában sincs olyan nemzeti kérdésekkel foglalkozni, a melyek az előtte sokkal kevesebb Ausztria érdekeit sértenék. A magyar nemzet vezérei pedig örökös harcban, örökös békétlenségben élnek. — Hatalmi érdek, személyi érdek, minden más kérdést háttérbe szőrit. A magyar politikusok még akkor is csak belső ellenségeskedésekkel töltik és húzzák az időt, midőn közvetlen közelségükben! olyan kérdések döntetnek el a fegyver súlyával, a melyek Magyarország létérdékeit érintik. A magyar nemzet vezérférfiai közömbösen “hej ráérünk arra mégeske- öésekkel”, egy angol lord hidegvérüségé- vel nézik, tűrik, hogy körülöttük az a czláv vasgyürü mindinkább szorosabbra fűződjék. Fent Északon Oroszország és Ausztria szláv tartományai, keletem az oláhság, Délen és Délkeleten Bulgária, Szerbia mindinkább tért hóditva, erős akarattal küzdenek egy szláv világuralom eljövendő dicsőségéért. A magyar nemzet pedig, a mely a szláv és a germán faj között egy szigetet képez, csak csöndesen, csak nyugodtan szemlélődik és folytatja az ezer éve dúló átkos pártütést, a testvérharcot, a helyett, hogy komoly munkával, erős kitartással és az isteni gondviselésben való bizakodással igyekezne kiépiteni egy olyan nemzeti Magyarországot, egy olyan erős és szin- magyar Magyarországot, a melynek nem kellene titkos sóhájtozással és titkos cpedéssel irigykedni a rongyos kis Szerbiára és a csak most ébredező Bulgáriára, a melyek tudják, hosry van hivatásuk. És ez. a nemzeti előrehaladís istápolása, egy nemzeti állam megépithetése céljából.
